Euforikus hangulatban tartották az elnökválasztást Maliban. A 12 millió lakosú északnyugat-afrikai ország az utóbbi bő másfél évben látott már katonai puccsot és megélt több belháborút is. A legutóbbinak az év elején francia katonai intervenció vetett véget, így lehetővé vált az ország konszolidálása és az elnökválasztás is.
Voksolók az egyik bamakói szavazóhelyen (Fotó: Beta/AP)
Az első fordulót két hete tartották meg, de akkor a 27 jelölt egyike sem szerezte meg a győzelemhez szükséges szavazatokat. Ezért tegnap szükség volt a második, döntő felvonásra is, amelyen az első megmérettetés két legjobb helyezettje szerepelt: Ibrahim Boubacar Keita exminiszterelnök és az akkor másodikként mögötte végző Soumaila Cissé volt pénzügyminiszter. Az elnöki széket az a jelölt foglalhatja el, aki több szavazatot kap.
A kampányban Keita békét és rendet, míg kihívója, a nagy rivális Cissé oktatási reformot és haderő-átalakítást ígért. Azzal is igyekeztek minél több támogatót szerezni (az elvben 6,9 millió választó körében), hogy mindketten kilátásba helyezték az ország elmaradottabb északi részének gazdasági fejlesztését és a politikai hatalom decentralizációját.
A választás fő esélyese Keita, akiről már korábban azt feltételezték, hogy akár az első fordulóban is elég szavazatot szerezhet és nyerhet. A győztes a jelenlegi ideiglenes elnököt, Dioncounda Traorét fogja felváltani, aki nem indult a választáson.
A voksolástól sokan azt várják, hogy hozzájárul az alkotmányos rend és törvényesség helyreállításához, amely a tavaly márciusi puccsot követően borult fel Maliban. A katonai hatalomátvétel után az ország északi része az őshonos tuareg lázadók kezére, majd nem sokkal utána – az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel is kapcsolatban álló – fanatikus iszlamista lázadók fennhatósága alá került.
A Nyugat attól tartott, hogy az iszlamisták elfoglalják az egész országot, és terroristafészekké alakítják át. Ennek megakadályozására idén januárban – a mali kormány kérésére és ENSZ-jóváhagyással – a volt gyarmattartó Franciaország csapatokat küldött az afrikai országba. A négyezer fős francia intervenciós sereg néhány hét alatt szétzúzta és szétszórta az Észak-Malit megszállva tartó iszlamista sereget, amely az egész országot ellenőrzése alá akarta vonni.
A meggyengült iszlamista felkelők azonban sok helyen gerillaharcra rendezkedtek be, és – elsősorban Észak-Maliban – még mindig veszélyt jelentenek. Ezért a közbiztonságra és a rendre mali erők, mintegy háromezer francia katona és a világszervezet egységei ügyelnek. Az ENSZ áprilisban döntött a MINUSMA-misszió telepítéséről, és az július elsején vette át a katonai ellenőrzést Maliban. Az ingatag biztonsági helyzet miatt a 11 200 ENSZ-kéksisakos és 1440 rendőr (valamint a francia katonák) feladata a városok és a civilek védelme, illetve az állam szuverenitásának kiterjesztése az ország északi részében.
A kéksisakosok és ENSZ-rendőrök biztosítják az elnökválasztást is, melynek tétje, hogy sikerül-e lezárni az elmúlt másfél év hatalmi válságát Maliban. A politikai konszolidáció már megkezdődött az országban a nemzetközi diplomácia ütemterve és felügyelete mellett. Mindazonáltal több százezren nem vehettek részt az elnökválasztáson, mert még mindig valamelyik (külföldi) menekülttáborban várnak a hazatérésre.
Franciaország mint Mali egykori gyarmattartója, továbbá az ENSZ, az Európai Unió és az Egyesült Államok, valamint a külföldi segélyszervezetek többsége is a mielőbbi rendezésben érdekelt. A jelenlegi ügyvivő kormányt ugyanis mindannyian alkalmatlannak tartják arra, hogy kezelje az ország súlyos problémáit, amelyek közül kiemelkedik a menekültek sorsa, a közbiztonság hiánya és a kiterjedt korrupció.
A nyugati hatalmak azt remélik a tegnapi voksolástól, hogy lezárja az eddigi zűrzavaros időszakot, és új, békés fejezetet nyit az ország életében. Ezt azonban sok politikai elemző és szakértő kétli. Szerintük Mali talpra állásához hosszú idő és rengeteg pénz kell, s talán 15 évbe is beletelik, mire az országban rendeződik a helyzet.
Csak az újjáépítésre 4,3 milliárd eurót kellene költeni a következő két évben. Az összeg nagy részéről, 3,25 milliárd euróról már sikerült gondoskodni (a májusi adományozó konferencián), de a maradékot Malinak kellene előteremteni.
