Svájc idén májustól az egész Európai Unióra kiterjesztette a bevándorlás korlátozását. A statisztikai adatok szerint az utóbbi években nyolcvanezer bevándorló érkezett Svájcba, és minden évben többen jöttek, mint ahányan elhagyják az országot. Ez a szigorítás egyik fő oka, amit az EU nagyon rossz néven vett. Sőt, Brüsszel már erősen hőbörög, ennek ellenére Svájc hajthatatlan.
Az alpesi országból ugyan nem üzentek vissza az EU-nak, hogy talán inkább saját háza táján söprögessen, de civil szervezetek szemrehányást tettek Brüsszelnek. Nem az unió bevándorlási politikáját, hanem az illegális migráció elleni lépéseit bírálták keményen.
Akadnak olyan aktivisták, akik már most elutasítják, sőt egyre erőteljesebben bírálják Brüsszelnek azt a szándékát, hogy az EU külső határait (főleg a déli tagországok esetében) pilóta nélküli távirányítású repülőkkel, azaz drónokkal is meg akarja figyeltetni, hogy ilyen módon is akadályozza a bejutást a zöldhatáron.
Mások azt nehezményezik, hogy az EU-ba törvénytelenül érkezett idegenekkel sok tagországban – mindenekelőtt Görögországban – a hatóságok nagyon keményen bánnak, még a menekültek alapvető emberi jogait sem tartják be. A 11,5 millió lakosú Görögországban egymilliót is elérheti a menedékjogot kérők és illegális bevándorlók száma. A strasbourgi emberi jogi bíróság korábban embertelennek ítélte a görög menekülttáborokban uralkodó helyzetet. A táborokon kívül sem sokkal jobb a menekültek helyzete a súlyos válságban fuldokló Görögországban sem.
Nils Muižnieks, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa a minap egy interjúban fel is szólította Athént, hogy léptessen életbe sokkal szigorúbb intézkedéseket az illegális bevándorlók ellen a Görögországban tapasztalható rasszista indíttatású erőszakcselekmények visszaszorítása érdekében. A politikus különösen aggasztónak nevezte az illegális bevándorlók elleni egyre több gyűlölködő támadást, amelyek kezdeményezője az esetek többségében az Arany Hajnal párt. Muižnieks erőszakos, neonáci politikai pártként említette az Arany Hajnal nevét, amelynek tizennyolc képviselője ül a háromszáz tagú görög parlamentben.
A nácipárt régóta és rendszeres hajtóvadászatot folytat az illegális bevándorlók ellen; több száz akciójában már nem egy külföldi vesztette életét. A görög hatóság tehetetlen az Arany Hajnallal szemben, de az illegális migránsok beáramlásának megakadályozásában – uniós segítséggel – már látványos eredményeket ért el.
Az illegális bevándorlók csaknem egyharmada évekig a görög–török határon szökött az unió területére. Főként afgánok, pakisztániak és szírek érkeznek abból az irányból törvénytelenül az EU-ba. Tavaly azonban teljesen megváltozott a helyzet. Ezt az Európai Határőrizeti Ügynökség (Frontex) minapi jelentésében külön hangsúlyozta is.
A Frontex szerint a csökkenés látványos és várakozáson felüli. Ezt bizonyítja az a hivatalos adat is, mely szerint 2012 augusztusában még heti kétezer tiltott határátlépést észleltek a kritikus szakaszon, októberben viszont már csak heti tízet. A hirtelen történt változásnak két fő oka van. Az egyik a sokat bírált szögesdrót kerítés, amelyet a görögök emeltek a legnépszerűbb illegális átkelőhelyen, a másik pedig a veszélyes határövezetbe irányított 1800 rendőri erősítés.
Az igazi akadály mégis az illegális migránsok előtt az a három méter magas, duplasoros kerítés, amelyet a tetején szögesdróttal is beborítottak, környékét pedig folyamatosan működő (éjjel is látó) kamerákkal szereltek fel. Ezt az akadályt a görög hatóságok a török határ legvédtelenebb szakaszán tavaly húzták fel (ott, ahol az Evrosz határfolyó átkanyarodik Törökországba), emberi jogi szervezetek, sőt az Európai Bizottság rosszallását is kiváltva.
Az 5,5 (más forrás szerint 13) millió euróért felhúzott határkerítés a bírálatok ellenére hatékonynak bizonyult a Törökország felől illegálisan érkezőkkel szemben. A három méter magas akadály a Törökország és Görögország közötti 12,5 kilométeres földsávra épült: a két ország közti szárazföldi határszakasz többi részét (190 kilométert) az Evrosz folyó alkotja. A két ország közötti – korábban meglehetősen hiányosan biztosított – természetes határvonalat képező, de néhol átúszható Evroszon pedig növelték a járőrhajók számát.
Ezek az újdonságok, illetve változtatások a görög-–török határ korábban kritikusnak tartott szakaszán látványos sikerhez vezettek az illegális bevándorlás elleni küzdelemben mind Görögországban, mind az EU-ban. Görögország az Ázsiából és Afrikából áramló illegális bevándorlók legfontosabb európai úti célja volt az elmúlt években, de semmiképpen sem végállomása, hiszen az érkezők többsége nyugatabbra menne. Az EU-ba igyekvő illegális migránsok 75 százaléka a görög–török szárazföldi határon próbált tiltott módon bejutni a belső határellenőrzéstől mentes schengeni övezetbe. Az EU külső határaira itt nehezedett a legnagyobb nyomás, egészen 2012 őszéig, amióta a kerítés és az egyéb szigorítások fel nem tartóztatják a tömeget.
Jórészt ennek is köszönhető, hogy tavaly – az előző évhez képest – már felére csökkent az EU-ba érkező illegális bevándorlók száma. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy először 2012-ben esett évi százezer alá az egész EU-ban nyilvántartott illegális határátlépések száma.
Az, hogy a múlt évben már csak 73 ezer újonnan érkezett menekültet regisztráltak az EU-ban, csak részben vezethető vissza a görög hatóságok szigorúbb ellenőrzésére, amit nem kevés uniós noszogatás előzött meg. A másik fő ok az „arab tavasz” lendületének megtörése. A diktátorbuktató mozgalmak kibontakozásának évében, vagyis 2011-ben, még rengetegen menekültek Tunéziából és Líbiából az uniós tagállamokba, de a hirtelen növekedés később alábbhagyott. Igaz, az EU külső határain nem mindenütt sikerült megfékezni az illegális bevándorlást. A Földközi-tenger nyugati részén, Észak-Afrika és Spanyolország között csökkent ugyan az unióba – tiltott módon – igyekvők száma, de arrafelé még tavaly is sokkal többen igyekeztek átszökni Európába, mint a korábbi években.
A Frontex szomorú újdonságként számolt be arról, hogy az illegálisan érkezők körében megugrott a – polgárháború elől menekülő – szíriaiak száma. A Szíriából érkezők többsége rendszerint menedékjogot kér az EU-ban. Bár Szíriában már több mint két éve dúl a háború, a nemzetiség szerinti rangsorban továbbra is az afgánok állnak az első helyen a menekültek népes uniós táborában.
A mintegy 500 millió lakosú EU – amelynek területén 4–8 millióra becsült illegális migráns él – több fontos joganyagot fogadott már el a menekültprobléma eredményes kezelésére. A minimális követelményeket is meghatározta, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell(ene) a menedékkérők esetében. Mindazonáltal a tagállamok között jelentős különbségek vannak mind a befogadás körülményei – pl. lakhatás, oktatás, egészségügyi ellátás –, mind a megítélt menekültstátusok aránya tekintetében. A visszás helyzetet már több nemzetközi emberjogi szervezet is bírálta.
