Új miniszterelnököt jelöl ki a héten a Tunéziában kormányzó iszlamista En-Nahda (Újjászületés) párt és a világi ellenzék, amely már hónapok óta követeli a kormány távozását. Az iszlamisták és a 12 pártot tömörítő ellenzéki szövetség hétvégi megállapodása értelmében az új és (párt)független miniszterelnöknek két hét alatt, vagyis legkésőbb október végéig kell megalakítania szakértői kormányát. Az új kabinet bemutatásakor az En-Nahda vezette kabinet távozik hivatalából.
A kormánycsere és más politikai alkuk fő célja a hosszú ideje tartó belpolitikai feszültség okozta patthelyzet feloldása. A kormányváltás mellett a pártok nemzeti párbeszédet is kezdenek, hogy reményeik szerint november elejére elfogadjanak egy menetrendet az új parlament megválasztására, és kidolgozzanak egy új alkotmányt. (Ez utóbbi 2011 ősze óta nem sikerült a parlamenti pártoknak.)
A szakértői kormány a következő parlamenti választásig irányítaná az országot. Egyik feladata a voksolás előkészítése lesz.
A két szemben álló politikai tábor között aláírt megállapodástól, illetve az ígért politikai változtatásoktól sokan azt várják, hogy véget vet a belső válságnak Tunéziában, ahol az év eleje óta rendkívül feszült a viszony a kormány és az utcán demonstráló ellenzék között. A feszültség az ország stabilitását veszélyezteti.
Tunézia az arab tavasz első országa. A később Líbiát, Egyiptomot, Jement és Szíriát is elérő uralkodóbuktató forradalomsorozat, amelyet világszerte csak arab tavaszként emlegetnek, 2010 decemberében kezdődött Tunéziában. A békés tiltakozási hullám eredményeként rövid idő alatt lemondott az észak-afrikai országot huszonhárom évig irányító elnök, Zin el-Abidin ben Ali, és klánjával együtt 2011 januárjában Szaúd-Arábiába menekült. Még ebben az évben demokratikus parlamenti választást tartottak Tunéziában, és azt az En-Nahda nyerte meg. Mindhiába, a győzelmével semmit nem tudott kezdeni, sőt erőltetett iszlamista politikájával kihívta maga ellen a népharagot.
A diktátorbuktató események óta az iszlamisták képtelenek megteremteni a nyugodt fejlődés feltételeit, az állam korábbi világi jellegét pedig nem is akarták megőrizni. Az ország gazdasági helyzetén sem tudtak javítani. A társadalmat pedig már jó ideje elsősorban a gazdasági problémák gyötrik, hisz a mindennapi élet és a megélhetés is egyre nehezebb.
Kormányzásuk, illetve politikájuk és egyéb okok miatt az országban egymást érik a hatalom bírálóinak, illetve az iszlám egyre erőteljesebb politikai térnyerését ellenzőinek tiltakozásai, de nem ritkák a terrortámadások sem. A 2011. januári rezsimbuktató forradalom óta bizonytalanság uralkodik az országban, egymást követik a politikai válságok és tüntetések.
Az idei tiltakozási hullám még februárban kezdődött, amikor orvul meggyilkolták az ellenzék egyik vezetőjét. A nyár derekán is merénylő végzett egy vezető ellenzéki politikussal, Mohamed Brahmival. Az ő meggyilkolása után kiterjedt tüntetéssorozat kezdődött a kormány ellen, rendkívül kiélezve és elmélyítve a politikai válságot Tunéziában. A két éve megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés (ideiglenes parlament) emiatt augusztusban fel is függesztette a munkáját.
A nagy tekintélyű Brahmi júliusi meggyilkolása óta az ellenzéki pártok folyamatosan követelték az Ali Larajed miniszterelnök vezette konzervatív iszlamista kormány lemondását. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, az En-Nahda beleegyezett a távozásba. Most már csak a belpolitikai patthelyzet feloldása maradt hátra.
