Több kihívással is szembe találhatja magát az új kínai vezetés, mint amennyire bő fél évvel ezelőtt gondolni mert volna. Ezek közül az egyik minden bizonnyal az ország demográfiai jövője, vagyis a népesség számának az alakulása. A lakosság elöregedése máris súlyos gondot jelent a világ második legerősebb gazdaságában, amely már jó ideje – lévén ereje teljében – az első helyre pályázik. Sokak szerint a Föld legnépesebb országának jó esélye van arra, hogy belátható időn belül átvegye a gazdasági vezető szerepet az Egyesült Államoktól.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Akad azért néhány szakember, aki megkérdőjelezi a viszonylag gyors helycserét. Ők azzal érvelnek, hogy a fokozatosan elöregedő Kínának – fiatalok hiányában és a korosodó társadalomból fakadó gondok miatt – nem lesz akkora ereje ambiciózus terveinek megvalósításához, mint azt sokan feltételezik. Sőt néhány évtized múlva akár nagyon súlyos problémákkal is szembe találhatja magát.
A lakosság elöregedése elsősorban az 1979-ben bevezetett „egykepolitika” elkerülhetetlen következménye. A szigorú népességpolitikát a lakosság számának – a korábbi évtizedekben jegyzett – gyors emelkedése miatt honosították meg Kínában. Az 1979-ben meghirdetett népességszabályozás (hivatalos szóhasználattal: „tervezett születési politika”) fő elemei közé nemcsak az „egy házaspár, egy gyerek” követelménye tartozott, hanem a késői házasságkötés és a késői szülés is. A születésszabályozás és egyéb tényezők következtében a kínai népesség növekedése jelentősen lassult az utóbbi évtizedekben.
A szabályok betartását a hatóságok büntetésekkel és jutalmakkal igyekeznek kikényszeríteni. A büntetések elég szigorúak: a törvénysértő családokban a gyerekek nem részesülhetnek ingyenes oktatásban, sem térítésmentes egészségügyi ellátásban. Ráadásul a szülőknek jövedelemarányos pénzbírságot kell fizetniük az állam számára, és nem számíthatnak sem munkahelyi, sem egyéb kedvezményekre, többletjuttatásokra.
A lakosság, elsősorban a városi, hamar alkalmazkodott a regulához. Ennek eredményeként 1979 és 2011 között (becslések szerint) csaknem négyszázmillióval kevesebb gyermek született Kínában. Közben a lakosság rendkívüli módon elöregedett: az 1980-ban jegyzett 22 éves átlagéletkor mára már 35-re emelkedett. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az 1,35 milliárd kínai állampolgárnak már kilenc százaléka 65 év feletti.
Ha a népesség elöregedése folytatódik, 2050-re a lakosság több mint negyede lesz 65 évnél idősebb, a kínaiak átlagéletkora pedig (akkorra) megközelíti az ötven évet. Ennek a következménye csak az lehet, hogy az elöregedő társadalomban rendkívüli mértékben megritkul a munkaképes réteg, ami halálos veszélyt jelent a gazdaságra, a termelékenységre, és végső soron az idősek ellátására is. (Kínában az idősek jelentős része jelenleg sem kap nyugdíjat; az alkalmazottak fele pedig – államilag – még mindig nincs biztosítva öregkorára.) Az idősek „térnyerésével” Kína évtizedek múlva aligha tudja majd az elmúlt 25–30 évben elért látványos gazdasági fejlődést tartani.
Kínában a jelenlegi demográfiai állapotok már-már egy nyugati fejlett országéhoz kezdenek hasonlítani, hiszen a fiatalok és a termelő (18–50 éves) korosztályok tagjainak a száma jó ideje folyamatosan zsugorodik, miközben az idősek egyre többen vannak. Az évtizedek óta hatályos szabályozás fennmaradása esetén 2050-re Kínában több lesz a nyugdíjaskorú, mint az ország legfőbb vetélytársának tartott Egyesült Államokban.
A folyamat megváltoztatása a kommunisták irányította (egyetlen) állampárt új vezetésére hárul, amely 2013 elején vette át a hatalmat (tíz évre) az előző generációtól.
Hírek szerint az új politikai elit nem tétlenkedik, s állítólag a csaknem 35 éve érvényes családpolitika átalakításán (is) dolgozik. Az illetékesek azt tervezik, hogy legkésőbb 2014 végére módosítják, illetve enyhítik az 1979 óta hatályos szabályozást. Ennek az a lényege, hogy azok a(z új) házaspárok, amelyeknek legalább az egyik tagja egygyermekes családból származik, a jövőben (vélhetően 2014 után) két csemetét is vállalhatnak. Az sem kizárt, hogy idővel mindegyik házaspárnak engedélyeznek két gyermeket. Ha ez a hír igaznak bizonyul, fontos változás következhet be Kínában, aminek a lényege: az állam egyre inkább kivonul az emberek (magán)életéből.
Az „egykepolitikáról” folytatott hivatalos vita sokáig vörös posztónak számított a kommunista Kínában, de az utóbbi években változott a helyzet. Sőt tavaly nyáron már kormányközeli szakmai kutatócsoportok és központok is felhívták a legfelsőbb politikai vezetés figyelmét a jelenlegi helyzet tarthatatlanságára. Mindenekelőtt arra, hogy a negatív demográfiai folyamat (vagyis a népesség növekedésének a lassulása a csökkenő születések miatt és a lakosság elöregedésének felgyorsulása) sok gazdasági és társadalmi következménnyel is együtt jár.
A központilag meghatározott gyermekkvóta természetesen eddig sem jelentette azt, hogy mindenki betartotta az állami vezetés népszaporulatra vonatkozó utasítását. Ellenkezőleg. Sok helyen, főleg vidéken, ahol a fiú számít teljes értékű gyermeknek, tömegesen megszegték a szabályt, vállalva ennek minden következményét.
Az utóbbi években azonban már több városban és tartományban engedélyezték, hogy azok a házaspárok, amelyeknek mindkét tagja egyke, két gyereket is vállaljanak. Az országban akad már olyan régió is, ahol akkor is engedélyezett a két gyerek egy családban, ha a házaspárnak csak az egyik tagja egyke.
A figyelmeztetések és a nyilvánvaló elöregedési folyamat ellenére Kína népessége még nem fogy. Egyelőre még gyarapodik, és valószínűleg legalább további tíz évig tart ez a folyamat, de előreláthatóan 2025 és 2030 között megáll. Utána meg – évek, esetleg egy évtized múltával – lassan zsugorodni fog az ország lakossága. A munkaerőpiacon aktív korúnak számító kínai állampolgárok aránya viszont akár már néhány éven belül csökkenésnek indulhat, a hazai gazdaságban és politikában is (kedvezőtlen) változásokat hozva.
Az ENSZ szerint a népességfogyás Kínában 2045-ben gyorsulhat fel, ennek következtében 2060-ig 120 millióval, 1,21 milliárdra apadhat az ország lakossága, míg a szomszédos India polgárainak száma ezalatt 1,72 milliárdra emelkedhet.
Bár Kínában a születésszabályozási politika fokozatos lazítására lehet számítani, a várható enyhítések – vagy akár a vonatkozó tiltó előírások teljes törlése – a negatív folyamatot már valószínűleg nem tudják megállítani, sem megfordítani. Ennek egyik legfőbb oka a nemek arányának már jó ideje nyilvánvaló gyökeres megváltozása. Kínában a négyévesnél fiatalabb korosztályokban száz leánygyermekre már 123 fiú jut, ami elképesztően rossz arány. Ezek a korosztályok majd 2025 után vállalkoznának családalapításra, de a fiúk csaknem egynegyede képtelen lesz ellenkező nemű párt találni magának.
Az emberiség egyötöde Kínában él. Ezért az ott zajló népesedési folyamatok az egész világra hatással vannak és lesznek a jövőben is. Kérdés, hogy a gazdasági óriás mit kezd a hatalmas férfitöbblettel. Ha ugyanis Peking képtelen lesz megoldást találni, férfiak tízmillióinak dühével, haragjával és elégedetlenségével találhatja magát szembe, aminek akár rossz vége is lehet.
