A bolgár kormányt idén februárban megbuktatta a népharag, de az elégedetlenek nem tudtak saját mozgalmat, sem pártot létrehozni. Ezért legfeljebb újabb utcai tüntetéseken bírálhatják az új kormány nekik nem tetsző intézkedéseit. Az EU-ban azonban sokfelé más a helyzet: a válság és az arra adott kormányzati válaszok nyomán több országban alternatív pártok alakultak, amelyek megpróbálnak kiutat mutatni a kilátástalannak tűnő és egyre nehezebb helyzetből. Ezek a pártok vagy mozgalmak attól sem riadnak vissza, hogy (rendszeres) utcai tüntetéseken tiltakozzanak a politikai elitek tehetetlensége, felelőtlensége és alkalmatlansága ellen. Igaz, egyelőre kevés sikerrel, de annál nagyobb elszántsággal küzdenek.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Kivétel is akad azért. Ilyen az olasz belpolitikába berobbanó és ott alapos felfordulást okozó 5 Csillag Mozgalom (M5S), amely a februári választáson elért fergeteges sikerével egész Európában meglepetést keltett. Noha csak 2009-ben alapították, az M5S a februári parlamenti választáson mindjárt a szavazatok negyedét gyűjtötte be. Ezzel az olasz politika harmadik erejévé lépett elő, amelynek élén a komikusból politikussá avanzsált Beppe Grillo áll. A populista, a társadalmi és politikai fonákságok ellen harciasan tiltakozó, továbbá politikai elit-, EU- és euróellenes Grillóék sikere azt is jelzi: az olaszoknak elegük lett a hagyományos pártokból, politikusokból, a Mario Monti exkormányfő bevezette megszorításokból, reformokból, de Silvio Berlusconi volt miniszterelnök korrupt, handabandázó, botrányoktól kísért tekintélyelvű, s az országot a gazdasági csőd felé taszító politikájából is. Az apolitikus és korrupcióellenes Grillo látványos előretörése, s mozgalma azt is jelzi: Olaszországban véget ért a kétpólusú (jobboldali-baloldali) pártrendszer.
A Grillo vezette M5S ugyanakkor nagyon ügyel rá, hogy ne nevezze magát pártnak. Követői ugyanis torkig vannak a hagyományos pártokkal és politikusokkal. Ezért egyik jelszavuk épp a Pártok, takarodjatok!. Nem véletlenül építenek erre a szlogenre, hisz az olaszok jó részének elege van a politikai elit alakjaiból, akik össze-vissza ígérgetnek, miközben az ország és a lakosság helyzete egyre rosszabb. Az euróövezet válsága csak tovább erősítette ezt az érzést és elutasítást az olaszokban.
Az elitellenes szólamokat és a válságkezelésben rosszul teljesítő politikusok példás megbüntetése melletti érveket gyakran hallani Ausztriában is, ahol azért korántsem olyan rossz a gazdaság helyzete, mint Olaszországban, Görögországban, vagy éppen Cipruson. Mégis, sokak számára jól hangzik az, amikor a – tavaly alapított –Team Stronach (Ausztriáért) politikai erő rendszeresen ostorozza a politikai elitet és az általa tehetetlennek nevezett osztrák vezetőket.
Elemzők szerint a Team Stronach klasszikus populista protestpárt és mint olyan szép sikerrel vonzza magához a már jól ismert, bejáratott pártokban csalódott tömegeket. Támogatói között szép számmal akadnak a válság miatt munkájukat veszített osztrákok, de a társadalmi leszakadástól rettegők egy része is elfogadhatónak tartja Ausztria legújabb politikai erejét.
A zöldek kivételével minden politikai formációtól szavazókat szipkázott el, még a szélsőjobboldaltól is. Térnyeréséhez a koalíciós kormányt adó nagy pártok korrupciós botrányai szintén jó alapot biztosítanak.
Az osztrák-kanadai Frank Stronach által bőségesen finanszírozott antipárt szinte a semmiből indult, de idén már a négy tartományi választáson háromban jó eredménnyel szerepelt. Bejutott az alsó-ausztriai, a karintiai és a salzburgi törvényhozásba. Az euróövezetet évek óta fojtogató válság közepette a Team Stronach azokat is megpróbálja megnyerni magának, akik a korábbi nemzeti valuta, a schilling visszaállításához ragaszkodnak. Ez a célkitűzés szintén szöges ellentétben áll a hagyományos pártokból álló osztrák kormányéval, amelynek az az álláspontja, hogy Ausztria gazdaságát hátrányosan érintené a visszatérés a schillingre.
A szomszédos Németországban egy markánsan baloldali, de a populizmustól sem mentes erő, a Die Linke (Baloldal) zsebelte be a gazdasági megszorítások és a szociális kiadások folyamatos megnyirbálása ellen tiltakozók voksainak a többségét. Az EU-t és annak közös valutáját azonban békén hagyta. Nemrég azonban új párt bukkant fel, amely – jórészt a válság hatására – alapvető politikai célkitűzésként határozta meg az euró megszüntetését Németországban. Az áprilisban alakult Alternatíva Németországnak (AfD) nyíltan azt hangoztatja, hogy az európai integráció fenntartása érdekében fel kellene számolni a valutaövezetet is, s ezzel sok gondtól lehetne megszabadítani a válság fojtogatta EU-t, amely így fellélegezhetne, s előbb jutna ki a zsákutcából. A párt sok németnek szimpatikus és a felmérések szerint szeptemberben a parlamenti választáson még a Bundestagba is bejuthat.
Az euróövezeti válság által leginkább meggyötört Görögországban szintén alakult néhány protest párt az elmúlt években. Az idén folytatódott a tendencia: nemrég jelent meg egy új „válságpárt”, a Drachma, egy másik, a B Terv pedig a napokban bontott zászlót. Bár két különálló politikai alakulatról van szó, céljuk nagyon hasonló: Görögország kiléptetése az eurózónából és a korábbi nemzeti valuta, a drachma újbóli bevezetése. A Darchma azt szeretné, ha a mediterrán országok együtt hagynák el az euróövezetet; a B Terv megelégedne azzal is, ha csak Görögország lépne ki a közös valutát használó közösségből.
Franciaországban komoly hagyományai vannak a tiltakozásnak. A protest szavazatokat jó 30 éve a szélsőjobboldali, élesen bevándorlás- és muzulmán ellenes Nemzeti Front söpri be.
A Franciaországot sem kímélő válság azonban újabb kihívások elé állította a választókat és a pártokat. A problémák elhatalmasodásával és a megszorítások okozta életszínvonal-romlással a baloldal baloldalán látványos változás történt.
A Jean-Luc Mélenchon vezette platform, a kommunistákat és más antikapitalistákat egyesítő Baloldali Front a rendszerrel való szakítást, igazságosabb és szociálisan érzékenyebb országot követel. Mélenchon már-már nyíltan lázít a szerinte a válságot okozó nemzetközi nagytőke előtt meghajló Francois Hollande államfő és a kormányzó szocialisták ellen.
Az euróövezet válságországának számító Spanyolországban még nem sikerült egy olyan pártot alapítani, amely a parlamentbe jutva fejthetné ki szavazói véleményét arról a politikai elitről, amely hagyta az országot odáig sodródni, hogy külső hitelből kelljen menteni bankjait. Mindazonáltal már két éve működik a „Felháborodottak”-ként is ismert 15-M mozgalom, amely a bankok hatalma, a kormány válságpolitikája és a korrupció ellen lép fel. Ez abból áll, hogy rendszeresen tiltakozik Madridban és vidéken. A május derekán tartott legutóbbi megmozdulását A felháborodástól a lázadásig mottóval szervezte a közel 27 százalékos munkanélküliség és a lakosságot sújtó kormányzati takarékossági politika ellen.
Látványos akcióikból korábban sem volt hiány. A „Felháborodottak” blokád alá vették már a spanyol képviselőházat, hetekig táboroztak Madrid központjában, újabban pedig politikusok otthona előtt tüntetnek. Akcióikkal igyekeznek napirenden tartani olyan kérdéseket, amelyekkel a politikusok szívesen foglalkoznak. Ezért sokan azt tartják a mozgalomról, hogy a válságos helyzettel elégedetlenek vélemény-nyilvánításának fontos fórumaként működik.
Eredményeiről sem szabad megfeledkezni, hiszen a „Felháborodottak” karolták fel a kilakoltatottak ügyét és kényszerítették rá a parlamentet, hogy szabályozza a helyzetet.
Az uniós kiábrándultak megannyi erőfeszítése ellenére még semmi jele annak, hogy a politikai elit ellen protestálókból olyan új erő szerveződne, amely alternatívát nyújthatna a nagy pártokból és a jelenlegi politikai rendszerekből kiábrándult szavazóknak. Sokak szerint túl heterogének, mivel csak a megszorítások miatti felháborodás viszi őket az utcára. Más kérdésekben nem értenek egyet.
