A 2013-as esztendő az erdélyi magyarság számára felejthető. Nagyon nagy baj nem történt velünk. De jottányit sem léptünk előre. Ott rostokoltunk a gazdasági, s ami még rosszabb: a társadalmi és az erkölcsi válság V-jének az alján.
A 2013. év a megidézett múltnak az igézetében telt el. A szimbolikus politizálás váltotta fel a pragmatikus cselekvést. Utóbbira amúgy sem igen nyílt tér és idő, ugyanis az erdélyi magyarság érdekképviselete kimaradt a kormányzásból, a kormánypártok pedig már a jövő évi elnökválasztásra hangolva bevetették nacionalista arzenáljuk könnyűlovassági fegyvereit.
Némileg rossz fordulatot vett a sorsunk. Igaz, lehetett volna e fordulat fájdalmasabb is. Sokan attól tartottunk ugyanis, hogy a nehezen megszerzett kisebbségi jogainkat könnyen elveszíthetjük, úgy, mint a szlovákiai magyarok. Szerencsénkre az ellenünk irányuló akciók jobbára kimerültek a nemzeti szimbólumaink elleni támadásokban. Ezeknek pedig jobbára pozitív volt a hozadéka, és nem csak a székelyzászlót varró manufaktúrák bevételét tekintve.
Mi zászlókért harcoltunk, meneteltünk, vívtuk szélmalom-szabadságharcunk. Így tettük elviselhetővé a jelent, növesztettük mások nacionalizmusa ellen nacionalizmusunkat, ám így odáztuk el egyúttal a jelen problémáinak felismerését, és a kísérletet azok megoldására. A székelyek nagy menetelésével egy lépéssel sem kerültünk közelebb a székelyföldi autonómiához. De ma már nem lehet letagadni, hogy az erdélyi tömb magyarság és a szórvány – nagyságrendileg nagyjából két egyforma közösség – érdekei nem esnek egybe. Legalábbis a pillanatnyilag deklarált és deklamált érdekei.
Észrevétlenül gyengültek meg a közösségi kapcsok. Jöttek zajt és viszályt keltve a magyarabbak immár Erdélyben is. Eközben hanyatlott a kultúránk. Sokszor féltermesek voltak az előadások, százpéldányosan már sikerkönyvek a kiadványok, a magyar diákok százait várták hiába az egyetemek.
Rossz ómenként mutatkozott idén a növekvő EU-csömör. Ennek kiváltója egyrészt az Orbán-kormány EU-t ostorozó retorikája, másrészt az EU kisebbségi kérdésben tanúsított farkasvaksága.
Az év pozitív fejleménye, hogy közeledett egymáshoz az erdélyi magyarok parlamenti képviseletét ellátó, a választáson részt vevő magyarok 85 százalékának támogatását elnyert Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a magyarországi kormánypárt, a Fidesz. A Fidesz stratégiai partnere, az Erdélyi Magyar Néppárt ugyanis nem váltotta be a magyarországi politikai vezetők beléjük helyezett bizalmát. Miután 2012-ben gyenge eredményt ért el a választásokon, idén sem sikerült a politikai küzdőtéren elég erősnek mutatkoznia. A Fidesz–RMDSZ párbeszédet a normalitás jeleként értékeli az erdélyi magyar közvélemény, tagjai ugyanis döntő többségben az RMDSZ szavazói és Fidesz-szimpatizánsok.
2013 minden bizonnyal nem szerepel majd az erdélyi magyarság történelmének könyvében. Szürke esztendő volt. Egyesek szerint baj, hogy megtorpantunk a társadalomépítésben. Mások szerint jó, hogy nem ért különösebb veszteség.
2014 már nagyobb kihívás elé állít.
