Nemrég végzett egy amerikai távirányítású repülő (drón) a pakisztáni tálibok vezérével, Hakimullah Mehszúddal, de már aznap kinevezték az elhunyt ideiglenes utódját, mintegy jelezve: az iszlám fanatikusokat tömörítő szervezet nem hátrál meg, s nem adja fel a küzdelmet az általa főellenségnek tartott Egyesült Államok ellen. A tálibok öngyilkos merényletekkel fenyegették meg Amerikát, melynek pilóta nélküli drónjai továbbra is vadásznak a terrorista vezetőkre.
Az USA 2004 óta hajt végre rakétatámadásokat ilyen repülőgépekkel Pakisztán északnyugati, törzsi területein tálibok és más szélsőséges iszlamista harcosok ellen. A térség Afganisztánnal határos és helyi törvényei szerint működik, a központi hatalomtól már-már függetlenül.
Pakisztánban rossz szemmel nézik az iszlamisták ellen irányuló amerikai dróntámadásokat. A politikusok és a lakosság jó része szerint az akciók sértik az ország szuverenitását, és túl sok polgári áldozatot szednek. A tavasszal hivatalba lépett Navaz Sharif pakisztáni miniszterelnök már többször felszólította Washingtont a dróncsapások beszüntetésére.
A terrorizmus elleni küzdelem jegyében indított amerikai légi hajsza nemcsak Pakisztánra terjed ki, hanem a Közel- és Közép-Kelet, sőt Afrika több államára is, ahol az amerikaiak az utóbbi években sok dróntámadást hajtottak végre terrorszervezetek (feltételezett) vezetői ellen. Pakisztán mellett az amerikai terrorvadász drónok – amelyekből több ezer áll már hadrendben – az utóbbi években különösen aktívak Jemenben, de rakétáikkal lecsaptak már Afganisztánban, Irakban, Szomáliában és másutt is.
Washington nagyon fontos és hatékony fegyvernek tartja a pilóta nélkül repülő és távirányítással működtetett drónokat, amelyekkel az USA-ban 2001-ben közellenséggé nyilvánított (iszlám) terroristákat, elsősorban vezetőiket, vagy legveszélyesebbnek gondolt embereiket igyekszik likvidálni. A harcnak ez a formája már bevált, eredményesnek bizonyult, ezért az USA ragaszkodik hozzá.
Az Egyesült Államok néhány afrikai országban is állomásoztat drónokat és kémrepülőgépeket. A legfontosabb állandó dróntámaszpontja a kontinens keleti csücskén, Dzsibutiban működik, ahonnan az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezetői elleni akciókat hajtják végre. A bázist üzemeltető amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) innen indítja támadásait a Jemenben felbukkanó magas rangú terroristák ellen is.
A közeli Etiópiában szintén működik egy amerikai drónbázis. Az év elején pedig a több ezer kilométerre keletre fekvő Nigerbe is telepített drónokat az amerikai hadsereg. A pilóta nélküli repülőket az észak-nigeri Agadez város térségében (a mali, algériai és líbiai határ közelében) helyezték el, s állítólag hírszerzésre használják őket. Elsősorban a szomszédos Maliban és a Szahara térségében aktív radikális fegyveres csoportokat kémlelik. Lapértesülések szerint Washington nem zárja ki, hogy az iszlamista fenyegetés erősödésével rakétacsapásokat is végrehajtanak (a térségben) ezekkel az eszközökkel.
Az USA elismeri a jemeni és a pakisztáni drónprogramját, de az egyes műveletekről gyakran nem közöl semmit nyilvánosan. Az is már előfordult, hogy a levegőből érkező váratlan és titokzatos támadásokat, amelyeket csak drónok hajthattak végre, el sem ismerte. Egy-egy likvidálásról – amelyekért a CIA és a védelmi minisztérium (Pentagon) felel – azonban időnként hivatalosan is beszámol.
Az akciók egy része titkos, másik részükről a nyilvánosság is tudomást szerezhet, de gyakran foghíjas információkkal kell beérnie. A titkolózás ellenére régóta köztudomású, hogy a dróntámadások civil áldozatokat is követeltek. Nem kevés ártatlan ember halt meg egy-egy terrorista vezér levadászásakor. Óvatos becslések szerint az eddigi akciókban akár több száz vétlen polgári személy is életét veszthette. Más források legalább kétezer áldozatról tudnak, beleértve a likvidált terroristákat, tálibokat és más, veszélyesnek mondott személyeket is.
Emiatt az érintett országok gyakran tiltakoznak, bár a támadásokról (legalábbis egy részükről) sokszor idejében tájékoztatást kapnak Washingtontól. Igaz, azt a Fehér Házban sem tudják előre, hogy lesz-e civil áldozata a dróntámadásnak. Arra azonban törekszenek a művelet végrehajtói, hogy az akcióban ártatlan emberek ne haljanak meg. Barack Obama amerikai elnök májusban utasítást is adott a támadások tervezőinek és irányítóinak, hogy minden dróncsapásnál külön figyeljenek a civilek biztonságára, ne oltsák ki az életüket.
Az elnöki utasítást komoly külföldi bírálatok előzték meg. Az Amnesty International (AI) és a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi tekintélyű, kormányfüggetlen civil szervezetek súlyos jogsértésekkel, sőt háborús bűncselekmények elkövetésével vádolták meg minap az USA-t a Pakisztánban, Jemenben és másutt végrehajtott dróntámadásai miatt. A HRW szerint az esetek sértik a nemzetközi humanitárius jognak a civilek védelmére vonatkozó elveit.
Az amerikaiak terrorelhárító dróncsapásainak kérdésével jó ideje már az ENSZ is foglalkozik. A világszervezet főtitkára a nyár végén bírálta a műveleteket. Ban Ki Mun arra is figyelmeztetett, hogy a drónok bevetésekor be kell tartani a nemzetközi jog, mindenekelőtt a nemzetközi humanitárius jog előírásait, és mindent meg kell tenni, hogy az akcióknak ne legyenek civil áldozatai. Ben Emmerson, az ENSZ terrorizmus elleni harccal és emberi jogokkal foglalkozó jelentéstevője pedig nemrég felszólította az amerikai kormányt, hogy ismertesse a nyilvánossággal a drónokkal végrehajtott rajtaütésekben meghalt civilek számát.
Bár a drónokról a közvélemény rendszerint akkor értesül, amikor lecsapnak a (vélt) terroristákra, ezeknek a repülőgépeknek sokkal szélesebb a felhasználási körük. Az amerikaiak a mexikói és a kanadai határ megfigyelésére is használják őket; az EU szintén arra készül, hogy az illegális bevándorlók által kedvelt határszakaszokat a levegőből pilóta nélküli repülőkkel ellenőriztesse. Árvizeket is figyeltek már drónokkal.
Minthogy egyre okosabb pilóta nélküli repülőgépek készülnek, egyre több polgári célú feladat ellátására alkalmasak. Az Afganisztán, vagy éppen Pakisztán felett cirkáló nagy drónokat képzett pilóták irányítják a földről. Az új, és sokkal kisebb modellek (melyek között már-már veréb és szitakötő nagyságúak is akadnak) azonban akár kézből is felröppenhetnek, és hordozható komputerrel is vezérelhetők.
Mindenki azonban nem röptethet drónokat. Tömeges alkalmazásuk egyelőre valószínűtlen, hiszen egységes nemzetközi szabályozás sem vonatkozik rájuk. Még a drónok őshazájának számító USA-ban sem küldhet bárki a levegőbe ilyen eszközt. Kivétel a határőrség és néhány rendőrségi központ, de ezek is külön engedéllyel „drónozhatnak”.
Ennek több oka van: az egyik műszaki és repülésbiztonsági jellegű (repülés közben a pilóta nélküli drón nem „látja” a másik, esetleg közeledő légi járművet), a másik a magánszféra védelmével kapcsolatos (a drón adatokat gyűjt, fotókat és videókat készít, akár éjjel is). Jogvédő szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy már jó előre meg kellene határozni, ki és milyen felvételeket készíthet, azokat meddig tárolhatja, és főként mire használhatja fel.
Az amerikai drónlobbi szintén akcióba lendült. A gyártók érdekvédelmi szervezetbe tömörültek, és minden erejükkel arra törekszenek, hogy a területet szabályozó majdani törvény minél kedvezőbb, megengedőbb legyen számukra.
A szervezet úgy kalkulál, hogy ha az illetékes hatóság, vagyis a Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) engedélyezi a drónközlekedést az amerikai légtérben, az iparág hetvenezer új munkahelyet hoz létre, és három év alatt csaknem 14 milliárd dollárral járul hozzá a gazdaság növekedéséhez. Azt a drónlobbi sem tagadja, hogy az új iparág sok munkahelyet szüntet meg, így a mezőgazdasági pilótákét és a légifotósokét.
