Kissé borongós, de az évszakhoz képest mégis kellemes idő volt szombaton a magyar fővárosban; nem túl hideg, de nem is afféle bohókás, könnyelműségre késztetően incselkedő verőfényes – olyasmi, amikor már az ember szívesen kibújik a szobából, de még nem keresi az árnyékot. Afféle demonstrációs idő, amelyet aztán meglehetősen sokan ki is használtak; elvégre megmozdulásból, tüntetésből, vonulásból igazán volt elég szombaton, mindenki válogathatott kénye-kedve szerint.
Az időrendben első tömegmegmozdulást, az MSZP kongresszusát ugyan nem soroljuk a klasszikus „szabadidős” tevékenységek közé, elvégre a Papp László Budapest Sportaréna adott otthont annak a több mint tízezer szocialistának, illetve szimpatizánsnak, aki egybegyűlt meghallgatni a párt prominens politikusainak oktatással, szociálpolitikával, jogállamisággal és egyebekkel kapcsolatos véleményét, valamint Mesterházy Attila pártelnök évértékelő beszédét. Bírálta, ez ugye nem meglepő, a regnáló kormányt, annak lépéseit, és ígérte, hogy ha az MSZP ismét kormányrúdhoz kerül, akkor mennyivel jobb lesz. Na jó, nem sokkal, mert hát vannak itt azért nehezen megoldható ügyek, de majd akkor is.
Felsorolásunkból mégsem hagyhatjuk ki a kongresszust, ugyanis annak díszvendége, a román miniszterelnök miatt tüntetett a Jobbik. A sportaréna előtt a radikális párt Victor Ponta jelenléte ellen demonstrált. És ha már szerveztek, hát alaposak voltak; azt is követelték, hogy Székelyföld megkapja területi autonómiáját. Sőt, a rendezvényen felszólalt a Magyar Remény Mozgalom elnöke is, aki a délvidéki területi autonómiát szorgalmazta. A néhány ezer jobbikos előbb beszédeket hallgatott meg, aztán felvonult. Balczó Zoltán, a párt alelnöke arról beszélt: az MSZP hazaárulást követett el Ponta meghívásával, aki „minden megnyilvánulásával a magyarság ellen lép fel”. Arról is beszélt: a demonstrálók azért érkeztek a tüntetésre, hogy Székelyföld jogos területi autonómiáját követeljék. László Bálint, a délvidéki Magyar Remény Mozgalom elnöke beszédében elmondta, hogy a székelyekhez hasonlóan a délvidéki magyaroknak is vannak autonómiatörekvései. Beszélt arról is, hogy az MRM egy magyar autonóm régió kialakítását követeli a „Délvidék északi részén, illetve a Tisza menti régióban”. A vonulásos tüntetés koncerttel ért véget a kora délutáni órákban.
Viszont máris kezdődött egy másik, az, amelyet civilek hirdettek meg az alaptörvény tervezett módosítása ellen. A civilek ebben az esetben olyan emberek csoportjai, akik nem pártokba szerveződve mondják el véleményüket, illetve nem pártokba szerveződve állnak ki érdekeik mellett. Az Alkotmány utcába, a Parlament közvetlen közelébe hirdetett demonstráción felszólalt Tamás Gáspár Miklós író, valamint a Hallgatói Hálózat, az Oktatói Hálózat, a Magyar Helsinki Bizottság, a Város Mindenkié és mások képviselői. Mindenki a maga szempontjából mondta el, hogy miért tartja rossznak annak az alaptörvénynek a megváltoztatását, amelyet nem egészen két évvel ezelőtt fogadott el a Magyar Országgyűlés kétharmados többséggel. A demonstrálók a beszédek meghallgatása után előbb a Képviselői Irodaházhoz, majd az Alkotmánybíróság épülete elé vonultak. Közben pedig azt skandálták, hogy Áder János ne írja alá az alaptörvény módosítását.
Ugyanis meglehetős biztonsággal kijelenthető, hogy a kétharmados parlamenti többség megszavazza a módosításokat. Így aztán már csak egy esély marad arra, hogy azok ne váljanak hatályossá, ha a köztársasági elnök nem írja alá. Az államfő azonban ezt nem teheti meg, ebben az esetben nincs sem mérlegelési, sem vétójoga. Mindezek ismeretében van abban valami különös, hogy éppen az államfőt szólongatják.
Tény azonban, hogy meglehetősen sokan, és meglehetősen sok helyről jelezték: aggasztónak tartják a módosításokat. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, az Amnesty International főtitkára, az Egyesült Államok már kifejezte, jó lenne, ha a tervezett módosítást előbb megnézné a Velencei Bizottság. Erre a kormányzó párt tisztségviselői rendre azt válaszolják: az aggódók félreértik a helyzetet, a kétharmados parlamenti többség épphogy az Alkotmánybíróság kérésének tesz eleget, amikor alaptörvénybe emeli a korábban megsemmisített rendelkezéseket.
A módosításokkal ugyanis az alaptörvény szerves részévé válnak azok az átmeneti rendelkezések, amelyeket az Alkotmánybíróság arra hivatkozva törölt el, hogy azok lényegében nem átmenetiek. Belekerül így az alkotmányba, hogy korlátozni kell a diktatúra működtetőinek jogait, hogy a pártállam áldozatai nem igényelhetnek további kárpótlásokat, de a különadókra vonatkozó passzusok is. Az alaptörvény a módosítás után tartalmazni fogja a hallgatói szerződések kérdéskörét, családjogi definíciókat, az egyházak elismerésének szabályozását, a választási kampány kereskedelmi médiában folytatásának tilalmát. Az egyik leglényegesebb változás az lesz, hogy a jövőben az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatná, hogy az alaptörvény megalkotása és kihirdetése megfelel-e az eljárási követelményeknek, azt viszont nem, hogy tartalmilag mi van benne.
A demonstrációk, az EU-ból érkező aggodalmas telefonok és levelek ellenére várható, hogy hétfőn a parlamenti többség mégiscsak megtartja a végszavazást a módosításokról. És az is, hogy emiatt újabb demonstrációk lesznek.
