Három nap és öt szavazási forduló a parlamentben sem volt elegendő Olaszországban, hogy államfőt válasszanak az arra illetékesek, vagyis az elektorok. A meddő próbálkozásoknak a hétvégén sikerült csak véget vetni. Nagy meglepetésre a hatodik szavazáson a 87 éves Giorgio Napolitano államfőre esett a választás, aki így egymás után másodszor töltheti be a tisztséget.
Az alkotmány ugyan nem tiltja, de az Olasz Köztársaság történetében eddig még nem volt példa arra, hogy újraválasztották volna az elnököt. Napolitano tehát az első, aki duplázhatott. Ő lesz a köztársaság 12. államfője, hétéves mandátummal.
Giorgio Napolitano továbbra is az államfői tisztségen (Fotó: Beta/AP)
A parlamentben tartott szavazáson Napolitano 738 voksot kapott, ami azt jelenti, hogy az 1007 elektor több mint kétharmada sorakozott fel mögötte. (Az olasz államfőt a képviselőház és a szenátus 1007 tagja, az elektorok választják meg, akik közé a szenátorok, a képviselőházi tagok és a régiós delegáltak tartoznak.). Napolitano újraválasztását a balközép Demokrata Párt (PD), a jobbközép Szabadság Népe (PdL), a Mario Monti ügyvezető kormányfő köré tömörülő Centrum Párt és a nacionalista Északi Liga is támogatta.
A korábbi öt körben egyik jelölt sem kapta meg a szükséges mennyiségű voksot, ezért Napolitano, akinek jelenlegi megbízatási ideje május 15-én jár le, közleményben jelentette be: elfogadta a parlamenti pártok felkérését, hogy maradjon a tisztségében. A pártok ezután titkos szavazással biztosítottak neki (több mint kétharmados többséggel) még egy mandátumot.
Az új elnökre nehéz feladat vár: fel kell oldania azt a politikai patthelyzetet, amely a február végi parlamenti választás után alakult ki, vagy új választást kell kiírnia. Az államfő jogkörei többnyire jelképesek, de épp a kormányalakításban döntő lehet a szerepe. Pont ez adta a mostani elnökválasztás jelentőségét.
A februári parlamenti választás után Olaszország politikai válságba sodródott. A pártok ugyanis képtelenek megegyezni egymással a kormány összetételéről, ráadásul a rossznak tartott választási rendszer meg is nehezíti a dolgukat. A hajszállal az élen végzett balközép PD kényelmes többséget kapott a képviselőházban, de a szenátusban támogatókra szorulna ahhoz, hogy stabil kormányt alakíthasson. Egyelőre képtelen szövetségest találni. Olaszország emiatt a kormányozhatatlanságtól szenved.
Napolitano elnök ebből a patthelyzetből keresi a kiutat már február vége óta, és ez a feladata egy ideig valószínűleg meg is marad. Egy ütőképes és hatékony kormányra azért lenne szükség Rómában, hogy következetesen végre tudja hajtani az országot nyomorgató válság leküzdéséhez szükségesnek ítélt gazdaságpolitikai irányváltást és átfogó reformokat. A kérdés tehát továbbra is az, hogy az EU egyik vezető tagországában lesz-e végre új kormány, amely elejét veheti a gazdasági helyzet további romlásának, vagy a nyáron ismét az urnákhoz szólítják az olaszokat, hogy válasszanak új parlamentet.
Olasz lapértesülések szerint Napolitano a hét elején valószínűleg folytatja az egyezkedést a pártokkal a kormányalakításról. Ha ezúttal sikerrel jár, elképzelhető, hogy Giuliano Amato volt szocialista politikust, esetleg Enrico Letta PD főtitkárhelyettest kéri fel kormányalakításra.
A kormányalakítási huzakodás és az elnökválasztási bonyodalmak Pier Luigi Bersani lemondásához vezettek a hétvégén. Bersani a februári választáson a legjobban szerepelt balközép PD elnöke volt. Lemondása arra utal, hogy pártján belül súlyos válság és komoly belharcok alakultak ki. A PD-n belül Bersani az olasz posztkommunisták régi nemzedékét képviselte; „házi” ellenfelei és a „trónkövetelők” Matteo Renzi fiatal firenzei polgármester köré tömörültek és a jelek szerint meg is buktatták.
Az államfő-választási bohózat és a lassan két hónapja tartó kormányalakítási patthelyzet miatt hatalmas tömeg tüntetett a hétvégén Róma központjában. Az elnökválasztás idején a parlamentet dühös emberek vették körül, s követelték, hogy a pártok takarodjanak a közéletből. A parlament épületében tartózkodó politikusokat pojácáknak, maffiózóknak nevezték, és azt kiabálták, hogy mást, illetve újat akarnak a hazai politikai életben.
