Négy év letöltendő börtönre ítélte a román Legfelsőbb Bíróság a Romániai Magyar Demokrata Szövetség egykori informatikai miniszterét, Nagy Zsoltot. A kilenc évig tartó per története Franz Kafka és Jaroslav Hašek tollára való.
Romániában sokáig mindenki a nagykorrupcióról beszélt, ám sehol sem találta az ügyészség a korruptakat. Nagy Zsoltot most elítélték, noha úgy tűnik, nem történt bűnügy.
A volt távközlési és informatikai minisztert kilenc évvel ezelőtt hazaárulással gyanúsították meg. A hazaárulás az akkori Büntetőtörvénykönyv (Btk.) szerint azt jelentette, hogy Nagy Zsolt idegen hatalmaknak titkosított információkat adott volna át. Mivel ezt a nyomozószerveknek lehetetlenség lett volna bizonyítani, három év múlva, amikor elkezdődött a per, már „nemzetközi bűnözési csoport támogatásának” vádjával indítottak Nagy Zsolt ellen eljárást. Újabb hat év után, ezen a héten kedden hirdettek ítéletet. Immár „nemzetközi bűnözési csoport morális támogatása” miatt. Az új, két évvel ezelőtt életbe lépett Btk. szerint már a bűnszövetkezet támogatásának a szándéka is bűncselekménynek számít...
Egykori kabinetfőnöke, Porcsalmi Bálint szerint Nagy Zsoltot koholt vádak alapján, bizonyítékok hiányában sújtották négy év letöltendő börtönnel. Nem tudni, miért.
Amit tudni lehet: Nagy Zsoltot nem korrupció miatt ítélték el, hiszen a Korrupcióellenes Ügyészség 2012-ben megállapította, le- és alá is írta, bélyegzővel is ellátta: semmilyen korrupciós cselekedetet nem követett el. Annak ugyanis jogilag kötelező eleme a haszonszerzés. Nagy Zsoltnak semmilyen haszna nem származott a magánosításokból. Amelyek – mármint az inkriminált privatizációk – valójában nem is történtek meg. Nagy Zsolt minisztersége idején ugyanis egyetlen magánosítás sem történt minisztériumában.
Ami az ellene felhozott bizonyítékokat illeti, azok nem is annyira kafkaiak, inkább Švejkesnek tűnnek. Az ügyészek írásban is megjegyezték a vádiratban, hogy a bűncselekmények, amelyekkel Nagy Zsoltot vádolják, más személyek telefonbeszélgetéseinek lehallgatásából következtethetőek ki. Nagy Zsolt bűnösségére egyetlen saját – lehallgatott – telefonbeszélgetése sem vall.
Következzen egy példa arra, milyen bizonyítékokkal támasztotta alá a vádhatóság gyanúját Nagy Zsolt bűnösségét illetően. Az ügyben inkriminált két másik személy arról beszél telefonon, hogy Nagy Zsolt miniszterhez kellene fordulni. „Give him a call...” – mondja egyikük. Azaz: hívd fel! Románul ez így hangzik „Adj neki egy telefont...” Amiből a bírák azt a következtetést vonták le, hogy Nagy Zsolt megvesztegetés címén kapott egy telefonkészüléket. A távközlési miniszter...
Az alapfokú ítélet után nyilatkozott Nagy Zsolt. Szavai egybevágtak azzal, amit Josef K. mondott a bírái előtt: „Ami velem történt (...), ami velem történt, csupán egy eset, s nem is nagyon fontos, mert én nem tartom súlyosnak, de jelzi, milyen eljárás folyik sokak ellen. Értük állok itt helyt, nem magamért.”
Nagy Zsolt sokáig helyt állt. Most sem adja fel. Folytatja a pert a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán. Ahol bizonyítania kell, hogy a bíróság elutasította az ártatlanságát alátámasztó iratok bekérését a különböző állami intézményektől, hogy nem engedélyezték a védelem tanúinak meghallgatását sem.
Sajnos a strasbourgi ítéletre akár egy évtizedet is várni kell. Addig a kisgyerekes családapának le kell töltenie börtönbüntetését.
