Mihelyt megkezdődött, máris elhalasztották Palermóban azt a nagyszabású maffiapert, amely a Cosa Nostra szicíliai bűnszervezet és az olasz politika közötti szálakra akar fényt deríteni. A palermói Pagliarelli börtön bunkertermében megkezdett tárgyalás jövője egyelőre kétséges, noha folytatását május végére tervezték.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Nem véletlenül ígérkezik hosszúnak és nehéznek az új olasz maffiaper, hiszen a tíz vádlott között – maffiavezérek mellett – volt vezető politikusok is akadnak. Az egykori maffiafőnökök (keresztapák) közül a vádlottak padjára került Salvatore Toto Riina, a Cosa Nostra 1993-ban letartóztatott vezére és Giovanni Brusca, a hírhedt bűnszervezet akkori bérgyilkosa. Vádlottként szerepel a perben Nicola Mancino, az olasz szenátus korábbi elnöke, exbelügyminiszter, Marcello dell’Utri, a jobboldali Szabadság Népe (PdL) kormánypárt volt szenátora (szintén exminiszter), a párt elnökének, Silvio Berlusconinak a jobbkeze, továbbá az olasz csendőrség és a titkosszolgálat néhány, magas beosztású egykori tagja. Azzal vádolják őket, hogy az 1990-es évek első felében – feltehetően az állam megbízásából és nevében – egyezséget (paktumot) kötöttek a maffiával.
Ennek a megállapodásnak egy tűzszünet lett az eredménye, amely az államhatalom és az akkor még a legerősebb maffiaszervezetnek számító, szicíliai Cosa Nostra között 1992 tavasza és 1994 között dúló háborút zárta le.
A minap kezdődött maffiaperben az ügyészség – a szicíliai bűnszervezet és az olasz politika közötti kapcsolatrendszer mellett – ki szeretné deríteni, hogy annak idején tényleg kiegyezett-e az állam a maffiával. A per másik célja a Cosa Nostra titkainak felfedése.
Az igazságszolgáltatás nem az állam bűnösségét szeretné bebizonyítani, csupán azt akarja kideríteni, hogy a hatalom emberei közül kik játszottak össze a maffiával. Francesco Messineo palermói főügyész ezt nyomatékosította is, kijelentetve, hogy a per nem az állam, hanem a maffiával összejátszó politikusok ellen indult.
Az ügy szépséghibája, hogy a megszólított és felelősségre vonással riogatott politikusok nem önszántukból kezdtek egyezkedni, hogy végül megállapodjanak a Cosa Nostrával. Ez állami érdek lehetett, hiszen az akkori hatalom (a kormányzó olasz politikai elit) véget akart vetni a szicíliai szervezett alvilág véres hadjáratának. A Cosa Nostra azért indította el a háborúját az államhatalom ellen, mert az olasz igazságszolgáltatás az 1980-as évek végén – (ugyancsak) Palermóban – a szicíliai szervezett bűnözés mintegy 400 tagját ítélte el egy megaperben.
Az addig egyedülálló bírósági eljárás befejezése utána az alvilág bosszút esküdött. Hosszas előkészület után – 1992 tavaszán – meggyilkolta Salvo Lima európai parlamenti képviselőt, Palermo korábbi polgármesterét, volt miniszterhelyettest. Ez volt az első jele annak, hogy a maffia támadásba lendül az állam ellen. Az 1990-es évek elején Firenzében, Rómában és Palermóban – autóba rejtett pokolgépekkel – többször követett el merényletet állami hivatalnokok ellen.
Limának azért kellett meghalnia, mert a Cosa Nostra „árulással” vádolta. Meggyilkolása után két hónappal, 1992 májusában, Palermo közelében, egy autóúton, a hírhedt bűnszervezet bérgyilkosa (Giovanni Brusca) felrobbantotta Giovanni Falconét, a Cosa Nostra elleni nyomozás vizsgálóbíróját. A borzalmas merénylet, amelyben életét vesztette Falcone, felesége és három testőre, óriási felháborodást keltett Olaszországban. Mindez azonban nem hatotta meg a szicíliai keresztapákat, akik alig két hónap múlva megölették a másik palermói főnyomozót, a szintén maffia-ügyekre szakosodott Paolo Borsellinót.
Az akkori merényletsorozatban összesen huszonheten vesztették életüket. Az áldozatok száma akár több is lehetett volna, hiszen a Cosa Nostra halállistáján politikusok, miniszterek nevei is szerepeltek. Éppen ez késztette az akkori olasz állami vezetést, hogy felvegye a kapcsolatot a Cosa Nostra legfelsőbb vezetőjével, a főnökök főnökével, Salvatore Toto Riinával, s egyezséget ajánljon neki. A hatalom a gyilkosságok leállítását kérte a maffiától, amely bizonyos törvényi segítségért cserébe beleegyezett abba, hogy felhagy a merényletekkel.
Cserébe az állam azt ajánlotta a Cosa Nostrának, hogy kedvezőbb börtönviszonyokat biztosít a maffiabanda letartóztatott tagjainak és enyhébb büntetéseket szab ki rájuk. Az állam állítólag arra is ígéretet tett, hogy eltekint a lebukott maffiózók vagyonának teljes elkobzásától. Az állammaffia paktum egyik pontja az volt, hogy Szicíliába szállítják a Cosa Nostra – Észak-Olaszországban – bebörtönzött tagjait.
A bíróság úgy véli: az egyezkedéshez – az 1992 és 1994 közötti időszakban belügyminiszterként működő – Nicola Mancinónak is köze volt. A nyomozás során –„bűnbánó” alvilági személyek vallomásaiból – az is kiderült, hogy a tűzszüneti alku egyik fő szereplője (a többszörös exkormányfő Berlusconi embere) Marcello dell’Utri volt. Ellene bő másfél évtizede folynak bírósági eljárások maffiakapcsolatai miatt.
A kapcsolatot a maffiával annak idején – a tűzszüneti megállapodás reményében – azonban mégsem ő, hanem a csendőrség és valószínűleg a titkosszolgálat emberei vették fel. Egyikük, Mario Mori tábornok, a csendőrség különleges osztagának a parancsnoka, másikuk pedig Antonio Subranni, szintén a különleges erők tisztje volt. A hatóság két embere a kereszténydemokrata politikus, Vito Ciancimino segítségével jutott el a Cosa Nostráig. A csak Don Vitoként emlegetett Ciancimino azonban már az elején (1992-ben) kiesett a „játékból”; perbe fogták és 8 év börtönbüntetésre ítélték, mivel kiderült: maga is a maffia embere volt.
Don Vito sok titkát elárulta fiának, Massimo Cianciminónak, akit a minap kezdődött, majd félbeszakadt palermói maffiaperben koronatanúként kívánt meghallgatni a bíróság. Ifjabb Ciancimino azonban a per kezdete után két nappal szintén rács mögé került, mert egy 2009-es adócsalási ügye miatt – a bolognai bíróság döntésére – letartóztatták.
Letartóztatása nem véletlen. Kiiktatásának célja is világos: a letartóztatás kieszközölői ugyanis le akarják járatni a koronatanút. Meg akarják kérdőjelezni a szavahihetőségét és meg akarják hiúsítani a maffiaper megtartását is.
Kérdés, mit tesznek ebben a helyzetben a palermói ügyészek, akik 2009 óta folytatják a vizsgálatot „az állammaffia alku” ügyében. Segítségből nincs hiány, hiszen 178 tanút idéztek be a tárgyalásra, köztük a legnagyobb visszhangot kiváltó név Giorgio Napolitano köztársasági elnöké. Ő úgy „keveredett” az ügybe, hogy Nicola Mancino vádlott, volt belügyminiszter még 2011-ben – amikor megtudta, hogy gyanúsítottá vált – telefonon próbált segítséget kérni Napolitanótól...
Az olaszok sok maffiaügyet láttak már, de a jelenlegi mintha nekik is sok lenne. A La Repubblica napilap – már a per kezdete előtt – lehetetlen feladatként jellemezte a palermói ügyészség azon kísérletét, hogy húsz év távlatából bebizonyítsa a Cosa Nostra és az akkori olasz politikai elit, valamint a titkosszolgálatok közti „tűzszüneti” alkudozást. A per kezdete óta eltelt alig néhány hét máris igazolta: nem járt messze az igazságtól a vezető olasz napilap, amikor jóslatát közhírré tette.
