Úgy tűnik, péntekre végre megérlelődött egy fontos előrelépés a felsőoktatás hetek óta húzódó, és mély indulatokat gerjesztő kérdésében: a kormány egyeztetett a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselőivel. Ez volt szinte az egyetlen örömhír az elmúlt héten, mert úgy tűnik, ez a találkozó végre valóban érdeminek nevezhető. Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter közölte: át kell alakítani a súlyos, nehéz helyzetben lévő felsőoktatást, de ezt a kormány konzultációk alapján gondolja megtenni, ezért abban állapodott meg a HÖOK-kal, hogy január 31-éig részmegállapodást kötnek egy felsőoktatási kerekasztal létrehozásáról. Pénteken szó esett annak a tizenhat szaknak az ügyéről is, amelyek esetében a kormány nem tervezett államilag támogatott képzést indítani. A tárcavezető szerint a HÖOK olyan konstruktív javaslatokkal érkezett, amelyeket érdemes megfontolni. Nagy Dávid, a hallgatók érdekvédelmi szervezetének elnöke ennek kapcsán elmondta: javaslatuk szerint a kérdéses szakokra magasabb ponthatárral lehetne bekerülni államilag finanszírozott képzésre, ugyanakkor egy biztonsági szűrőként meghatároznák az ingyenesen tanulók minimális arányát. Balog azt mondta: bízik abban, hogy ha a tizenhat szak esetében megállapodnak, akkor a HÖOK is el fogja hinni a kormánynak, hogy nincs tandíj. Csak remélni lehet, hogy valóban képesek és készek lesznek megállapodni.
S nagyjából ez volt az egyetlen örömhír a magyar belpolitika elmúlt egy hetében, ugyanis egyszerűen csak borzalmasnak minősíthető mindaz, ami ezekben a napokban a politikai közbeszédet jellemezte. Történés ugyan nem sok akadt, de a nyilatkozatháború elképesztő méreteket öltött.
Minden egy késeléssel kezdődött, amit a kutya sem ugatott volna meg, ha erre reflektálva Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap publicistája nem ír egy cikket a napilap múlt szombati számában. A december 30-án, Szigethalmon történt késelésről szólva – igaz, a maga felettébb sajátos modorában –, olyan jelzőkkel, szóösszetételekkel látva el az egyik kisebbség tagjait, amelyek idézésétől eltekintünk. Egy szórakozóhely mosdójában leszúrtak valakit – ez köztörvényes bűncselekmény. És ezen a tényen az sem változtat, hogy milyen nemzetiségű az áldozat és milyen nemzetiségű a támadó. Történetesen mindketten ugyanahhoz a kisebbséghez tartoznak. Ha ez bárkit is érdekel. És mivel bűncselekmény történt, a hatóságok, a bíróság dolga a körülményeket (mert azért azok is vannak ám…) felderíteni, igazságot szolgáltatni.
Ez azonban még a távoli jövő. A megtorlásért kiáltó publicisztika viszont, amely egy hete jelent meg, a közelmúlt. Amely aztán felháborodáshullámot generált, amelyre egy másik felháborodáshullám volt a válasz. Az ellenzéki pártok egyként követelték, hogy a Fidesz, amelynek Bayer alapító tagja, határolódjon el a publicistától (holnap tüntetnek is ellene), a kormányzó párt pedig azzal vágott vissza, hogy nem az utcán van a politikának a helye. Többen is feljelentették Bayert közösség elleni izgatásra hivatkozva, az ügyészség azonban elvetette a feljelentéseket.
És közben pedig röpködnek a nyilatkozatok, mindenki a másikat vádolja azzal, hogy a gyilkosok pártján áll, politikai korrektségnek már régen se híre, se hamva, de az egész végtelenül elkeserítő. S miközben mindenki arról beszél, hogy a helyzet tűrhetetlen, a cigányság több, mint 80 százalékos munkanélküliségén egyetlen közlemény sem tud változtatni. Nem mellesleg: a politikum sem. De legalább a közbeszéd is elmérgesedik miatta.
Voltak azért a héten események is. Például ellenzéki egyeztetések. Amelyeket az MSZP kezdeményezésére tartanak, az elkövetkező időszakban meglehetős rendszerességgel. Ezeken az egyeztetéseken az LMP nem vesz részt, ezt eddig is tudtuk. Az viszont a meglepetés erejével hatott, hogy a megbeszélésekre a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt 2014 választói szövetség sem ment el. Igazából ennek az indoklása az, ami különös: az ex-kormányfő ugyanis azt mondta, a folyamatban lévő szakpolitikai viták valójában koalíciós tárgyalások, erre pedig sem a jelenlegi időpont, sem az MSZP által javasolt forma és résztvevői kör nem megfelelő. Meglátása szerint az emberek elsöprő többsége 2010-ben a változásra szavazott, mára azonban csalódott, így a változtatás szándéka megmaradt. „Ha a választók azt látják, hogy pártok képviselői alkudoznak egy zárt helyiségben, mielőtt velük megbeszélték volna a programjukat, az lesz az érzésük, hogy nem változott semmi. Én viszont azzal a meggyőződéssel jöttem vissza a politikába, hogy Magyarországnak egy új korszakra van szüksége” – jelentette ki Bajnai, aki szerint az ellenzéki szervezeteknek előbb szakszerű programokat kell készíteniük, ezeket mindenkinek meg kell vitatnia a választóival, és csak ezután lehet a kényszerű kompromisszumokat hozó koalíciókötésről tárgyalni.
Egyes elemzők ebben a nyilatkozatban annak a nyomát vélik felfedezni, hogy az ellenzéki átrendeződés lényegében zavart okozott az Együtt 2014-ben: a hvg.hu arról ír, hogy egyfelől az LMP részéről érkezett elutasítás, másfelől az MSZP váratlan kezdeményezőkészsége meglepte Bajnaiékat, akik most egy kicsit nem tudnak viszonyulni a kialakult helyzethez. A portál az ex-kormányfőhöz közel álló forrást idéz, aki azt mondta: „nagy fordulat, hogy az MSZP ezek szerint akár Gyurcsány Ferenccel vagy Schmuck Andorral is kész koalícióra lépni, de az Együtt 2014 ilyet nem tud kijelenteni”. Ami viszont akár megnyugtató is lehet azoknak, akik kormányváltást ugyan szeretnének, de nem akarják ismét döntéshozói pozícióban látni Gyurcsányt.
S ha már Gyurcsány: tegnap „kiszivárgott” az a több mint hatvan oldalas munkaanyag, amely a Demokratikus Koalíció politikai programját tartalmazza, s amelyet január végi kongresszusán fogad el a párt. A Népszabadság az anyagból mazsolázva közöl részleteket, amelyek között olvasható, hogy a DK a felsőoktatásban csak szűk kör számára tenné elérhetővé a tandíjmentességet, kötelezővé tenné, hogy minden orvos-beteg találkozóról készüljön számla, az alapellátás után a járóbeteg-szakellátást széles körben vállalkozási alapra helyeznék. Számunkra még érdekes lehet, hogy Gyurcsányék megváltoztatnák a magyar állampolgárság megszerzésének feltételeit, de azoktól, akik a hatályos jogszabályok értelmében már megszerezték azt, nem vonná meg az állampolgárságot.
