Hiábavalónak tűnik Kós Károly Kiáltó szóban megfogalmazott figyelmeztetése, hogy a román állam érdeke ellenében van az erdélyi magyar kisebbséget ellenségnek tekinteni. Hiábavaló volt az elmúlt két és fél évtizedben ezzel az evidenciával több alkalommal is szembesíteni a hatalom gyakorlóit. Ha alkalom adódik rá, és bizonyos hatalmi körök azonnali érdekeit nem hogy nem sérti, de látszólag még szolgálja is, a magyar kisebbséget igyekeznek veszélyes, idegen testként felmutatni.
A héten két baljós hír is megdöbbentette az erdélyi magyarságot.
Az egyik szerint a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolta az etnikai autonómia követelését a 2015–2020-as közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia, amelynek tervezetét a Belügyminisztérium bocsájtotta közvitára. Eddig „legfennebb” nemzetbiztonsági kockázatnak tartották az autonomista mozgalmakat, most közbiztonsági veszélyforrásként igyekszenek megbélyegezni azokat az erdélyi magyarokat, akik az autonómiát tartják az identitásmegőrzés és a társadalmi-gazdasági fejlődés legcélravezetőbb útjának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Kelemen Hunor bevallotta, első hallásra viccnek gondolta a belügyminisztériumi stratégiatervezet autonómiára vonatkozó megállapításait. Kelemen Hunor leszögezte: „A szabadsághoz való jog megsértésének tekinthető, hogy közveszélyesnek minősítik egy közösség azon célkitűzéseit, melyek eléréséért békés módon, parlamenti eszközökkel küzd. Ily módon lassan leépíthető a demokratikus berendezkedés, visszaszoríthatóak a szabadságjogok.”
A másik aggasztó hír, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség átfogó vizsgálatot indított a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott ingatlanok ügyében. A vizsgálat több erdélyi megyére terjed ki.
Az RMDSZ szövetségi elnöke egy brassói lakossági fórumon azt mondta, az egyházi visszaszolgáltatás kompromittálása az a folyamat, amelyet a leginkább nehezményez, hiszen az állami intézmények azt a veszélyes látszatot keltik, hogy a magyar történelmi egyházak olyan ingatlanokat kaptak vissza, amelyek nem képezték tulajdonukat. „A kommunista rezsim igenis az egyháztól kobozta el a Székely Mikó Kollégiumot, és sok más történelmi jelentőségű ingatlant is az egyházaktól vett el. Utalt az érem másik oldalára is: az egyházi vagyon nagyobbik részét még mindig, a törvény megjelenése óta eltelt két évtized alatt sem szolgáltatta vissza, noha az államosítás szinte órák alatt történt meg a kommunizmus hajnalán.
Baljós árnyak vetülnek a kisebbség és a többség viszonyára egy olyan országban, ahol a politikai elitet lefejezte a Korrupcióellenes Ügyészség, ahol jelenleg sem a parlamenti, sem a kormányzati munkában nem érhetők tetten a közép és hosszú távú elképzelések, ahol a nemzeti kommunizmus szelleme ismét kísért, ezúttal posztkommunista és filokapitalista lepelben.
