Egyre több energiát fordítanak a németországi pártok arra, hogy minél jobban felkészüljenek a szeptemberi országos (szövetségi) parlamenti választásra. Eddig úgy tűnt, hogy az ellenzék esélyes a győzelemre, de az áprilisban megjelentetett legutóbbi közvélemény-kutatások már egészen más eredményt mutatnak. Három év után először ismét a konzervatív–liberális (CDU/CSU–FDP) kormánykoalíciónak áll a zászló, vagyis Angela Merkel kormányfő nyerne, ha a tavaszon voksolnának a németek és nem ősszel.
Öt hónappal a szeptember 22-én esedékes németországi parlamenti választás előtt a CDU/CSU konzervatív pártszövetség és a liberális FDP együtt a szavazatok 47 százalékára számíthat. Az ellenzéki szociáldemokraták (SPD), a Zöldek és a Baloldal együttes választói támogatottsága sem sokkal rosszabb, de hajszállal gyengébb: 46 százalékos. Legalábbis a Forsa közvélemény-kutató intézet által készített felmérés szerint, amelyből arra lehet következtetni, hogy az áprilisi erőviszonyok alapján más párt nem jutna be a német parlament alsóházába, a Bundestagba.
A közvélemény-kutatásból az is kiderül, hogy a kormánykoalíció fő erejét adó CDU/CSU pártok támogatottsága 41 százalékos, liberális koalíciós társuké pedig 6 százalékos. A nagy riválisának tartott, Peer Steinbrück vezette ellenzéki szociáldemokrata SPD-vel viszont csak a választók 23 százaléka szimpatizál. A szociáldemokratákkal közös kormányzásra készülő Zöldek 14 százalékon állnak, a Baloldalt a választók 9 százaléka támogatja.
Politikai elemzők úgy vélik: a választás végeredményét elsősorban az határozza majd meg, hogy megmarad-e a lakossági bizalom Angela Merkel kancellár és Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter válságmenedzseri képességében. Jelenleg úgy tűnik, hogy a német választók többsége elégedett Merkellel és meggyőződésük szerint a kancellár jól és sikeresen vezeti az országot ezekben a válságos időkben.
A többségi támogatottság a kancellár politikája iránti erős lakossági bizalomnak, és a kormány eredményeinek is köszönhető. Az euróövezeti súlyos és mély válság ellenére a Merkel-kormány hivatali ideje alatt történelmi mélypontra esett a német munkanélküliség, s közben csúcsra emelkedett a foglalkoztatottság is. Sőt, ami egyáltalán nem mellékes: nőtt a németek vagyona, illetve megtakarításaik értéke. Miközben sok euróövezeti tagországban a lakosság széles rétegeinek csökkent az életszínvonala, a németek többségének egyre több euró hizlalja a bankszámláját.
Akadnak azért olyanok is Németországban, akik azt szeretnék, hogy az euró mielőbb tűnjön el az országból, sőt az egész EU-ban is számolják fel, és mindenki térjen vissza korábbi nemzeti valutájához. A németek természetesen a márkához.
A célkitűzést politikai programba is foglalta egy vadonatúj párt, az Alternatíva Németországnak (AfD), amely épp a minap tartotta alakuló kongresszusát Berlinben. Ha a Forsa közvélemény-kutató cég a napokban ismét végezne egy felmérést, valószínűleg meglepődve tapasztalná, hogy a német politikai paletta új színfoltja, a bébi korú AfD párt alighanem bejutna a Bundestagba, vagyis képes lenne megszerezni a voksok legalább öt százalékát.
Erre abból lehet következtetni, hogy – bár Németországban a többség, vagyis a lakosság csaknem háromnegyede továbbra is európárti – a volt nyugatnémet márka híveinek tábora még mindig 27 százalék. A németeknek ez a csoportja egyetért az AfD elnökével, Bernd Lucke hamburgi közgazdász professzorral, aki úgy véli: az eurózóna mára egy olyan kocsmára hasonlít, amelyben a számlát nem azok fizetik, akik fogyasztottak valamit, hanem mások, főként a németek.
Az szintén jelzésértékű, amit egy másik közvélemény-kutató cég már el is végzett a Welt am Sonntag felkérésére. Az adatok hihetetlennek tűnnek: a német lap megbízásából készült felmérés szerint a választók 24 százaléka igenis el tudja képzelni, hogy az AfD-re szavazzon szeptemberben. Az ország keleti felében, az egykori (kommunista) NDK területén a lakosságnak közel 27 százaléka tartja elfogadhatónak az új pártot, amely az eurót használó valutaövezet felszámolása mellett a bevándorlás – kanadai mintát követő – szigorításával és adócsökkentéssel próbál minél több támogatót, illetve szavazót szerezni magának.
Az új párt népszerűségét a Mafo piackutató intézet átfogó felmérése is megerősítette. A kutatásból az derül ki, hogy a németek 19,2 százaléka elképzelhetőnek tartja az AfD támogatását az őszi szövetségi parlamenti választáson. A párt a 31 és 45 év közötti korosztályok körében a legnépszerűbb, ebben a korcsoportban a szavazók 19,3 százaléka voksolna rá. Politikai megfigyelők ezekből az adatokból arra következtetnek, hogy Németországban a (hagyományos) pártoknak tudomásul kell venniük: szeptemberben új konkurenssel is meg kell mérkőzniük. Még az sem zárható ki, hogy épp ez az euróellenes párt gördít komoly akadályt Merkel kancellár újraválasztása elé. Főként azzal, hogy Merkel jobboldali szavazóinak egy részét csábítja magához.
Bernd Lucke az AfD vezetője azzal nyugtatgatja a lakosságot, hogy Európa attól még megmarad, ha az eurózóna megszűnik, amiben ő maga őszintén hisz is.
Úgy véli, a baj akkor sem lenne nagyobb, mint most. Németországban meg különösen nem, hiszen az AfD már meg is ígérte, hogy kormányra jutása megszünteti az eurót és helyére visszahozza a márkát. Az új párt alapítói – közöttük sok professzor és értelmiségi – szerint a németek többségének elege van már abból, hogy az adójukkal csak a pénzt adják a görögök, ciprusiak, portugálok megsegítéséhez, cserébe viszont semmi beleszólásuk nincs az ottani politikába.
Lucke és követőinek euróellenességét a lakosság nagy többsége azonban nem osztja. Manfred Güllner, a Forsa közvélemény-kutató intézet vezetője is úgy véli, hogy a sokak számára nem átlátható euróválság aggasztja ugyan a németeket, de az euróval, mint közös valutával szembeni beállítottságukat ez nem érinti.
Az euróövezet egységét a többi német párt is támogatja. Angela Merkel kancellár és szociáldemokrata kihívója, Peer Steinbrück is egyetért: az a legfontosabb, hogy a valutaunió fennmaradjon. A német gazdasági kamara becslése szerint viszont az ország bruttó hazai össztermékének (GDP-jének) a negyede elveszne, ha Berlin kilépne a valutaövezetből. Bár Merkel ragaszkodik az euróhoz és az eurózóna egyben tartásához, az újdonsült német párt komoly veszélyt jelenthet számára. Politikai megfigyelők máris arra figyelmeztetik Merkelt és pártját, hogy a válság nyomán megalakult AfD akár nagy mennyiségű szavazatot is elszipkázhat tőle, s ez legrosszabb esetben a kancellári székébe is kerülhet.
