Kellemes borzongás futkosott minden elemzőn a hét első felében, hiszen Budapestre érkezett a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációja. Ugyan jó előre közölték, hogy nem hitelmegállapodásról akarnak tárgyalni, hanem csak áttekintik és értékelik a reálgazdaság teljesítményét, illetve a költségvetési folyamatokat annak érdekében, hogy a Valutaalap előkészíthesse az éves, Magyarországról szóló országjelentését.
A gazdasági szakemberek árgus szemmel figyeltek minden mozzanatot, amely ennek az ellenkezőjére utalt volna. Azonban Varga Mihály, az IMF-tárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter csütörtökön egy rádióműsorban kimondottan egyértelműen fogalmazott, amikor közölte: a piacok likviditása miatt Magyarország ma már olyan helyzetben van, hogy kisebb az ösztönzés az IMF-fel való megállapodásra. Persze, jó politikushoz méltó módon Varga nem zárt be minden kiskaput, azt is leszögezte: ha az IMF hajlandó tárgyalni a biztonsági hálószerű egyezségről, a magyar fél ott lesz a tárgyalóasztalnál.
A gazdasági elemzők ugyan hoppon maradtak, hatalmas eredményt könyvelhet el viszont a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (és partnerei), az érdekképviseleti szervezet ugyanis sikerrel járt, vagyis elérte, hogy a kormány engedményt tegyen a felsőoktatást érintő, egyik igen nagy ellenállást kiváltó kérdésben. A HÖOK és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ugyanis folytatta a tárgyalásokat és megállapodtak, hogy mégiscsak lesz ingyenes, államilag támogatott hely azon a 16 egyetemi szakon, amelyet korábban teljes egészében fizetőssé tett volna a kormány. Igaz, hogy igencsak magasan meghúzott, külön meghatározott ponthatárt kell megugrania annak a diáknak, aki jogász, közgazdász, médiaszakos stb. akar lenni – de mégis lehet az állam pénzén. És ez már engedmény, akárhogy forgatjuk is.
S ha mindehhez azt is hozzátesszük, hogy a miniszter közlése szerint még a hallgatói szerződésekről is hajlandó tárgyalni, igazán eredményesnek tekinthető legalább ez a párbeszéd.
Arról pedig, hogy a múlófélben lévő hét igazán bővelkedjen meglepetésekben, az MSZP gondoskodott. Minden különösebb előrejelzés nélkül szerdán reggel közölte a párt, hogy délután Kolozsvárott tart kihelyezett elnökségi ülést, amelyen elfogadja nemzetpolitikai programját. Ha már ott voltak, együttműködési megállapodást is aláírtak; legalábbis az MSZP Táncsics Alapítványa az RMDSZ Kós Károly Akadémia Alapítványával.
Mindez azonban még semmi: Mesterházy Attila szocialista pártelnök sajtótájékoztatón bocsánatot kért a határon túli magyaroktól azért, hogy az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. december 5-ei népszavazáson „egy rosszul feltett kérdésre rossz választ adtak”. Hozzátette, ma már belátják, hogy a pragmatizmus mellett a szimbolikus gesztusokra is szükség van a nemzetpolitikában.
És akkor most itt érdemes egy pillanatra megállni. Persze, egyre közelebb kerülünk a 2014-es parlamenti választásokhoz és igen, a határon túli magyaroknak is van szavazati joga, erről egy pillanatra sem feledkezünk meg. Biztos, hogy ennek a két tényezőnek elég nagy szerepe volt az MSZP nemzetpolitikájának alakulásában. De azért tegyük hozzá: a bocsánatkérés olyan gesztus, amelyet megtenni is, fogadni is nehéz. Mesterházy most megtette. És ezt nekünk fogadnunk kell. Reagálni rá. Valahogy. Akkor is, ha pillanatnyilag nem látjuk, hogyan, milyen módon. Dilemma ez, amelyre választ kell találni. Amitől még persze nem kell szocialistává lenni. Az RMDSZ elfogadta az MSZP kinyújtott kezét, Tőkés László elutasította azt. Mindkettő valamilyen válasz. Ezzel is, azzal is lehet együtt élni. De a gesztust így is, úgy is tudni kell felismerni.
S ha már ellenzék: a hvg.hu portálon megjelent egy információ, miszerint könnyen elképzelhető, hogy nem egy, hanem három pártban folytatják a politizálást az Együtt 2014 alapítói. A honlap szerint „néhány hónap alatt kiderült, hogy a Bajnai Gordon nevével fémjelzett mozgalom nem lesz képes egy, az Orbán-kormány teljes, Jobbikon kívüli ellenzékét lefedő összefogást tető alá hozni”. A portál úgy tudja, ezért az Együtt 2014 ma már nem az ellenzék egészének lefedésére törekvő ernyőszervezetként, hanem centrumpártként igyekszik magát meghatározni; ráadásul az sem egyértelmű, hogy egy vagy három párt alakul-e. Az erre vonatkozó döntés állítólag egy héten belül megszületik. Juhász Péter, az Együtt 2014 egyik társszervezetének, a Millának a vezetője szerint több idő is kell ehhez, azonban Kónya Péter, a Szolidaritás vezetője nem is tud ilyen opcióról. A hvg.hu a Haza és Haladásból származó forrásokra hivatkozva azt írja: a három külön párt megalapítása mellett szól, hogy az Együtt 2014-et alapító szervezetek így meg tudnák őrizni önálló identitásukat, ami különösen a pártelitekkel szemben kritikus Milla számára lenne fontos. De hogy mindebből mi lesz, azt egyelőre nem is lehet sejteni…
