A nyár végén kezdődött kiterjedt tüntetéssorozat nyomására a tunéziai kormány hajlandó lemondani, hogy így vessen véget az országot nyomasztó belpolitikai válságnak. A koalíció három pártja azonban még nem tudott megegyezni a kormányzati munka befejezésének időpontjában. Az egyik kormánypárt akár szeptember végi távozást is el tud képzelni, a többi azonban későbbi időponthoz ragaszkodik. Szerintük az új alkotmány elfogadásáig maradniuk kellene, és csak utána nyújtanák be a kabinet lemondását.
Az alkotmányozást két éve kezdték Tunéziában, de még mindig egy helyben topog. Eredetileg úgy tervezték, hogy egy év alatt befejezik, de azóta kiderült: a határidőt senki nem tudja tartani. A jelenlegi körülmények között ez aligha meglepő, hiszen Tunéziában – a 2011. januári rezsimbuktató forradalom óta – bizonytalanság uralkodik, egymást követik a politikai válságok és tüntetések. Ez pedig kétségessé teszi Ali Larajed miniszterelnök tervének megvalósítását. Larajed az alkotmányozó nemzetgyűlés (ideiglenes parlament) munkájának befejezését, az alkotmány és a választási törvény október 23-ig történő elfogadását, valamint a választások december 17-ei megtartását javasolta.
Ebből csak egy javaslat valósult meg: a politikai párbeszéd híján –augusztus elején – határozatlan időre felfüggesztette munkáját az alkotmányozó nemzetgyűlés. A testület reményei szerint a kényszerszünet addig tart, amíg az ellenzék és a kormány meg nem egyezik egymással a belpolitikai válság megoldásáról. A megállapodás nem tűnik valószínűnek, hiszen a mélységesen megosztott politikai elit az ideiglenes parlament 2011. októberi megválasztása óta az ország új alkotmányáról sem tudott megállapodni.
Az ellenzék egyre türelmetlenebb és – sorozatos utcai megmozdulásokon – a koalíció mielőbbi távozását sürgeti. Helyét pedig kizárólag politikusok nélküli (szakértői) kormánnyal váltaná fel.
Tunéziában tavaly ősszel – jóval az arab tavasznak nevezett diktátorbuktató tömegdemonstráció után – került hatalomra a demokratikusan megválasztott kormány, amelynek fő erejét iszlamisták képezik. Az ország gazdasági helyzetén azonban ők sem tudtak javítani. A társadalmat pedig már jó ideje elsősorban a gazdasági problémák nyomorgatják, hiszen a mindennapi élet és a megélhetés is egyre nehezebb. A megoldáshoz viszont idő és stabil kormány kellene.
A kormányt – emiatt és más okokból is – bíráló két népszerű ellenzéki politikus (Sokri Belaid és Mohamed Brahmi) idei meggyilkolása következményeként rendkívül felerősödött a népharag, és tovább élezte a belpolitikai válságot. Amikor július végén iszlamista szélsőségesek meggyilkolták Mohamed Brahmit, a világi ellenzék egyik közismert vezetőjét, nagyszabású tüntetési hullám indult az országban, amely még mindig nem csillapodott le. Sőt egyre erősebben verdesi a kormány hajóját. Az ellenzék szeptember 7-ére több százezer tüntetőt vár a fővárosba, Tuniszba, akikkel együtt ismét a kormány ellen akar tiltakozni.
Tunéziában a forradalom óta bizonytalanság uralkodik, egymást követik a politikai válságok. Egyelőre bizonytalan, hogy milyen mélyre süllyedhet a válságban a 2011 elején az arab tavasz egész eseménysorozatát elindító észak-afrikai arab ország. Az azonban nyilvánvaló, hogy megrekedt a demokratikusnak elképzelt átalakulás folyamata.
