Az erdélyi magyar politikai szervezetek stratégiai partnerségének a kialakítását és egy új erdélyi magyar egység létrehozását szorgalmazta Tőkés László, a FIDESZ Európai Parlamenti képviselője. A felhívás szinte visszhang nélkül maradt. Politikai elemzők szerint kétséges az egység.
Hosszú évek óta 2015 az első olyan esztendő, amikor nem lesznek választások Romániában. Ezért lehetne egy asztalhoz ültetni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetőit. Az is ösztönző lehetne, hogy a tavalyi Európa parlamenti és a decemberi elnökválasztás eredményeinek tükrében úgy látszik mindhárom párt és az SZNT is vesztésre áll. Az EMNP elveszítette a csatát az RMDSZ-szel az elnökválasztás első fordulójában, még kevesebben támogatták, mint a parlamenti vagy a helyhatósági választásokon. Az RMDSZ pedig sokat veszített hiteléből azzal, hogy az elnökválasztás második fordulójában nem állt egyértelműen az a jobboldali jelölt mellé, akit az erdélyi magyarok nagy hányada megszavazott. Az RMDSZ vezetősége azt a következtetést vonta le ebből, hogy választói a baloldallal való együttműködés ellen szavaztak, ezért kilépett a kormányból, ám megszavazta az új baloldali kormányt és a költségvetést is. Ez a politikai következetlenség tovább erodálja az RMDSZ népszerűségét, így veszélybe kerülhet a parlamenti küszöb meglépése a 2016-os választáson. Az MPP már hosszabb ideje identitásválságban van. Az utóbbi időben együttműködött az RMDSZ-szel, s ezt választói közül sokan kapitulációként értékelik.
Ráadásul az eddig hívószóként használt autonómia-küzdelem is üres szlogenné vált. Egyrészt nem mozgósított kellőképpen az elnökválasztás első fordulójában, másrészt a második fordulóban az erdélyi magyarok nagy többsége azt a Klaus Iohannist szavazta meg, aki nyíltan kijelentette, hogy nem ért egyet Székelyföld autonómiájával, s önmagát német származású románnak nevezte, akinek a német idegen nyelv.
Bakk Miklós politológus, a Babes Bolyai Tudományegyetem tanára szerint az egységes fellépést az akadályozza, hogy a pártok ugyanazokat a szavazókat kívánják megnyerni, az erdélyi magyar–magyar versenyt ráadásul az is élezi, hogy az RMDSZ kilépett a kormányból, és ellenzéki szerepét alakítva azt fontolgatja, hogy változtasson az erdélyi magyar társadalmat demobilizáló eddigi attitűdjén. Elképzelhető, hogy a jövőben olyan mozgósító eszközökkel is élni kíván, amelyeket az utóbbi évtizedben az ellenzéke szorgalmazott, például tüntetéseket szervez.
Bakk Miklós úgy véli, a közös vitafórumok megteremtése lenne a reálisabb cél, de ezt csak civil társadalom és a média tudná kikényszeríteni az erdélyi pártokból.
Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója sem látja valószínűnek az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek megegyezését. Ugyan a két kispártot, az EMNP-t és az MPP-t az is az összefogás irányába tereli, hogy egyre nehezebben tudják biztosítani a finanszírozásukat. De a szociológus úgy véli „a labda az RMDSZ térfelén van, a szövetség pedig egyelőre kivár”. Az RMDSZ áprilisban tartja a tisztújító kongresszusát, ám már elkezdődött a belső hatalmi körök újraalakulása. Amíg ez a folyamat be nem fejeződik, az RMDSZ a kis versenypártokkal aligha kezdeményez párbeszédet.
Romániában 2016 tavaszán tartanak helyhatósági választásokat, amelyen valószínű egymás ellen indulnak majd az erdélyi magyar pártok. Ez a tömbben nem jár negatív következménnyel, szórványban azonban gyengíti a magyar érdekképviseletet. 2012-ben például egy magyar tanácsossal lett kevesebb Kolozsvárt a verseny miatt.
Tőkés László felhívása ellenére, az általa elindított magyar–magyar versengés folytatódik.
