Látványos eseményekben és váratlan fordulatokban bővelkednek a korrupció elleni harc legutóbbi csatái Kínában. A küzdelem az év elején alábbhagyott, de csak azért, hogy ne vonja el a figyelmet az ország legfelsőbb vezetésében történt személycserék véglegesítéséről, vagyis hivatalos beiktatásukról a márciusban megválasztott új parlament részéről.
Amint azonban Hszi Csin-ping államfő és az új kormány megkapta a parlamenttől (Népi Gyűléstől) a teljes körű támogatást, új szakaszba lépett a kiterjedt korrupció elleni küzdelem is. Az államfő ugyanis még hangsúlyosabbá tette a korrupció elleni harcot, amiben az ország meghatározó politikai ereje, a Kínai Kommunista Párt is határozottan támogatja.
Azóta több, volt magas rangú és befolyásos politikus kapta meg méltó büntetését korrupció és egyéb törvénytelenség miatt. A nyár derekán korrupciós bűncselekményekért első fokon felfüggesztett halálbüntetésre (gyakorlatilag tényleges életfogytiglanira) ítélték Liu Cse-csünt, aki 2003-tól 2011-ig vasútügyi miniszter volt. Szeptemberben egy kegyvesztett, de egykor rendkívül befolyásos és nagy hatalmú kommunista vezetőt (párttitkárt) sújtottak példás büntetéssel. Po Hszi-lajt szintén életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság, korrupció, sikkasztás és hatalmi visszaélés miatt.
A Po-ügynek legalább két különlegessége is akadt: 1. Kínában legutóbb 2007-ben volt az övéhez hasonló mérvű botrány, s a nyugati média akkor is a kommunista pártelit hatalmi harcait vélte felfedezni a háttérben. 2. A bíróság a tárgyalás több részletéről tájékoztatott az interneten, a kínai Twitteren, amelyet a helybeliek Weibóként ismernek.
Szinte bizonyosra vehető, hogy további botrányos és korrupciós ügyek is terítékre kerülnek, hisz Kína látványos és gyors gazdasági fejlődése az utóbbi húsz évben, illetve a beruházások átláthatatlansága sok visszaélésre adhatott alkalmat. A szerteágazó korrupciós esetekre már nemcsak a hatóság jóvoltából derülhet fény, hanem a kisemberek révén is.
Közülük is kiemelt szerep juthat a korrupcióba belebukott kommunista vezetők szeretőinek. Az ilyen káderek csaknem kilencven százalékáról az is kiderült, hogy szeretőt tartottak. Az életfogytig tartó börtönre ítélt Liu Cse-csün vasútügyi miniszternek 18 szeretője volt.
Amikor ez ismertté vált, sokan megkérdezték: vajon minek egy hárem egy öregedő magas rangú kommunista tisztségviselőnek? A válasz egyszerű: azért, mert az egypárti irányítású Kínában sok nagyfőnök még ma is császárnak gondolja magát. A császároknak pedig hajdanán – a kommunisták hatalomra kerülése előtt – Kínában sok szeretőjük volt.
A kisemmizett vagy elcsapott mai szeretők sok gondot okozhatnak még volt „főnökeiknek”. Egy részük az elbocsátásért igyekszik anyagi ellenszolgáltatást kicsikarni régi kitartójától. Kudarc esetén némely hölgyek a Kínai KP illetékes bizottságánál próbálják bemártani az illetőt. Ha ez sem sikerül, más megoldáshoz folyamodnak.
A megunt és elküldött szeretők a világhálón jelentgetik fel a korrupt kádereket, a Kínában óriási tömegek által közkedvelt Weibón, amelyet a hatalom cenzorai is folyamatosan figyelemmel kísérnek. Így derült fény arra is, hogy az egyik vidéki korrupt kommunista vezető naponta ezer dollár honoráriumot fizetett ifjú szeretőjének. Amikor megvonta a támogatást, és szélnek eresztette a kisasszonyt, következett a bosszú a Weibón, amelyen a sértett milliók előtt tálalt ki. Ennek nyomán vizsgálat indult, a weibós bejegyzés hitelesnek bizonyult, s a fontos elvtársat kirúgták. Azt nem tudni, hogy a hatóság kivizsgálta-e, honnan volt a pénz a szerető gáláns jutalmazására, amikor Kínában szerények az állami fizetések. Ezért alapos a gyanú, hogy valamilyen állami forrásból sikerült támogatást szerezni a szerető kitartására.
Az internettel tehát nagyon veszélyes eszköz jutott a kirúgott szeretők kezébe, akik nem akarnak semmit sem a véletlenre bízni. Ezért igyekeznek legalább egy-két kompromittáló felvételt is készíteni a boldog napokról, hiszen sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő, és mire lehet még jó a pikáns fénykép, esetleg videó. Szükség esetén (első lépésben) ugyanis szép kis összegeket lehet kizsarolni a hűtlen káderektől.
A kommunista nagyfőnökök sem tétlenkednek. Az óvatosabbak már külön biztonsági embert fizetnek a szeretők kordában tartására. Így akarják elkerülni, hogy az elküldött nő közhírré tegye emlékeit, mert az átlagembereket abból mindig csak az érdekli, miből tellett a fontos pártembernek a hölgyekre.
