A jobboldal nyert Romániában – ujjongott a választások estéjén Emil Boc, a Demokrata Liberális Párt elnöke. Hamarosan kiderült, nem elég nyerni, győznie is kellett volna. A Demokrata Liberális Párt – és mindenekelőtt Traian Băsescu elnök – opciója azonban a jobbközép és baloldal alkotta kormánykoalíció hatalomra és pénzhez juttatása volt. Sebaj, nyugtatták magukat az elnök feltétlen hívei, a kijelölt miniszterelnök, a Világbank egykori szakértője, Theodor Stolojan szavatolja, hogy a kormányprogram valóban tartalmazza majd azokat a liberális intézkedéseket, amelyek fájdalmasak ugyan, de válság idején biztosítják a gazdaság egészséges működését.
„Drága Stolo” – ahogyan a miniszterelnök-jelöltet az államelnök szólítja – azonban visszalépett. (Ismét: ugyanis 4 évvel korábban egészségi okokra hivatkozva az utolsó pillanatban lemondott az elnökjelöltségről is.) A miniszterelnöki tisztség várományosa így Emil Boc lett, aki meghatódva köszönte meg az államelnöknek a jelölést. Teljesen elfeledkezett arról, hogy örök hűséget esküdött a kolozsváriaknak, a helyhatósági választás kampányában fogadkozott: a kormányfői tisztségért sem hagyja el a Szamos-parti várost...
Nemcsak polgármesterjelöltként tett ígéretéről feledkezett meg Emil Boc, hanem arról is, hogy a választók közel kétharmada november 30-án a jobboldalra szavazott. A szociáldemokratákkal összefércelt kormányprogram cseppet sem jobboldali. Még csak nem is kormányprogram – állítják a gazdasági elemzők. Kampányszöveg, betarthatatlan ígéretekkel, Traian Băsescu elnöki kampányának előszava. Baloldali és jobboldali populizmus összefonódása, amely egyszerre ígér adócsökkentést és a költségvetési kiadások növelését. A következő hónapokban – áll a programban – 5 százalékra csökken az élelmiszerek áfája, változatlan marad az adókulcs, 500 euró lesz a minimálbér, 60 százalékkal nő az átlagbér, megduplázzák a családi pótlékot, a költségvetés átvállalja a mezőgazdasági termelés költségeinek 30 százalékát. Nem utolsósorban négy év alatt 989 kilométer autópálya épül. Azaz hétköznapokon 1-1 kilométer... Ígéret szép szó...
A kormányprogram összeállítói – akik egy tisztség neked, kettő nekem, kettő neked algoritmus szerint osztják újra a tisztségeket a miniszterelnöktől a falusi könyvtárosig – ügyet sem vetettek a gazdasági válságra. Noha annak fagyos szele már a kincstárban fúj. Ám nem lehet őket azzal vádolni, hogy nem voltak körültekintőek, hiszen még a faültetésekről és a metróalagút ventilátorairól is említést tesznek.
Egyvalamiről feledkeztek meg, arról, hogy honnan lesz minderre pénz. Az egyetlen lehetőség – gazdasági elemzők szerint is – a Nemzetközi Valutaalap, amely kliensek hiányában szívesen kölcsönözne Romániának. A romániaiak még emlékeznek rá, hogy mit jelent az NVA-kölcsön: súlyos terheket, nagy árat, amelyet a lakosságnak kell évek múlva és évekig fizetnie!
Hogy mire vállalkozott Emil Boc, a miniszterelnök-jelölt, azt leginkább édesanyja érzi. A 76 éves falusi asszony azt tanácsolja fiának, ne keveredjen „ezek” közé. „Mondám is én Emilnek, miért választottad ezt az állást a te iskoláddal és a te felkészültségeddel!” – mondta Ana Boc.
Talán azt is érzi az édesanya, amit a nyugati hírügynökségek kiemelnek: a miniszterelnök-jelölt nem a maga ura. Talán nem is a helyzeté.
