Három kisebbségi is indul a novemberben esedékes romániai elnökválasztáson. A szász Klaus Johannis az ellenzéki jobboldal közös jelöltje. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor is ringbe száll. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Szilágyi Zsoltot, a párt alelnökét indítja.
Miután az EMNP az RMDSZ versenypártja elbukta a helyhatósági és a parlamenti választásokat, az európai parlamenti választásokon el sem indult. A párt vezetői megpróbálták a visszavonulást azzal indokolni, hogy a takarodót az erdélyi magyarság érdekképviseletének megőrzése érdekében fújták meg. Az elnökválasztás kapcsán ez az érv már tarthatatlan. Az EMNP-nek volt még egy dobása, s a kocka immár el van vetve. (A választásokon részt nem vevő politikai alakulat csak nevében párt, funkciójában gittegylet.)
Az EMNP-nek azonban össze kell gyűjtenie a jelöltindításhoz szükséges 200 ezer aláírást. Ez nem egyszerű feladat, noha megoldhatónak tűnik. Az erdélyi magyar társadalomban is van legalább 15-20 százalék csalódott, aki a politikai fősodrás ellenében kapálózik, de az elégedetlenséget protestszavazatra váltani már nem olyan könnyű. Főként akkor nem, ha – mint az EMNP esetében – több éven át elodázzák a területi (városi, falusi) szervezetek kiépítését és a helyi, bizalmat keltő vezetők sem tűntek fel a párt háza táján. Emiatt a kockázat miatt volt indokolt az alelnököt és nem az elnököt dobni a mély vízbe, no meg azért, mert Szilágyi Zsolt Tőkés László irodavezetője. Így az EMNP legfontosabb kampányfegyverét, Tőkés László megmaradt karizmáját ismét bevetheti. Hátránya Szilágyi Zsoltnak Toró T. Tibor pártelnökkel szemben az, hogy kevésbé ismert. Igaz, azt is kevesebben tudják róla, mint Toró T. Tiborról, hogy 14 évig volt az RMDSZ parlamenti képviselője.
Az erdélyi magyar társadalom számára két fontos kérdés is tisztázódhat a Kelemen–Szilágyi pár(t)harcban.
Igaza van Toró T. Tibornak, valóban az a dolguk, hogy mozgósítsák az erdélyi magyarokat, azokat, akik az EMNP szerint azért nem mentek el az elmúlt választásokkor szavazni, mert csak voksolniuk lehetett, választaniuk nem. Igazolhatják ezt a tézisüket, de meg is dőlhet ez a feltevés, s kiderülhet, hogy az erdélyi magyarok egyszerűen nem másak, nem aktívabbak, mint a román többségiek. Azaz Erdélyben is a kisközösségek lazulása a hagyományos normakövetés gyengüléséhez vezetett, generációs spirált is létrehozott: a fiatal nemzedéknek a szocializációjából kimaradt a szavazásra ösztönző cselekvési mintának az elsajátítása.
Az EMNP a csalódottakra építhet, viszont nem szabad szem elől tévesztenie, hogy ennek a választói csoport tagjainak ugyan határozott politikai véleményük van, de cselekvően csak nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolódnak be a politikai életbe.
Az RMDSZ-nek is mozgósítania kell, mert az elnökválasztási versenyben elért, az EMNP-hez viszonyított eredmény megmutatja, hogyan változtak az erőviszonyok. Kiderül: mekkora a valós támogatottsága a két pártnak a közösségen belül, mire számíthatnak (elsősorban) a 2016-os parlamenti választásokon?
Az elnökválasztás második fordulójába borítékolhatóan a jelenlegi miniszterelnök, Victor Ponta és Klaus Johannis jut (a magyar szavazatok nélkül is). Fölösleges rájuk vagy másik román jelöltre szavazni. A magyar jelölt támogatása az első fordulóban viszont az erős, cselekvő magyar közösség jelenlétét igazolná, s ennek bizonyítása ma nem szükségtelen Romániában.
