Országos tüntetések és a hatalmas lakossági elégedetlenség miatt februárban megbukott a bolgár kormány, amelynek helyét – az előrehozott parlamenti választás után – már május végén elfoglalta az új kabinet. A szocialisták és a török kisebbséget tömörítő – május végén megalakult – új kormány életét lassan már egy hete szintén tüntetések sorozata keseríti.
Szófiában és több vidéki városban ezrek követelik naponta Plamen Oresarszki miniszterelnök kormányának lemondását. Bár az utcára csak „ezrek” vonulnak, a legutóbbi közvélemény-kutatásból az derül ki, hogy a lakosság csaknem 85 százaléka támogatja az országos tömegdemonstrációkat.
A kiterjedt tiltakozási hullám múlt pénteken kezdődött, amikor kitudódott, hogy az egyik titkosszolgálat élére egy vitatott személyiségű médiamogul (Deljan Peevszki) került. A tömeg nyomására a kormány szinte már másnap felmentette hivatalából az illetőt, de a tiltakozások azóta sem szűntek meg.
Az elégedetlenek egyre erőteljesebben követelik Oresarszki távozását, akinek a kormánya a 240 tagú parlamentben csak a képviselők felének a támogatását élvezi. Kormányának fennmaradása és működése ezért egy külső támogató, a szélsőjobboldali, soviniszta és rasszista Ataka párt jóindulatától függ.
Roszen Plevneliev államfő szintén jelezte már, hogy a bizalma máris megcsappant a bő három héttel ezelőtt megalakult kormány iránt, de továbbra is kész együttműködni a koalícióval. Plevneliev ugyanakkor azt javasolta a parlamenti pártoknak, hogy mielőbb oldják meg nézeteltéréseiket és a belpolitikai feszültséget.
A miniszterelnök nem hajlandó lemondani, a tüntetők követeléseit pedig elfogadhatatlannak és felelőtlennek tartja. Azzal érvel, hogy távozása nem oldana meg egyetlen problémát sem az országban. Problémából pedig akad bőven: a folyamatosan növekvő munkanélküliségtől kezdve (amely már a 13 százalékhoz közelít) az ezer sebből vérző egészségügyön, a szervezett alvilág térhódításán át a mindent átszövő korrupcióig. A miniszterelnök szerint sokkal inkább a bajok megoldásával kellene foglalkozni, s nem az ő lemondatásával.
A szocialisták már a kormány megalakításakor is jelezték, hogy rendet akarnak tenni a gazdaságban és a társadalomban. Politikai elemzők azonban már akkor kétkedve fogadták az ambiciózus tervet, amelynek megvalósításához szilárd kormánytöbbség kellene az EU legszegényebb tagjának számító Bulgáriában. Oresarszkinak azonban nagyon törékeny a kormánya és teljesen ki van szolgáltatva a szélsőséges Ataka pártnak, ezért továbbra is nagy kérdés, hogy meddig marad hatalmon Oresarszki, és lesz-e egyáltalán ereje a fájdalmas reformok beindításához, s ezeket ki támogatja.
A társadalom többségének, vagyis az átlagembereknek már így is elegük van a gazdasági szigorból, az eddigi kormányok munkájából, a rendkívül alacsony életszínvonalból, a mindent ellepő korrupcióból, az oligarchikus államberendezkedésből, az egész politikai nomenklatúrából, de a politika és a bűnözői csoportok összefonódásából, szövetségéből is. A bolgárok egyre nehezebben viselik el azt is, hogy az államot a kommunizmus bukása óta egy szűk kör irányítja, váltógazdálkodásban. Néha egy csapat jobboldali, máskor egy csoport baloldali politikus, akik képtelenek az újításra és az ország előrelendítésére.
