A pénznél is nagyobb értéket vitt magával a sztálinista-kommunista észak-koreai rezsim legfelsőbb vezetőinek fő pénzügyi tanácsadója, bankára, aki nemrég nagy titokban szökött meg az országból. Szinte mindent tud a világtól elzárkózott ország kommunista vezetőinek vagyonkájáról, amelynek egy részét valószínűleg svájci magánszámlákon rejtegetik. Az ő nevét azonban egyelőre kevesen tudják, ugyanis a közvélemény előtt titokban tartják. Ahogyan azt is, hogy hol tartózkodik.
(Léphaft Pál karikatúrája)
Csak annyi bizonyos, hogy valahol Kínában van, és már a dél-koreai titkosszolgálat emberei vigyáznak rá. Peking úgy tesz, mintha alig tudna valamit az egészről, holott az észak-koreai pénzügyi tanácsadó épp Kínába menekült. Onnan Laoszba akart továbbmenni, ám a kínai hatóságok megakadályozták abban, hogy elhagyja az országot. Azt viszont senki nem tudja, hogy miként kerülhetett Kínában a dél-koreai titkosszolgálat a NIS embereinek a felügyelete alá.
A sok bizonytalanság és homályos részlet talán nem véletlen, hisz Kína az egyetlen fontos szövetségese az észak-koreai rezsimnek. Ezért nagyon is érdekében állhat a hírzárlat. Nem akarja sem magára, sem Dél-Koreára haragítani Kim Dzsong Un fiatal észak-koreai diktátort és legközelebbi munkatársait, akik a tavasszal már atomháborúval fenyegették meg a nekik nem tetsző kapitalista országokat. Ezek között volt természetesen Dél-Korea, Japán, és az északiak által ősellenségnek tekintett Egyesült Államok.
Noha Peking komoly (sziget)vitában áll Japánnal és Dél-Koreával, láthatóan nem akarja tovább feszíteni a húrt azzal, hogy még Észak-Koreát is bevonja az egyre kínosabb ügybe. Jobbnak látja, ha diszkréten kezeli az ügyet. Észak- és Dél-Korea szintén igyekszik visszafogni az információkat.
A kommunista rezsimnek fölöttébb kellemetlen a szökés, hiszen az udvari főbankár rengeteget tud. Ezenkívül az északi vezetés legfelsőbb köreiben meglehetősen nagy a zűrzavar és a nyugtalanság. A legnagyobb fejesek is rosszul alhatnak mostanában, mert alighanem tisztogatás kezdődött a politikai, gazdasági és a katonai elitben.
Novemberben állítólag korrupció vádjával kivégezték a diktátor nagybátyjának, a legfelsőbb vezetőség kiemelkedő tagjának, Dzsang Szong Teknek két közeli munkatársát. Emiatt sokan megrettentek a kommunista uralkodó környezetében, és valószínűleg arra gondoltak, hogy rájuk is sor kerülhet.
A riadalom nem ok nélküli, hiszen amióta az ifjú diktátor, Kim Dzsong Un 2011 decemberében átvette a hatalmat, mintegy húsz magas rangú politikai és katonai vezetőt távolíttatott el tisztségéből. Ők vélhetően ellene áskálódtak, vagy megpróbálták meggátolni, hogy önálló állami, párt- és katonai vezetővé váljon. Az sem kizárt, hogy akadályozták programjainak megvalósításában, és ez lett a vesztük.
A tisztogatás sodorta el tavaly nyáron a pártvezetés és a hadsereg nagyhatalmú vezetőjét, Ri Jong Ho tábornokot, vezérkari főnököt is. Ő 2012 januárjában még főszerepet játszott abban, hogy a fiatal Kimet az államban államként működő nagyhatalmú hadsereg is elfogadja vezetőjének. Hiába volt azonban királycsináló, kegyvesztett lett. Vélhetően azért, mert ellenezte pártfogoltja nagy ívű terveit.
Elképzelhető, hogy a 15 évig a legfelsőbb vezetést szolgáló főbankárnak is többször eszébe jutott: rá is sor kerülhet a tisztogatások során, amelyek időnként ismétlődnek ebben az országban. Akkor azonban már késő lesz. Ezért jobbnak látta, ha még idejében lelép.
Tettével alighanem lavinát zúdított a teljes vezetésre. A görgeteg nem sokkal távozása után elsodorta a 67 éves Dzsang Szong Teket, aki a diktátor legfontosabb politikai támogatója és pártfogoltja volt a legfelsőbb vezetésben. Dzsangot jó egy hete megfosztották minden tisztségétől, december 13-án pedig kivégezték.
Az a hír járta róla, hogy ő kormányzott a háttérből. Hivatalos indoklás szerint azért likvidálták, mert ő és követői puccsra készültek, bűncselekményeket és hazaárulást követtek el, illetve „hatalmas kárt okoztak” az országban egyeduralkodó kommunista pártnak. Sokkal valószínűbb azonban, hogy a titokzatos bankár szökése okozta a bukását, és a végzetét is, hiszen Dzsang pénzügyi tanácsadójaként is dolgozott. Ha mindez igaz, márpedig úgy tűnik, hogy nem légből kapott hír, a pénzügyi szakember szökése még rengeteg bonyodalmat okozhat az észak-koreai legfelsőbb vezetésben. Akár komoly belharcot, leszámolásokat is elindíthat, s alaposan felbolygathatja a sztálinista rezsim életét.
Az utóbbi másfél évtizedben ugyanis ő volt a legjelentősebb észak-koreai tisztségviselő, aki ilyen sok titokkal és fontos információval szökött el az országból, amelynek határait mindenütt szigorúan védik. Átlagemberek nem is hagyhatják el Észak-Koreát, a külföldiek is csak szigorú feltételekkel, és meghatározott helyekre utazhatnak az országba, ha – vízumkérelmük jóváhagyása után – beengedik őket.
Ezért, és sok más okból kifolyólag a külvilág valójában nem tudja pontosan, mi is történik a 24 millió lakosú Észak-Koreában. A világ legtitokzatosabb, legelszigeteltebb országában, amelyet 65 éve ural a Kim család. Egy vasmarokkal kormányzó, véreskezű kommunista diktátordinasztia, amelynek birodalmában a hatalom az 1,2 milliós hadsereg, és a kommunisták vezette egyetlen politikai erő, a Koreai Munkáspárt kezében van.
A hatalom – olykor nyilvános kivégzéseken – kíméletlenül elbánik mindenkivel, aki egy rossz szót mer szólni a kommunista állami ideológiáról vagy a rezsimről. Másokat titkos koncentrációs táborokba zárat. Külföldi becslések szerint ezekben csaknem 200 ezer ember raboskodik és végez kényszermunkát, a legszörnyűbb körülmények között.
A lakosság többségének sem sokkal jobb az élete, hiszen sokan mély szegénységben és nyomorban élnek. Az 1990-es évek katasztrofális éhséghullámai óta a gazdaság kaotikus; a milliókat sújtó élelmiszerhiányt a rezsim néha külföldi segélyekkel enyhíti. Az ENSZ becslése szerint Észak-Korea lakosságának több mint hatvan százaléka szembesül a krónikus alultápláltság veszélyével.
Bár az ifjú uralkodó már engedélyezett bizonyos újításokat, és rezsimje szigorú pártellenőrzéssel fokozatosan vesz át nyugati, kapitalista szokásokat, ízeket, hóbortokat, Észak-Korea inkább arról ismert a világban, hogy a lakosság rettegésben, nyomorban, a külvilágtól elszigetelve él. Persze arról is, hogy olykor – a titokban kifejlesztett – atomfegyverével riogatja az általa imperialistának és ellenségesnek tartott világot.
Az ilyen kirohanások és erőfitogtatás Pekingnek sem tetszik, ezért Kínai támogatja a fiatal Kim óvatos reformpróbálkozásait, nyitási törekvéseit. Annál inkább, mivel a fiatal diktátor a tervezett változtatásokat épp a kínai minta alapján kívánja végrehajtani. Szomszédként és szövetségesként Kína partner lenne ebben, hisz nem szeretné, ha a súlyos belső problémákkal küszködő és külföldi segélyekre szoruló Észak-Korea összeomlana, mert ez minden bizonnyal nagy zűrzavart okozna az egész régióban.
Peking tehát csendben figyeli a bankárügy alakulását. Ha másért nem, hát azért, mert a szökevény Dél-Koreától kért politikai menedékjogot. Ott meg alig várják már, hogy a sokat látott kommunista főpénztárnok mielőbb megérkezzen, hiszen alighanem ő tudja a legtöbbet az északi politikai elit magánvagyonáról és egyéb dolgairól. Ha valaki, hát ő biztosan meg tudja erősíteni (esetleg cáfolni) azokat az évtizedek óta keringő híreket, melyek szerint a magántulajdont és a gazdagodást nyilvánosan ostorozó észak-koreai kommunista vezetés titokban hatalmas vagyont halmozott fel, a pénzét pedig svájci bankszámlákon fialtatja.
