Átfogó és mélyreható reformok bevezetését valószínűsítették magas rangú kínai politikai vezetők az országot egyetlen politikai erőként irányító kommunista párt (KKP) egyik fontos csúcsszervezetének, a központi bizottságnak hét végén kezdődött négynapos plenáris ülése előtt. A nagy változások a gazdaságban és a társadalomban várhatóak, az egypárti politikai rendszerben aligha.
Az átfogó reformirányt kijelölő párthatározatokat a 376 tagú központi bizottság vélhetően csak jóváhagyja, illetve megerősíti, hiszen már korábban dönthetett róluk az ország legfelsőbb politikai és pártvezetése, amely csupán néhány befolyásos személyből áll. A kommunista pártelit pekingi találkozója ezért részben ceremoniális jellegű, hisz a csúcsvezetők előzőleg már mindenről megállapodtak.
A világ második gazdasági hatalmának és legnagyobb exportőrének számító Kínában egy éve vezető- és generációváltás történt a főhatalom élén, aminek részeként Hszi Csin-ping lett a pártfőtitkár-államfő, Li Ko-csinag pedig az új kormányfő. A világ legnagyobb népességű (1,35 milliárd lakosú) országának legfőbb tisztségviselői azóta már kijelölték a legfontosabb célkitűzéseket, amelyeknek többsége gazdasági jellegű.
A gazdaságra és egyéb területekre vonatkozó reformelképzeléseiket ezúttal a központi bizottság párthatározatban is meg kívánja erősíteni, majd kezdődhet a célkitűzések megvalósítása, ami évekig, de akár egy évtizedig is tarthat. A változásokat az országban és a világban tapasztalható nehézségek és új kihívások miatt tartja szükségesnek a KKP. No, meg azért, hogy megőrizhesse az ország világhódító lendületét. Szakemberek szerint ehhez azonban nemcsak az ország gazdasági, hanem politikai modelljét is meg kellene újítania. Egyeduralkodó szerepének megváltoztatására azonban jelenleg nem mutat semmilyen hajlandóságot a 82 milliós párttagsággal büszkélkedő KKP, amelynek a népszerűsége már-már mélyponton van.
Peking arra számít, hogy idén 7,5 százalékkal bővülhet az ország gazdasága, ami jócskán elmarad az elmúlt évtized átlagban évi tízszázalékos növekedése mögött. Az idei visszaesés is arra utal, hogy a jelenlegi (globális és a hazai) feltételrendszer mellett már nem tartható fenn a gazdaság fejlődésének korábbi szédületes gyorsasága, amely az elmúlt évtizedekben százmilliókat emelt ki a nyomorból, s tette Kínát a világ második legnagyobb gazdaságává, vezető exportőrévé és mintegy száz ország első számú kereskedelmi partnerévé.
Az új cél, amely a négynapos pekingi fórum központi témája is, a megtorpant gazdasági növekedés élénkítése. Kína ezúttal a belső fogyasztás serkentésével akarja felgyorsítani a gazdaság motorját, amelyet a korábbi években főleg az export és a (nagy)beruházások lendítettek előre.
A kommunista felső vezetés tehát a belső kereslet (fogyasztás) élénkítésével és gazdasági nyitással menekülne előre. Ha ez sikerül, ismét nyugodt lehet afelől, hogy a politikai nyitást, vagyis a 64 éve működő egypártrendszer reformját, esetleg feladását még jó ideig elodázhatja.
A politikai rendszer esetleges átalakítása mellett Kínát már jó ideje sok más gond is nyomasztja. Ezek közül kiemelkedik az aggasztó túltermelési válság, a reméltnél gyengébb belső kereslet, az ingatlanpiac összeomlásának veszélye, a kiterjedt korrupció, a tartományi kormányokat sújtó hitelválság, valamint a dollárszázmilliárdokra rúgó és behajthatatlan adóssághegyek. Utóbbiak súlyos pénzügyi válsággal fenyegetnek.
Legalább ekkora veszélyt jelenthet az az állítólag háromszázmillió szegény is, akik hivatalosan nem, csak a hatalmi párt belső tájékoztatójában léteznek. Bár az államot irányító egyetlen politikai erőként a KKP új vezetése már meghirdette a szociális különbségek csökkentését és a korrupció elleni harcot, az eredményekre még valószínűleg várni kell.
