Magát a kuruc-, ellenfelét a labanc-politika folytatójának tartja a tíz évvel ezelőtt alakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), és arra vágyik, hogy valamiféle egyensúly alakuljon ki az erdélyi magyar társadalomban.
Tíz évvel ezelőtt alakult meg az EMNT, miután néhány hónappal korábban, 2003 február 1-jén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szatmárnémeti kongresszusán megszüntették a tiszteletbeli elnöki tisztséget, s ezzel megváltak az RMDSZ vezetését vehemensen bíráló Tőkés Lászlótól. Az elmúlt évtizedben Tőkés László és az EMNT a Fidesz stratégiai partnere, illetve a hosszú ideig kormányon levő RMDSZ legfőbb kritikusa volt. És maradt. Az EMNT fennállásának tizedik évfordulója alkalmából szervezett gálaesten Tőkés László – aki RMDSZ listán jutott be az Európai Parlamentbe – ismét élesen bírálta az RMDSZ-t, mert az a hatalmat célnak tekinti, és letért az autonómia útjáról. Az EMNT megalakításakor az alapítóknak azt kellett eldönteniük, hogy végképp beletörődnek-e az RMDSZ által erőltetett „kis lépések politikájába”, illetve a fokozatos önfeladásba, vagy pedig az uralkodó hatalom kedvére megalkuvó kisebbségi kormányzati politizálással ellentétben, továbbra is töretlenül kitartanak az autonómia-stratégia folytatása mellett – emlékezett vissza Tőkés László.
Toró T. Tibor, az EMNT korábbi ügyvezető elnöke, aki jelenleg az Erdélyi Magyar Néppárt országos elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megosztotta a hallgatósággal, hogy már tíz évvel ezelőtt, amikor az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a szövetség megvonta a tiszteletbeli elnöki tisztséget Tőkés Lászlótól, kétfajta gondolkodásmód rajzolódott ki az erdélyi magyar politikában. Felálltak a frontvonalak, amelyeknek az egyik oldalán a labanc, a másikon a kuruc gondolkodásmód feszül egymásnak – mondta Toró T. Tibor.
A labanc és a kuruc gondolkodásmódot az elnök szerint a bukaresti főhatalomhoz való viszony különbözteti meg egymástól: míg a labanc célja az, hogy beleépüljön a főhatalomba, kormányzatra kerüljön, paktumokat kössön, addig a kuruc irányvonal az autonómia ügyének képviselete. (Tekintsünk most el attól, hogy a székelyföldi autonómia csakis a bukaresti kormánnyal megkötött paktum révén érhető el…)
Toró T. Tibor mégis úgy vélte, fel lehet oldani az elvi ellentétet, mert vannak közös célok, és lehetséges az akcióegység kialakítása is, ha sikerül megteremteni a két oldal egyensúlyát.
Ez az egyensúly azonban távolinak tűnik. Az erdélyi magyar választók négyötöde ugyanis két alkalommal is az RMDSZ-re szavazott. A Tőkés-párti erdélyi és magyarországi elemzők elsősorban az erdélyi magyarok szűklátókörűségét, szolgalelkűségét, elvakult butaságát említették ennek okaként. Noha a választók valószínűleg azt nem díjazták, hogy az EMNT és EMNP szinte kizárólag Tőkés László karizmájára épített. (Tőkés László népszerűsége is kissé megkopott válása után.) És azt sem tartották az erdélyi magyarok elegendő garanciának, hogy az EMNP vezetői korábban valahányan az RMDSZ-ben próbáltak szerencsét, de csupán a szövetség második vonalába fértek be. (Toró T. Tibor például az RMDSZ parlamenti képviselője volt.)
Az EMNT egy évtizedes tevékenységének hasznát Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes-államtitkár, fideszes politikus foglalta össze: „nagyban hozzájárult az erdélyi magyar nemzeti közösség jogainak érvényesítéséhez, az autonómia népszerűsítéséhez, továbbá ahhoz, hogy minden magyar a maga teljességében élhesse meg magyarságát.” Ehhez csak annyit fűznék hozzá: és az RMDSZ-t is fokozottabb munkára késztette.
