Február elején fogadta el az Európai Parlament Külügyi Bizottsága a Szerbia-jelentést, amely felszólítja az Európa Tanácsot, hogy mielőbb jelölje ki Szerbia számára az uniós csatlakozási tárgyalások kezdésének időpontját. A dokumentumról az EP plenáris ülése várhatóan március közepén szavaz. A jelentésbe bekerültek azok a módosító indítványok is, amelyeket Schöpflin György néppárti árnyék-jelentéstevő és Gál Kinga, a külügyi bizottság póttagja terjesztett elő, s amelyeknek köszönhetően a vajdasági magyarság számos aktuális problémája immár hangsúlyosan szerepel a dokumentumban.
Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője a Magyar Szónak nyilatkozva értékelte a Szerbia-jelentést:
– Negyedik alkalommal fordult elő, hogy a szlovén Jelko Kacin a jelentéstevő, én pedig az árnyék-jelentéstevő. Kialakult köztünk egy tárgyalási viszony; nem azt akarom mondani, hogy mindenben egyetértünk, de az a benyomásom, hogy Kacin úr ma már némileg másként, kevésbé kritikusan látja Szerbiát, mint tavaly vagy tavalyelőtt. A jelentéstevő úgy látja: az új szerbiai kormány sokkal nyitottabb abba az irányba, hogy létrejöjjön egy elfogadható megegyezés Belgrád és Prishtina között. Uniós szemszögből nézve pedig ez a legfontosabb kérdés. Nem biztos, hogy ezzel teljes mértékben egyetértek, de a Szerbia-jelentésnek is ez a fő irányvonala; készítői leszögezik, hogy ezt a megállapodást meg kell teremteni. Jómagam szándékosan nem mondom ki a két állam nevét ebben a kontextusban. Egyébként, a hivatalos magyar állásponttal összhangban, elfogadom, hogy Koszovó független állam, de tudom, hogy ezt Szerbia lélektanilag nem tudta feldolgozni. Amikor Belgrádban járva arról beszéltem, hogy Koszovó függetlenedése Szerbia Trianonja, beszélgetőtársaim ezt azonnal visszautasították, mondván, a két esemény között nincs hasonlóság… Lélektanilag viszont meglehetősen komoly párhuzam fedezhető fel…
■ A Szerbia-jelentés hivatalos raportőre tehát úgy látja, hogy a regnáló kormány nyitottabb a Koszovóval kapcsolatos helyzet rendezésére, mint elődei?
– Ez az én mérlegelésem eredménye. Hogy a valóságban mi történik, azt persze sokkal nehezebb felmérni, de az tény, hogy folyamatban vannak a tárgyalások Ivica Dačić és Hashim Thaçi között. Catherine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nagyon komolyan szorgalmazza ezeket az egyeztetéseket. Technikai ügyekben már születtek is megállapodások, a kérdés, hogy létrejön-e a nagy áttörés. Ha ez megtörténik, akkor is kérdéses, elfogadja-e azt egyfelől a szerb, másfelől a koszovói közvélemény. Ez viszont a jövő zenéje. Brüsszelből (de akár Berlinből vagy Párizsból) nézve, mindenesetre nagyon komoly lépés lenne, ha Szerbia elfogadná Koszovó státusának megváltozását. Adott esetben én voltam az „ünneprontó”, aki felhívtam a külügyi bizottság figyelmét, hogy meg kellene nézni a szerb alkotmányt, amelynek preambuluma tartalmazza, hogy Koszovó Szerbia része. Az EU tehát egyfelől azt szorgalmazza, hogy tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, másfelől pedig azt kéri egy országtól, hogy saját alkotmánya ellenében cselekedjen… A megjegyzésem nem igazán tetszett kollégáimnak, de jeleznem kellett ezt, hiszen nagyon ellentmondásos folyamatról van szó.
■ Gál Kingával közösen nyújtott be több módosító indítványt, amelyek be is kerültek a jelentésbe. Mi volt ezekkel a céljuk?
– Igyekeztünk megjeleníteni a jelentésben Vajdaságot, amelyet Kacin úr kihagyott, illetve a gazdasági helyzetre vonatkozó kitételeinket, s ebben sikerrel jártunk. Mindenki tisztában van azzal, hogy katasztrofális állapotok uralkodnak, elképesztő a fiatalok munkanélküliségi aránya stb. Nagyon sok ügy került tehát a jelentésbe, amelyről az a véleményem, hogy határozottan jó lett. Tele van jelzésekkel arra vonatkozóan, hogy mi az, amit az EU fontosnak tart. Tudni kell, hogy ez nem Kacin úr jelentése, nem is az enyém, hanem az Európai Parlamenté. Egységes álláspontot tükröz, s az a véleményem, hogy a márciusi plenáris ülésen komoly többség fogadja el.
■ Szerbiai szempontból a jelentés legfontosabb eleme, hogy felszólítja az Európa Tanácsot: tűzze ki a csatlakozási tárgyalások kezdetének időpontját. Ez valóban megtörténhet?
– Igen. Az EU a szaloniki csúcstalálkozón elfogadta, hogy a délkelet-európai államok úgynevezett európai dimenziót kapnak. Ez kód, amely azt jelzi, hogy ezek az országok előbb-utóbb csatlakozhatnak az unióhoz. Hogy mikor, az már más kérdés. Szerbia megkapta a tagállami státust, s ez magával hozza, hogy egyszer a tárgyalásokat is megkezdheti. Egyes hírek arról szólnak, hogy már a júniusi csúcstalálkozón megszülethet a tárgyalások kezdetét jelző időpontra vonatkozó döntés. Valószínűsítem, hogy már az ősszel megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. Azt azonban leszögezném, hogy nem könnyű: hosszú, sok tekintetben fájdalmas, de mindenképpen bonyodalmas folyamatról van szó. EU-s szaknyelven szólva a 23-as és a 24-es fejezetekre kell koncentrálni. Ezek az úgynevezett belügyi kérdések; a korrupció elleni harc is ide tartozik például. A 2004-es bővítés idején sokkal könnyebb dolguk volt a csatlakozni kívánó országoknak, mint ma. Szerbiának, akárcsak annak idején Magyarországnak, szembe kell néznie azokkal a követelményekkel, amelyeket az unió támaszt. Jönnek majd az ellenőrök és azt mondják: tilos moslékkal etetni a sertéseket. Vagy azzal, hogy például a sárgarépa nem zöldség, hanem gyümölcs. Az EU-ban legalábbis. Ugyanis Portugáliában sárgarépadzsemet készítenek, márpedig dzsemet csak gyümölcsből lehet csinálni – tehát a sárgarépa gyümölcs.
■ Azért remélhetjük, hogy az ajvár okán a paprika nem minősül gyümölcsnek?
– Nagyon kedvelem az ajvárt, s remélem, hogy ebben a kérdésben Szerbia kivételt kap. Csak kérni kell. Például a hód Európa-szerte védett állat. De van egy ország, ahol hódtúlszaporulat van, s ők kivételt kaptak a hódvédelem alól. Észtországnak tehát nem kell annyira vigyáznia erre az állatra. Habár a húsa kicsit rágós… Komolyra fordítva: az egységes piac ára, hogy a szabályozás ilyen parányi kérdésekre is kiterjed.
■ Miben látja a Szerbia-jelentéshez benyújtott módosító indítványaik jelentőségét?
– Elsősorban a kisebbségvédelemre, illetve Vajdaság státusára koncentráltunk. Fontos megjegyezni, hogy a szerbiai bolgár kisebbség helyzete kapcsán bolgár képviselők is terjesztettek be jelentést. Igazából jelzés ez arra vonatkozóan, hogy az EU odafigyel az etnikai-nyelvi kisebbségek védelmére, s hogy a szerb államnak ezzel szembe kell néznie. Amíg egy ország be nem lép az EU-ba, ki van téve annak, hogy nagyon komoly feltételek teljesítéséhez kötik a csatlakozását. Amikor viszont már taggá válik, jóval nehezebb ilyen feltételeket megkövetelni. El kell érni, hogy minden szempontból eurokompatibilis legyen az adott ország, még a belépés előtt.
■ Az utóbbi hetekben elszaporodott magyarellenes incidenseket szem előtt tartva elképzelhető, hogy még az ET plenáris ülése előtt módosul a Szerbia-jelentés?
– Elvileg, s ez az én felelősségem lesz, elképzelhető, hogy a plenáris ülésen egy frakció bead módosító indítványokat. Az ülés március 11-én kezdődik, s ha addig sem csitul a helyzet, a hatóságok pedig elfordítják a fejüket, akkor elképzelhető, hogy rá tudom venni a jelentéstevőt, hogy vegyük tudomásul a létező problémát, s adjunk újabb jelzést, hogy elvárjuk annak orvoslását. De remélem, hogy erre nem kell sort keríteni.
