A szíriai célpontokat már meghatározta az amerikai hadsereg és sokak szerint a katonák már csak a támadási parancsra várnak. Katonai szakértők úgy vélik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei hamarosan korlátozott katonai csapássorozatot hajtank végre Szíria ellen. Ez a gyakorlatban rakétákkal, harci gépekkel és manőverező robotrepülőkkel végrehajtott – talán csak néhány napos intenzív – támadást jelentene, a szárazföldi erők bevetése nélkül.
A külföldi katonai beavatkozás lehetőségéről múlt szerda óta beszélnek mind gyakrabban. A szír hadsereg állítólag akkor – a nemzetközi jog tilalma ellenére – harci gázt vetett be Damaszkuszban, ami több száz, de az is lehet, hogy 1300-nál több személy, főként polgári lakos halálát okozta. Az USA szerint megbocsáthatatlan, hogy a Bassár el-Aszad vezette szíriai rezsim a bő két éve tartó polgárháborúban vegyi fegyverrel támadja saját lakosságát.
Bár arra semmi bizonyíték, hogy a Nyugatnak nem tetsző Aszad-rezsim katonái használtak mérges gázt Szíriában, az USA és támogatóinak hadereje már nagyban készül a külső katonai csapásra, amit megfelelő válasznak gondolnak a gáztámadás(ok)ra. A vezető nyugati politikusok, így Barack Obama amerikai elnök nyilatkozatai katonai beavatkozást vetítenek előre. Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter nyilatkozata szintén erre utal. Szerinte már a kijelölt helyekre vezényelték a beavatkozásra kijelölt harci eszközöket. A támadás szombat előtt nem valószínű, hiszen az ENSZ ellenőrei addig a helyszínen próbálják kideríteni, valóban bevetett-e valaki harci gázt Damaszkuszban.
A veszély fokozódásával mind többen menekülnek Szíriából, ahol állítólag már megkezdődött a kormányzati épületek és a külső csapások célpontjaiként számításba jöhető katonai objektumok kiürítése. Mindazonáltal Aszad elnök állítja: Szíria lesz a konfliktus győztese.
Az esetleges nyugati katonai akció a szíriai légvédelem (legalább részleges) megsemmisítésével kezdődhet. Ennek részeként csapás érhet radarállomásokat, légvédelmi rakétaállásokat és egyéb célpontokat. A következő szakaszban fontos kormányzati és katonai objektumok következhetnek. Korlátozott csapásnak lehetnek kitéve azok a szíriai vegyifegyver-kutatási és termelési központok is (Damaszkuszban, a tengerparti Latakiában, továbbá Hama és Homsz városokban), amelyekben a robbanások nem idéznek elő tömegkatasztrófát, illetve semmilyen mérgezést.
A csapássorozatban a fő szerep az 1600 kilométer hatótávolságú és nagy találati pontosságú – amerikai gyártmányú – Tomahawk manőverező robotrepülőgépeké lehet, amelyek darabja másfél millió dollár. Ezekből a harci eszközökből bőven van a Földközi-tenger keleti medencéjében, a szír partok közelében állomásozó négy amerikai rombolón, és a térségben szolgáló Trafalgar osztályú brit tengeralattjárókon is, amelyek valószínűleg szintén bekapcsolódnak a Szíria elleni hadműveletekbe. Elképzelhető, hogy a támadás(ok)ban a szövetségesek B–2-es bombázókat is bevetnek.
Erre akkor kerülhet sor, ha a támadóknak sikerül szétverniük a – korszerű orosz rakétarendszerekkel is felszerelt és alighanem részben orosz szakértők által üzemeltetett – szíriai légvédelmet. Moszkva állítólag már szállított Szíriának a korszerű orosz föld-levegő rakétavédelmi rendszerből, amely Sz–300-ként ismert. Ez a rendszer – háromszáz kilométer hatótávolságú rakétáival – alkalmas védelemre és támadásra is.
A támadó műveletekben kiemelt szerepet kaphatnak a törökországi Incirlikben és Izmirben működő amerikai, vagy a dél-ciprusi Akrotiriban létesített brit légi támaszpontok, illetve az onnan indított harci gépek. A francia Rafale és Mirage vadászgépek a térségbeli Egyesült Arab Emírségekből, de akár az északnyugat-afrikai Maliból is felszállhatnak.
Az Arab-tengeren, vagyis a szélesebben vett térségben tartózkodó amerikai USS Nimitz és USS Truman, valamint a Toulonban állomásozó francia Charles de Gaulle repülőgép-hordozó szintén bekapcsolódhat a támadásba. Szóba jöhet még a brit HMS Illustrious helikopterhordozó, akárcsak a Montrose és a Westminster fregatt is.
A lázas készülődésben mintha már senki nem is figyelne a nemzetközi jogra, amely nem hatalmaz fel senkit arra, hogy beavatkozzon más országban csak azért, mert ott (vélhetően) vegyifegyver-támadás történt. Ezt csak az ENSZ Biztonsági Tanácsa tehetné meg, de Szíria esetében szinte elképzelhetetlen a testület jóváhagyó döntése. Szíria támogatóiként ugyanis Oroszország és Kína úgyse adnák beleegyezésüket a külföldi intervencióhoz. Ezért az tűnik legvalószínűbbnek, hogy a leghangosabb beavatkozáspárti amerikaiak, britek és franciák humanitárius okokra hivatkozva indítanak korlátozott katonai akciót a szír célpontok ellen – hasonlóan, ahogy a NATO 1999-ben Koszovóban tette.
A beavatkozást támogatja az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztrália, Dánia, Lettország, Románia, a térségből pedig Törökország, Szaúd-Arábia, Katar és az Egyesült Arab Emírségek. ENSZ-felhatalmazás esetén Svédország és Olaszország is csatlakozna ehhez a csoporthoz, annak híján azonban nem. Az EU-tagok közül a parlamenti választásra készülő Németország is nagyon óvatos: Berlin csak abban az esetben támogatná a nemzetközi katonai akciót, ha bebizonyosodna, hogy Aszad erői vegyi fegyvert vetettek be. Az EU-tagok közül Ausztria és Lengyelország ellenzi a beavatkozást.
A külső katonai támadás három legádázabb ellenfele azonban Oroszország, Irán és Kína; elsősorban a tárgyalásos rendezést tartják elfogadhatónak. A nyugati fenyegetések miatt Moszkva két hadihajót is a térségbe irányított, amelyek a napokban csatlakoznak az orosz hadiflotta földközi-tengeri egységéhez.
