Halászati vitaként indult, de komoly diplomáciai csatává és végül ellenségeskedéssé fajult Madrid és London között a brit fennhatóság alá tartozó Gibraltár közelében júliusban kezdett tenger alatti „építkezés”. A gibraltári hatóságok jóváhagyásával a nyáron betonelemekből mesterséges zátony építése kezdődött az Algercirasi-öbölben, amit Madrid és a spanyol halászok elfogadhatatlannak és természetpusztításnak tartanak.
Madrid szerint a vízbe süllyesztett betontömbök kárt okoznak a tenger élővilágában, s akadályozzák a spanyol halászok munkáját, akik a közelben (gyakran a tilosban, azaz a gibraltári felségvizeken) szokták kivetni hálójukat. A zátonyépítést Madrid ellentétesnek tartja az uniós normákkal is.
Spanyolország követeli a vasbetonelemek eltávolítását. Erről kész tárgyalni Londonnal és Gibraltárral is, amelyet Nagy-Britanniában saját koronagyarmatként, illetve tengerentúli területként, exklávéként kezelnek. A remélt megegyezésig Madrid valószínűleg fenn kívánja tartani azokat az intézkedéseket, amelyeket a műzátony építése elleni tiltakozásként vezetett be a nyáron. Alighanem az ellen sem emel majd kifogást, ha a térségbeli spanyol halászok ismét felvonulnak hajóikkal, bárkáikkal, s behatolnak Gibraltár, illetve Nagy-Britannia felségvizeire, ahogyan azt augusztusban már megtették, a zátony építése ellen tiltakozva.
Fabian Picardo gibraltári főminiszter, a brit terület első számú politikai vezetője azzal védekezik, hogy a tengerbe süllyesztett ominózus hetven vasbeton tömbbel – amelyekből acélrudak merednek a víz fölé – a túlzott halászatnak akart véget vetni, vagyis meg szeretné óvni a vízi élővilágot.
Az építményből akkor lett diplomáciai vita, amikor – az akcióra válaszul – Madrid fokozott ellenőrzést vezetett be a Gibraltárra vezető egyetlen (spanyol) szárazföldi határon. Ennek eredményeképp a szolgálatban levő spanyol egyenruhások a legszigorúbban és a legaprólékosabban kezdték ellenőrizni a gibraltári ki- és bemenő közúti forgalmat.
A szigorítást a pénzmosás, a csempészet, és egyéb illegális kereskedelmi áruforgalom (elsősorban a dohánytermékek) elleni küzdelemmel magyarázta. Hivatalos indokként az is elhangzott, hogy Gibraltár nem része az uniós vámterületnek (ráadásul vámszabad övezet), sem a belső határ ellenőrzése alól mentesítő schengeni egyezménynek, s ezért Spanyolország kötelességének tartja a közúti határforgalom alapos ellenőrzését.
Az intézkedés miatt a nyáron hatalmas dugó alakult ki a határon a szigorított ellenőrzés miatt. A pokoli hőségben gyakran órákig vesztegeltek az átkelőnél az autó(so)k. Elsősorban a gibraltáriak, a brit területen dolgozó spanyolok és a rengeteg turista.
A spanyol kormány azzal is fenyegetőzött, hogy a spanyol–gibraltári közúti határon átkelő autók mindegyikét ötven euróval sarcolja meg, de erről a szándékáról – az EU felhördülése után – gyorsan letett. Madrid emellett azt is kilátásba helyezte, hogy nem engedi át légterén a Gibraltárba tartó repülőket.
London szerint Madridnak nincs joga ilyen jellegű korlátozást bevezetni, az intézkedéseket a britek politikailag motiváltnak és teljesen aránytalannak tartják. William Hague brit külügyminiszter már a gibraltári–spanyol közúti halászháború kezdetén erélyesen tiltakozott Madridnál. Ezzel nyomatékosítva, hogy Gibraltár szuverenitását London továbbra is a brit–spanyol diplomáciai kapcsolatok egyik kiemelt elemeként kezeli. Főnöke, David Cameron miniszterelnök szintén nyugtalanságának adott hangot. Már az első határdugók kialakulásakor aggasztónak nevezte a helyzetet és jelezte: London mindenkor kiáll Gibraltár népe mellett.
José Manuel Barroso, az unió kormányának tartott Európai Bizottság elnöke is megszólalt az ügyben. Szerinte a spanyol oldalon politikailag motivált reakció született a gibraltári intézkedésre.
A feszültség talán könnyebben feloldódhatott volna, ha a spanyol és a brit kormány szép csendben rendezi a helyi érdekű vitát. Feltehetően ezt nem engedhették meg maguknak, különösen a spanyolok nem. Spanyolországot még mindig a válság fojtogatja, ráadásul Mariano Rajoy miniszterelnök korrupciós ügyekbe keveredett, amiért az ellenzék folyamatosan támadja őt és jobbközép kormányát. A halászati válság Gibraltárral ezért épp kapóra jött Madridnak, hogy a súlyos belső problémákról egy (szó szerint is) perifériális üggyel terelje el a közvélemény figyelmét.
A gibraltári válságoknak hosszú a történetük. Azóta tartanak, hogy a tizennyolcadik század elején a spanyol örökösödési háborút lezáró 1713-as utrechti békében Nagy-Britannia megszerezte a hat négyzetkilométernyi területű földnyelvet, amely addig Madrid fennhatósága alá tartozott. A terület jelentőségét főként stratégiai helyzetének köszönheti. Ez az oka annak is, hogy a brit hadsereg, elsősorban pedig a hadiflotta fontos terepe. Spanyolország soha nem nyugodt bele a területvesztésbe, és már többször – Francisco Franco elnök-diktátor például erőszakkal – próbálta meg visszaszerezni Gibraltárt, amelynek lakossága már két népszavazáson (1967-ben és 2002-ben) erősítette meg, hogy a brit korona fennhatósága alá akar tartozni.
Madrid azzal érvel, hogy a háromszáz évvel ezelőtt aláírt békemegállapodás a városra, a várra, a kikötőre, a védelemre és az erődítményre korlátozódott. Spanyolország azonban nem engedte át senkinek a földterületet, az ottani felségvizeket és a légteret sem.
Bár az Európai Unió működését szabályozó szerződés szerint Gibraltár nem az Egyesült Királyság része, a dokumentumban mégis olyan területként szerepel, amelynek külkapcsolatait London intézi. Gibraltárban az uniós jog sem érvényesül teljes egészében.
A megannyi vitás kérdés rendezése végett a két ország közel harminc éve új tárgyalási folyamatot nyitott, beleértve Gibraltár szuverenitását is. A szuverenitásról szóló tárgyalások azonban 2002-ben megakadtak.
Az utóbbi időben viszonylagos nyugalom volt Gibraltár körül, ami talán annak köszönhető, hogy a helyi ügyeket és az együttélés szabályait már meghatározta a két ország. Bár London, Madrid és Gibraltár 2006-ban (elvben) rendezték az Egyesült Királyságban 1830 óta tengerentúli koronagyarmatként kezelt Gibraltár hétköznapi életét érintő, korábbi vitás kérdéseiket, a spanyol hatóságok 2012 őszén szintén bevezettek egy „forgalomlassító” intézkedést a gibraltári határon. Fellépésüket akkor is a cigarettacsempészet-ellenes akciójukkal indokolták.
Madrid és London jelenleg a legújabb Gibraltár-problémával van elfoglalva, azt igyekeznek rendezni, de már nem egyedül, hisz a minap az EU is bekapcsolódott a folyamatba. Az unió a britek kérésének tesz eleget. London augusztusban ugyanis azzal fordult Brüsszelhez, hogy az unió küldjön megfigyelőket Gibraltár és Spanyolország közúti határára. David Cameron brit kormányfő reményei szerint az EU szakértői ellenőrizni fogják, hogy a spanyol hatóságok tiszteletben tartják-e a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásának uniós alapelveit.
Spanyolország nem ellenezte a látogatást. Előzőleg azonban jelezte: azt szeretné, ha az EU képviselői nem csak Gibraltárra és a terület Spanyolország irányába nyitott határára látogatnának el, illetve az ott bevezetett forgalom-ellenőrzést vennék szemügyre, hanem a csempészet, a pénzmosás, és az egyéb illegális kereskedelmi tevékenységeket is kivizsgálnák.
