Új kormányalakítási konzultációkat kezdett a pártokkal Giorgio Napolitano, a vasárnap – hétéves mandátummal – újraválasztott olasz köztársasági elnök. Előzőleg Napolitano élesen bírálta a februári választáson a parlamentbe jutott pártokat, mert még mindig képtelenek megállapodni egymással a kormány megalakításáról, holott erre a válsággal, magas arányú munkanélküliséggel, mély recesszióval és sok más gonddal küszködő Olaszországnak most mindennél nagyobb szüksége lenne. A pártok hajthatatlansága és huzakodása miatt politikai patthelyzet alakult ki az országban. A nemkívánatos helyzet és az egyre romló életszínvonal ellen ezrek tüntettek Róma belvárosában az elnökválasztás napján. Az olasz közvélemény egyébként hónapok óta a politikai megújulást követeli, és azt szeretné, ha az egymással szót érteni képtelen régi pártok eltűnnének és helyüket újaknak adnák át.
Napolitano a héten (a beiktatásakor) elmondott első elnöki beszédében tetteket sürgetett az általa tétovázónak, taktikázónak és fölöslegesen sokat fecsegőnek nevezett politikai erők részéről. Kijelentette: ha a pártok ezúttal sem mutatnak hajlandóságot a megegyezésre a kormány mielőbbi megalakításáról, a nagy nyilvánosság előtt fogja őket megróni és felelősségre vonni. Hozzáfűzte: a tegnap megkezdett új egyeztetések fő célja a széles körű támogatást és biztos többséget élvező kormány megalakításának a kieszközölése lesz.
Napolitano úgy véli, hogy a pártoknak tudomásul kell venniük: a február végén tartott parlamenti választáson senki sem szerzett többséget. Ennek ellenére az államfő arra sarkallja a parlamenti erőket, hogy – választási ígéreteiket félretéve – mielőbb egyezzenek meg az új kormány összetételéről, mert az idő mindenkit sürget.
Az akadékoskodó és egymással viaskodó, illetve élesen szembenálló parlamenti pártok figyelmét felhívta több súlyos társadalmi és gazdasági problémára, azt sugallva, hogy végső ideje lenne valamit tenni a halmozódó problémák megoldásáért. A sürgősen megoldandó problémák közül a recessziót és a fiatalok körében tapasztalható csaknem harminc százalékos munkanélküliséget emelte ki. Mint mondta, a változások követelése önmagában semmit nem jelent, ehelyett átfogó minőségi változtatást sürgetett a politikai-gazdasági életben, amelyre szerinte csak a megújult pártok és mozgalmak lesznek képesek.
Beszédével a 87 éves elnök meglepte az olasz politikai elemzőket is, akik mondanivalóját a pártokkal szembeni eddigi legkeményebb államfői beszédnek minősítették. A megszólítottak lelombozódva vették tudomásul az elnöki kritikát. Az alsóházban többséget szerző balközép Demokrata Párt volt főtitkára, Pier Luigi Bersani csak annyit fűzött hozzá a beszédhez, hogy Napolitano elnök „azt mondta, amit kellett”. A felsőházban hajszállal jobb eredményt elérő, jobbközép Szabadság Népe (PdL) vezéralakjának, Silvio Berlusconinak pedig csak annyira futotta, hogy megdicsérje az államfő személyét.
A februári parlamenti választás után Olaszország politikai válságba sodródott, mert egyik párt sem szerzett biztos többséget a parlament mindkét házában. Az alsóházban a balközép PD-nek van abszolút többsége, de a felsőházban ezt egyik párt sem mondhatja el magáról. Enélkül pedig képtelenség stabil kormányt alakítani. Egy esetet kivéve: ha összefog a két fő rivális, a balközép PD és a Berlusconi-féle jobbközép PdL. Erre eddig nem voltak hajlandóak.
Napolitano elnök ebből a patthelyzetből keresi a kiutat már február vége óta. Ha ezúttal sem jár sikerrel, valószínűleg új választást kell kiírni, legkésőbb a nyáron.
Egy szilárd és eltökélt kormányra azért lenne szükség Rómában, hogy végre tudja hajtani az országot sújtó válság leküzdéséhez szükségesnek ítélt gazdaságpolitikai irányváltást és átfogó reformokat. Olasz sajtóhírek szerint Napolitano ezúttal vélhetően Giuliano Amato volt szocialista politikust, esetleg Enrico Letta PD-főtitkárhelyettest kéri fel kormányalakításra. A megoldás megtalálásáig marad Mario Monti ügyvezető kormányfő technokrata kabinetje, amely a 2011-es pénzügyi válsághelyzetben éppen Napolitano kezdeményezésére vette át az ország irányítását, de 2012 végén Berlusconiék megbuktatták.
