2024. szeptember 3., kedd

Teherán már üzent Genfbe

Iránt az atomprogram feladására próbálják ismét rávenni a nagyhatalmak

Látványos eredményre valószínűleg nem lehet számítani az iráni atomprogramról ma kezdődő genfi tárgyaláson, amelyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagállama és Németország (az úgynevezett P5+1 csoport, vagy a hatok), illetve Teherán képviselői vesznek részt. A lehangoló következtetés Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter-helyettes nyilatkozatából adódik. A politikus ugyanis Teheránból azt üzente: hazája nem állítja le urániumdúsítási programját, és a meglévő dúsított urániumkészletétől sem hajlandó megválni.

A Nyugaton vitatott és gyanúsnak tartott iráni atomprogram miatt az Egyesült Államok, az EU és az ENSZ is széleskörű gazdasági szankciókat (pl. olajembargót) és pénzügyi korlátozó intézkedéseket vezetett be a közép-keleti ország ellen, amelynek gazdasága emiatt súlyos válságba süllyedt. A nemzetközi büntetőintézkedések érdemi enyhítésére Irán csak akkor számíthat, ha leállítja a dúsítást és a dúsított urániumkészletét külföldre viszi.

A kétnaposra tervezett genfi találkozó előtt úgy tűnik, hogy Irán nem hajlandó erre, noha az ország számára ez lenne talán az egyedüli kiút a válságból. Irán annak ellenére sem mutatkozik késznek a külföld által elvárt engedményekre, hogy az ország új elnöke, Haszan Róháni békülékenyebb hangot ütött meg a Nyugattal, mint harcias elődje, Mahmúd Ahmadinezsád, és némi engedményekre is utalt a vitatott célú atomprogrammal kapcsolatban. Mindezt azért tette, hogy enyhítsen Irán nemzetközi elszigeteltségén és lazítson a szankciókon. A mérsékeltnek tartott Róháni már júniusi megválasztása után nem sokkal fő külpolitikai célkitűzésének nevezte hazája atomprogramjának megnyugtató rendezését a külföldi bírálókkal.

Azt azonban nem említette, hogy kész lemondani az atomprogramról, a szankciók eltörléséért cserébe. Aragcsi külügyminiszter-helyettes a genfi tárgyalások előtt nem sokkal jelezte is, hogy Teherán mire hajlandó. Eszerint az urándúsítás formájáról és mennyiségéről kész tárgyalni, s ha kell, engedményeket is tesz. Másra nemigen vállalkozna.

Róháni nemrég azt nyilatkozta, hogy az iráni küldöttség konkrét tervekkel érkezik a genfi találkozóra. Azt is közölte, hogy hazája három–hat hónapon belül megállapodásra szeretne jutni a nagyhatalmakkal az atomprogram kapcsán. Ez derűlátó és hihetetlennek tűnő állítás, ugyanis a hat nagyhatalom (P5+1 csoport) már tíz éve sikertelenül próbálja rávenni Iránt a vitatott nukleáris program felfüggesztésére. Ezenkívül Teherántól bizalomerősítő lépéseket is várnak, amelyek meggyőznék a világot, hogy az iráni atomprogram kizárólag békés célú.

Irán azt híreszteli, hogy nukleáris programja békés, polgári célokat szolgál, energia (áram) termelése, és orvosi kutatóreaktorok működtetése végett van rá szüksége. Teherán szerint a program a nemzetközi joggal összhangban zajlik. Az iráni politikusok többsége egyetért abban, hogy országuknak joga van az atomprogramhoz, amelyet nemzeti ügyként kezelnek.

A Nyugat, de főként az USA és Izrael, amelyet az iráni vezetés többször is azzal fenyegetett meg, hogy eltörli a föld színéről, kételkedik Teherán állításában. A program külföldi ellenzői úgy gondolják, hogy Irán regionális középhatalommá akar válni, amit megfelelő elrettentő katonai erővel is biztosítana magának. Ehhez az egyik leghatásosabb eszköz az atomfegyver lehetne. Az USA és szövetségesei ezért azt gyanítják, hogy Irán titokban atomfegyvert fejleszt. Ezt Teherán tagadja, azt állítván, hogy nem lesz ilyen tömegpusztító eszköze.

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök nemrég figyelmeztetett, hogy nem szabad megbízni Róhániban (sem), akivel szeptember végén Barack Obama amerikai elnök telefonon beszélt Irán nukleáris programjáról és a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről. Mindketten egyetértettek abban, hogy mielőbb egyezségre akarnak jutni az iráni atomprogramról. A beszélgetést sokan történelmi jelentőségűnek nevezték, mivel a két ország elnöke az iráni iszlám forradalom 1979-es győzelme és az ottani amerikai befolyás felszámolása óta még egyszer sem állt szóba egymással. A telefonos egyeztetést sokan bírálták az USA-ban és Iránban is.

Izrael szintén bizalmatlan. Netanjahu kormányfő nemrég báránybőrbe bújt farkasnak nevezte Róhánit, és azt állítja, hogy Irán már megteremtette a feltételeket az atombomba gyártásához, sőt a közeljövőben akár el is készítheti a fegyvert. Az USA és szövetségesei, így Izrael is egyetért abban, hogy Iránnak nem szabad atomfegyverhez jutnia. Obama néhány nappal az iráni elnökkel folytatott telefonbeszélgetése után arra figyelmeztetett, hogy Teherántól tetteket vár. Bár az amerikai elnök üdvözölte Teherán tárgyalási hajlandóságát a vitatott iráni atomprogramról, továbbra sem zárja ki a katonai csapást a közép-keleti ország gyanúsnak gondolt nukleáris központjai ellen. Izrael pedig azt hangoztatja, hogy – ha az USA meggondolná magát – akár egyedül is hajlandó és képes megsemmisítő katonai csapást mérni a veszélyesnek ítélt iráni nukleáris létesítményekre.