A rendkívül magas, csaknem 82,5 százalékos részvételi arány és a jelöltek hangzatos ígéretei sem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy első nekifutásra sikerüljön megválasztani a görögök lakta Ciprusi Köztársaság új államfőjét. Ezért február 24-én második, döntő elnökválasztási fordulót tartanak az Európai Unió egyik legkisebb, ámde óriási gazdasági és pénzügyi gondokkal viaskodó tagállamában. Cipruson már csaknem negyven éve két állam működik; 2004-ben csak a – mintegy 830 ezer lakosú – görög országrész vált az EU részévé, az elnökválasztást is itt tartották a múlt vasárnap.
A most hét végén esedékes új voksolás fő esélyese az első fordulót fölényesen, de nem elegendő szavazattal megnyerő 66 éves Nikosz Anasztasziadesz, a jobboldali (konzervatív) Demokratikus Tömörülés vezetője. A legnagyobb ellenzéki párt jelöltjeként Anasztasziadesz a múlt vasárnap a voksok 45 százalékát kapta. Megválasztásához több mint ötven százalék szavazatra lett volna szüksége.
A február 24-ei döntő második fordulóba két jelölt jutott. Az győz, aki több voksot kap a mintegy félmillió választásra jogosult görög ciprusitól. Anasztasziadesz ellenfele a második helyen végzett, 45 éves Sztavrosz Malasz volt egészségügyminiszter lesz. Malasz 27 százalék szavazatot szerzett. Bár független jelöltként indult, maga mögött tudhatja a kormányzó baloldali (kommunista) erő, a Ciprusi Nép Haladó Pártja támogatását.
A meggyőződéses kommunista Dimitrisz Hrisztofiasz jelenlegi államfő, aki 2008 februárja óta áll a Ciprusi Köztársaság élén, nem jelöltette magát. Elhatározását azzal magyarázta, hogy nem sikerült teljesítenie korábbi ígéretét az 1974-es török megszállás óta megosztott Ciprus újraegyesítéséről.
Az EU-ban nem is bánják, hogy Hrisztofiasz nem szállt be az elnöki bársonyszékért folyó versenybe. Brüsszel ugyanis ferde szemmel néz a Moszkva-barát államfőre. Ha tehette volna, a távozó ciprusi elnök még szorosabbra fűzte volna kapcsolatait Oroszországgal, amely 2011-ben 2,5 milliárd euró hitelt adott a súlyos pénzügyi nehézségekkel bajlódó Nicosiának. Tavaly már nem voltak ilyen gálánsak az oroszok, újabb hitelt nem adtak az eladósodott Ciprusnak, amely már több mint egy éve képtelen pénzt szerezni a nemzetközi piacokon.
„Görög” Ciprust emellett több egyéb súlyos gond is nyomasztja, ami miatt sürgős külföldi segítségre (értsd: óriási összegű mentőhitelre) szorul. Katasztrofális pénzügyi helyzete államcsőddel, s a vezető nagybankok bedőlésével fenyeget. A pénzintézeteket a 2009-ben kezdődött görög, illetve euróövezeti válság sodorta a tönk szélére, hiszen többségük kiterjedt üzleti kapcsolatokat tartott fenn görög bankokkal és vállalkozásokkal. Rengeteg hitelt nyújtottak görög magánszemélyeknek, cégeknek és az államnak, amit azóta sem tudnak behajtani. Ezért, amikor 2009 őszén kirobbant a – hamarosan az eurózónára is átterjedő – görög adósságválság, a ciprusi bankok sorsa megpecsételődött.
A ciprusi államadósság azóta az egekbe – GDP-arányosan már 84 százalékra – szökött, a gazdaság pedig az utóbbi negyven év legmélyebb recessziójába zuhant. A recesszió miatt egyre nagyobb a munkanélküliség az országban; idén már elérheti a 15 százalékot.
A válság okozta tengernyi probléma miatt Ciprus – az orosz elutasítás után – tavaly nyáron az EU-hoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult hitelért. Ciprusnak az (állam)adósság törlesztésére, továbbá a költségvetési hiány és a szakadék szélén imbolygó bankjainak a megmentésére kell a külső hitel.
Nicosia 17,5 milliárd euró mentőhitelre tart igényt; ebből 10-12 milliárd kellene neki csak bankmentésre, a maradék pedig a kormány finanszírozási szükségleteire. Ez rekordösszeg, hiszen megegyezik a szigetország egy évben megtermelt javainak és szolgáltatásainak értékével. Ilyen arányú hitelt az EU és IMF még egyetlen bajba jutott euróövezeti tagállamnak sem adott.
Az uniós pénzügyminiszterek eddig több okból is ellenezték a hitel jóváhagyását Nicosiának. Az egyik kifogásuk a viszonylag alacsony ciprusi társasági adó. Emiatt sokan adóelkerülésre is alkalmas helynek tartják a szigetországot. A másik fő ok azzal a gyanúval hozható összefüggésbe, hogy Ciprus a nemzetközi pénzmosás egyik központja, amelynek előnyeit különösen az orosz újgazdagok és maffiák igyekeznek kihasználni. Németország például attól tart, hogy amennyiben megsegítik a ciprusi bankokat, az EU-tól kapott pénz orosz oligarchák zsebébe vándorolhat.
Ahogyan a Kreml, úgy az EU és az IMF is komoly feltételekhez kötötte a pénzügyi segítséget. Moszkva és az EU is azt szeretné, ha Ciprus növelné az alacsonynak számító tízszázalékos társasági adóját. Ez az adónem már több mint tízezer orosz céget és sok újgazdagot vonzott Ciprusra, ahol állítólag több százmilliárd dollárt helyeztek el helyi bankokban.
A ciprusi társasági adó növelése azért jönne jól Moszkvának, mert reményei szerint – a szigorítással kedvezőtlenebbé váló szigetországi üzleti viszonyok hatására – az oroszok hazavinnék milliárdjaik egy részét, amire igencsak nagy szüksége van az államnak otthon is. Az EU meg abban reménykedik, hogy Ciprus megszűnik adóparadicsomként és pénzmosodaként működni.
Nicosia viszont nem szeretné bolygatni az adórendszert. Pontosan tudja, hogy az adókulcsok felemelése után a külföldi befektetők elvinnék a pénzüket, amibe belerokkanna az ország.
Ciprus tagadja, hogy a pénzmosók paradicsoma lenne. Sőt, egy nemzetközi tekintélyű, kormányoktól független szakmai szervezet, a FATF elemzésére hivatkozva azt állítja, hogy a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelemben Ciprus sokkal jobban áll, mint sok euróövezeti tagállam, beleértve Németországot is.
Mindazonáltal Nicosia már több intézkedést léptetett életbe a külföldi hitel reményében. Az idén további kemény intézkedések, megszorítások várhatóak Cipruson, melynek kormánya komoly spórolásra kényszerül. Ez azt jelenti, hogy csökkennek a közszférában dolgozók bérei és a nyugdíjak is, miközben nő a fogyasztási adó.
Az EU várhatóan márciusban, tehát az elnökválasztás után dönt a hitelről. Ha rábólint a nicosiai kérésre, Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország után Ciprus lesz az ötödik eurózónabeli ország, amely – a súlyos belső válság miatt – nemzetközi hitelezőktől kap pénzügyi mentőövet a túléléshez.
Az államfői posztra esélyesebb Nikosz Anasztasziadesz – aki mellett Angela Merkel német kancellár személyesen állt ki – a külső hitel híve. Anasztasziadesz azzal kampányolt, hogy Ciprusnak meg kell állapodnia a hitelezőkkel; még akkor is, ha ennek nagy ára lesz, ugyanis külföldi pénz híján csődbe megy az állam. A Ciprusnak létfontosságú hitelért cserébe a konzervatív politikus nagyobb betekintést is adna az EU-nak az ország pénzügyeibe.
Anasztasziadesz a kampányban azt ígérte: megválasztása esetén mielőbb szeretne megállapodni az EU-val és az IMF-fel. A hitelért cserébe akár további költségvetési és gazdasági megszorító intézkedésekre is hajlandó. A sziget újraegyesítését is célul kitűző politikus kilátásba helyzete a közszférában dolgozók számának csökkentését, és a pazarló államapparátus megnyirbálását is.
A baloldal és a kommunisták által támogatott vetélytársa, Sztavrosz Malasz is híve az EU–IMF párossal kötendő hitelszerződésnek, de a pénzért cserébe nem hajlandó megszorításokra. Elutasítja a közszféra leépítését és a szociális háló összehúzását is. Az olyan privatizációt sem támogatja, amelynek a bevételeit a költségvetés rendbetételére használják fel.
