Ma mintegy negyedmillió Kárpát-medencében élő magyar vesz részt Kelet- és Közép-Európa legnagyobb vallási alkalmán: a csíksomlyói búcsún. A zarándoklaton nemcsak a katolikusok, hanem a protestánsok is részt vesznek. A búcsú ugyanis a kommunista diktatúra éveiben a magyar nemzethez való tartozás megvallása, az erdélyi magyarság feltámadásának reménysége volt. A nagyszámú résztvevő miatt a hatóságok nem merték betiltani.
Az idei búcsút rendkívülivé avatja az, hogy a csíksomlyói templomban található Mária-szobor félévezredes ünnepét is ülik. A 2015-ös évben a Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor a Szűz Mária-szobor megalkotásának ötszáz éves évfordulója alkalmából jubileumi Mária-évet hirdetett a kegyhelyen, melynek mottója: „Oltalmad alá futunk.”
A csíksomlyói búcsú története 1444-ig nyúlik vissza, amikor IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy legyenek a ferences rend segítségére a templomépítésben. Az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. A levélben a pápa is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni a Kissomlyó hegyére ájtatosságnak okából, és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni. A néprajzkutatók szerint a csíkiak Mária-kultusza valószínűleg régibb időkig megy vissza, a „napba öltözött asszony” már a kereszténység felvétele óta a székelyek fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett.
A búcsújárás okaként gyakran emlegetett legenda, hogy János Zsigmond erdélyi fejedelem (aki római katolikus hitben nevelkedett, majd előbb lutheránus, később református hitre tért, halála előtt pedig unitáriussá vált) Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta unitárius hitre téríteni. 1567 Pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével Csíksomlyón gyülekeztek. A Tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Mária segítségét. A hagyomány szerint legyőzték a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a pünkösdi búcsút. A legendának viszont semmilyen történelmi alapja nincs, ráadásul az unitárius egyház csak évekkel később jött létre.
A csíksomlyói Mária-szobor keletkezésének pontos dátumát nem lehet tudni, csak analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a XVI. század elején keletkezett. Ismeretlen a mester és a készítés helye is. A somlyói szoborral hasonlóságot mutató csíkszentmártoni Madonna-szobor talapzatán az 1525-ös évszám szerepel. Feltételezhető, hogy a kegyszobor ezt megelőzően készült. Ebben a korban élt és működött, sőt faragászati iskolát tartott fenn Nagyszebenben és Brassóban Veit Stoss művész. Feltételezik, hogy az ő vagy az ő növendékeinek a műve a szobor. De megtörténhet, hogy a kegyszobor faragója éppen egy csíksomlyói ferences tanító vagy növendék. Abban az időben ugyanis Csíksomlyón a barátoknak volt faragó- és festőműhelye, az akkor képíró iskolának nevezett intézmény később is fennállt. Az elmélet hívei arra hivatkoznak, hogy a Madonnának fiatal lány, sőt székely leány arca van, míg a németországi templomok Mária-szobrai inkább középkorú nőt ábrázolnak.
A csíksomlyói Segítő Mária-szobor Európa talán legnagyobb fából készült kegyszobra. Magassága a koronával együtt 2,27 méter. Hársfából faragták, gipsszel és festékkel vonták be.
A csíksomlyói búcsú minden bizonnyal a legnagyobb részvételű erdélyi magyar ünnep.
