Ismét tárgyalóasztalhoz ültette az erdélyi magyarság parlamenti képviselőit és önkormányzati vezetőit, illetve a román kormánypárt és az ellenzék befolyásos politikusait az amerikai civil szervezet, a Project on Ethnic Relation (PER). Az amerikaiakat aggasztja, hogy a kisebbségi kérdés rendezetlensége miatt Románia is instabillá válhat. A múlt hét végén Brassó-pojanán, a keresztényhavasi üdülőhelyen szervezett román–magyar tanácskozáson (amelyen én is jelen voltam) megvitatták a székelyföldi autonómia, a hivatalos magyar nyelvhasználat és a magyarok lakta régiók fejlesztésének szükségességét és lehetőségét.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) versenypártja, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – amelyet nem hívtak meg a dialógusra – tiltakozik, és azt állítja, hogy az RMDSZ ismét elárulja a magyarság érdekeit, mint 1993-ban, amikor szintén a PER mediálta a román–magyar tárgyalásokat.
Dr. Allen H. Kassof, a PER érdemes elnöke a 90-es évek elején Domokos Gézával, az RMDSZ akkori elnökével megállapította, hogy nincs párbeszéd a román és a romániai magyar politikusok közt. Az az időszak a jugoszláviai háború, a cseh és szlovák önállósulási kísérletek, a bolgár–török konfliktus korszaka volt. Az USA komolyan számolt egy erdélyi etnikai háború lehetőségével, mivel a magyarok ellen irányuló etnikai diszkrimináció ténye nyilvánvaló volt, a románok pedig a magyarok lojalitását kérdőjelezték meg.
A neptuni tárgyalások RMDSZ-es résztvevői ma úgy látják, a PER segítette az erdélyi magyar politikusokat, hogy elmondhassák a román politikusoknak: az erdélyi magyarság olyan mértékben lesz lojális a román államhoz, amilyen mértékben az biztosítja a kisebbségi jogokat, s ha egyenlő partnernek tekinti a kisebbséget és annak képviselőit.
A PER nyomán – 1993–2004 között – történt előrelépés a kisebbségi jogok biztosításában, főként a nyelvhasználat, az oktatás terén. Az utóbbi időben azonban ismét üzemzavar mutatkozik. Érthetetlen a közösségi szimbólumok ellen indított hatósági zaklatás, az anyanyelvhasználat tiltása a bíróságokon vagy az autonómiatörekvések lesöprése a tárgyalóasztalról, noha ezek jól beilleszthetőek a lassan elodázhatatlan decentralizációs, régiósítási folyamatba.
A brassó-pojánai tanácskozás amerikai kezdeményezői szerint ismét szükség van a rendszeresített román–magyar párbeszédre.
A brassó-pojánai párbeszéd kezdeményezői azt szeretnék, ha törvényi garanciák szavatolnák azokat a kisebbségi jogokat, amelyeket az erdélyi magyarság követel, s a politikai hatalom is teljesíthetőként elfogad. Ezt a garanciát azok nyújthatják, akik törvényhozók, azaz parlamenti pártok. Ezért nem hívták meg az Erdélyi Magyar Néppártot, amely deklaráltan a Bukarestet megkerülő politizálás híve. Az EMNP politikai filozófiáját természetesen Allan H. Kassofék is ismerik, ezért nem invitálják meg képviselőit arra a párbeszédre, amelynek célja kézzelfogható eredmények elérése a kisebbségvédelem terén, s amelynek az elérhetőségét a bukaresti törvényhozásban látják.
A múlt szombati tanácskozáson az RMDSZ politikusai kendőzetlenül beszéltek a kisebbségi jogok csorbulásáról és határozottan kérték a már elfogadott törvények betartását. A Marosvásárhelyi magyar orvostudományi kar; a magyar nyelv hivatalos státusának biztosítása azokon a településeken, ahol a magyar lakosság eléri a húsz százalékot; decentralizáció, avagy autonómia; székelyföldi kulturális intézmények állami finanszírozása; infrastrukturális beruházások szükségessége; a visszaszolgáltatások leállása, és a székely szimbólumok szabad használata is terítékre, megvitatásra került. A román politikusok is nyíltan beszéltek azokról az okokról – köztük kampánystratégiai tényezőkről –, amelyek miatt még a jogos kisebbségi kérdésekkel is nehéz szívvel foglalkoznak a nyilvánosság előtt, nemhogy elfogadják azokat.
A brassó-pojánai PER-eskedés legfontosabb hozománya, hogy a tervezett februári tanácskozáson már konkrét magyar javaslatokkal foglalkoznak a felek és megoldásokat is keresnek. A kisebbségi kérdés átkerülhet a szimbolikus politizálás térfeléről a pragmatikus politizálás térfelére.
