Nem irigylésre méltó a helyzete a Dél-Koreában, sem a Kínában szolgáló japán nagykövetnek. A fogadó országban időnként berendelik a külügyminisztériumba, és vélhetően kellemetlen beszélgetést folytatnak vele Japán második világháborús szerepléséről és annak borzalmas következményeiről, amelyeket Dél-Korea, vagy éppen Kína lakossága tömegesen szenvedett el.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Legutóbb Pekingben kérették be a külügyminisztériumba a japán nagykövetet. Röviddel azután, hogy augusztus 15-én Japánban megemlékeztek a második világháború befejezéséről, vagyis a szigetország 1945-ös kapitulációjáról.
Ebből az alkalomból több japán miniszter és csaknem kilencven parlamenti képviselő kereste fel a tokiói Jaszukuni-szentélyt, emlékhelyet, amit Dél-Korea és Kína provokációnak és elfogadhatatlannak tart. A nacionalistának tartott 58 éves Abe Sindzó miniszterelnök – a feszültség enyhítése végett – ezúttal ugyan nem ment el a vitatott helyszínre, de ajándékot azért küldött. (Tavaly októberben, még ellenzéki vezérként, azonban ő is járt a szentélyben.).
A japán kormány szerint Abe Sindzó azért nem látogatott augusztusban az emlékhelyre, mert Tokió nem akarja, hogy a Jaszukuni-ügy hatással legyen az államközi kapcsolatokra. Japán hivatalosan is elismeri, hogy – főleg Ázsiában – rengeteg szenvedést és fájdalmat okozott más nemzeteknek a világháborúban. A szigetország kormányai – beleértve a tavaly év vége óta hivatalban levő Abe-kabinetet is – már többször fejezték ki bűnbánatukat, kértek bocsánatot és nyilvánítottak részvétet a történtek miatt.
Az állandó vita tárgyát képező és az 1945 óta botránykőnek számító Jaszukuni-szentélyt még az 1860-as években alapították meg, s a XIX. század közepe óta háborúkban elesett japánok lelkének szentelték. Az épületben a második világháborúban meghalt japán katonák emlékét is ápolják, sőt közülük tizennégy (1948-ban kivégzett) háborús bűnös hamvait is ott őrzik.
A szentélyben tett politikusi látogatások ezért állandó vita és viszály forrása Tokió és több ázsiai ország között, amelyek a második világháborúban a japán agresszió, megszállás és gyarmatosítás áldozataivá váltak. Elsősorban Dél-Korea és Kína neheztel emiatt a szigetországra, amely a háborúban rettenetes károkat és mérhetetlen fájdalmat okozott ennek a két országnak is.
Sokan úgy tartják, hogy a szentély Japán ázsiai háborús hódításának, Kína és Korea lerohanásának, illetve megszállásának szimbóluma. Peking és Szöul úgy véli, hogy a magas rangú politikusok látogatásával a Jaszukuni emlékhelyen Japán háborús bűnösök előtt tiszteleg és továbbra is letagadja második világháborús katonai múltját.
Mindazonáltal a japánok kultikus helyszínnek tartják a szentélyt, a bírálóknak viszont továbbra is a viszály forrása, a szomszédos országok Japán militarista múltjának és katonai agressziójának jelképeként tartják számon.
Kínai szakértők – vélhetően kormányzati sugallatra – arra figyelmeztettek a napokban, hogy Ázsiában továbbra is kísért a japán militarizmus szelleme, veszélyeztetve a második világháború utáni rendet. A 2012 decembere óta működő jobboldali Abe-kormánynak pedig felrótták, hogy Japán vonakodik attól, hogy elfogadja a „legyőzött nemzet” státusát. Erre abból következtettek, hogy Tokió állítólag igyekszik növelni politikai és katonai hatalmát.
A régióban gazdaságilag egyre látványosabban és agresszívan terjeszkedő, illetve fellépő Kínával vitában álló Japánban elutasítják a militarizmus újjáéledésének a vádját. Való igaz azonban, hogy Abe miniszterelnök és kormányának tagjai az utóbbi időben gyakran szóba hozták az ország 66 éves békealkotmányának feladását, ami akár a hadsereg jelenleg engedélyezett védelmi feladatainak támadó képességgel történő kibővítését is eredményezhetné. Ehhez azonban nincs meg a kellő politikai erejük, jóllehet Abe pártja, a jobboldali LDP a parlament mindkét házában többségben van.
A konzervatív Abe-kormány azonban nem rejti véka alá, hogy nagy hangsúlyt kíván fektetni a csaknem húsz éve vergődő gazdaság felélénkítésére és a világviszonylatban is hatalmas államadósság csökkentésére. (Az államadósság már a japán gazdaság éves teljesítményének több mint kétszeresére duzzadt, ráadásul tovább növekedhet.).
Úgy tűnik, a kormány a militarizmus újjáélesztése helyett sokkal inkább a gazdasági jellegű bajokat akarja enyhíteni, felszámolni, és igyekszik politikai stabilitást teremteni az országban. Erre jó esély mutatkozik, hiszen hat év után először stabilizálhatja úgy egy kormány a hatalmát Japánban, hogy mind a (parlamentben) fontosabb alsóházi, mind pedig a felsőházi többséget is a kezében tartja. Igaz, elemzők szerint – ilyen erőviszonyok mellett – a jövőben gyakran adódik alkalom arra is, hogy a konzervatívnak mondott kormányfő többet mutasson nacionalista oldalából és politikájából is.
Az Abe-kabinet már nem sokkal hivatalba lépése után fordulatot hirdetett a gazdaságpolitikában. Ennek részeként idén már több – csaknem ezermilliárd dollár értékű – élénkítő csomagot jelentett be a növekedés beindítására, hogy kivezesse az országot a csaknem két évtizedes deflációból (vagyis inflációt gerjesszen) és gazdasági stagnálásból. A gazdaságnak szánt óriási mennyiségű pénz nyomtatása mellett a kormány és a jegybank hozzákezdett a jen árfolyamának gyengítéséhez is, amitől az export fellendülését reméli.
Az eredmény és a tartós siker egyelőre kétséges, ugyanis a nemzeti valuta árfolyamának gyengítése és a dinamikus pénznyomtatás sem képes orvosolni az alapvető problémát: a válság miatti gyenge keresletet a világban. Közben több szakértő máris arra figyelmezteti Tokiót, hogy a britek is hasonló akcióval próbálták meg felpörgetni a gazdaságukat, de tervük kudarcot vallott.
Abe Sindzó mégis azzal nyerte meg a tavalyi parlamenti választást, hogy szerkezeti reformokat, erős monetáris és fiskális gazdaságösztönző programot hirdetett a Japánt régóta sújtó problémák szétzúzására. Ez még nem következett be a világ harmadik legnagyobb gazdaságának tartott távol-keleti szigetországban, de az útirány és az eszközök (legalábbis rövid távon) jónak tűnnek.
A kormányfő idei első félévi tevékenységét mind a japánok, mind a gazdaság sikerként értékeli. A gazdaság mutatói jelentősen javultak, a tőzsde értéke növekedett, de ennél is fontosabb, hogy a szigetország lakói úgy érzik: Japán jó irányba halad.
Nagy kérdés, mit szólnak majd azokhoz az intézkedésekhez, amelyeket a kormány a közeljövőben tervez megvalósítani. Az intézkedések egyike az adóemelés, amitől a szerkezeti reformokhoz szükséges pluszpénzt szeretnék előteremteni. Igaz, erre csak jövőre kerül sor, de akkor már kétszer is növelik a lakossági fogyasztás adóterheit.
