A térségben pusztító egyik legkegyetlenebb vihar sem keltett akkora érdeklődést a napokban a thaiföldi és a kambodzsai kormányban, mint az ENSZ működtette Nemzetközi Bíróság (ICJ) várható ítélete a két szomszédos ország kapcsolatát már bő fél évszázada mérgező (határ)vitában. A hágai székhelyű testület végül a hét elején Kambodzsának tetsző ítéletet hozott. Ezzel elvben és jogilag végérvényesen lezárult a vita a két délkelet-ázsiai ország között, amelynek tárgyát egy csaknem ezer éves hindu templom és környéke képezte.
A Preah Vihear templom (Fotó: Beta/AP)
A 11. századi Preah Vihear hindu vallási központ a kambodzsai–thaiföldi határon fekszik, és mindkét ország a magáénak követelte. A templom a – Kambodzsa legfontosabb népcsoportjának számító – khmerek építészetének kiemelkedő értéke. Emiatt az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, vagyis az UNESCO 2008-ban felvette az emberiség különleges kulturális és természeti értékeit tartalmazó világörökségi listájára is.
A bíróság a héten úgy döntött, hogy a hinduizmus egyik legfontosabb istensége, Siva tiszteletére emelt ősrégi templom és az azt övező csaknem öt négyzetkilométeres terület is teljes egészében Kambodzsa része. Az ICJ-ítélet értelmében Thaiföldnek ki kell vonnia katonáit, rendőreit és egyéb rendfenntartó erőit a Preah Vihear templom környékéről.
A vallási komplexum bizonytalan státusa miatt a térségben korábban már fegyveres összetűzések is történtek a két ország hadserege között. Az ítélethirdetés előtti napokban pedig mindkét ország megerősítette és készültségbe helyezte a vitatott hovatartozású terület közelében állomásozó katonai egységeit. A lakosság is feszülten várta az ítéletet; a környéken az iskolákat is bezárták, tartva egy utolsó katonai összecsapástól.
Kambodzsa és Thaiföld jó fél évszázadig vitatkozott a területről, de ennyi idő sem volt nekik elég, hogy megegyezzenek a két állam határán található Preah Vihear templom és környéke ügyében. Pedig a Nemzetközi Bíróság már 1962-ben igyekezett segíteni a probléma rendezésében. A testület akkor – első lépésben – Kambodzsának ítélte a kegyhelyet, de Thaiföld azóta sem akart belenyugodni a döntésbe, azt állítva, hogy a bírák nem fogalmaztak egyértelműen, mert a templomot övező területről nem rendelkeztek.
Thaiföld azzal érvelt, hogy az ENSZ-bíróság 1962-ben nem állapította meg a templom körül húzódó terület hovatartozását, ami azért okozott gondot mindkét oldalon, mert a határövezet részét képezi. A területet ezért mindkét ország a magáénak követelte, s olykor fegyveres összecsapásoktól sem riadtak vissza Preah Vihear környékén. Két éve az egyik incidensben 28-an meghaltak; a konfliktus miatt több ezer polgári személy menekült el a vidékről. A történtek után kérte Kambodzsa az 1962-es ítélet értelmezését a Nemzetközi Bíróságtól. A bírói testület a héten hozott ítéletében kimondta: a templomot övező vitatott terület is Kambodzsához tartozik.
A két állam határvidéken az 1970-es évek végén vált fontossá ez a terület, amikor ide vonultak vissza a Kambodzsát korábban sokáig rémuralmuk alatt tartó és csaknem kétmillió ember halálát okozó (sztálinista kommunista) vörös khmer rezsim – vietnami csapatok által – szétmorzsolt fegyveres erői. A vörös khmerek vezére, Pol Pot is a térségben halt meg, kínai orvosa mérgezte meg, Peking utasítására. A térség tehát szimbolikus jelentősége miatt is rendkívül fontos Kambodzsa számára.
