Szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy hosszú előkészületek után sikerül-e megrendezni a Moszkva és Washington által hónapokkal ezelőtt kezdeményezett Genf–2 konferenciát, amelynek fő célja a lassan három éve dúló szíriai belháború tárgyalásos lezárása. A nemzetközi közösség szerint ugyanis a Szíriában kialakult helyzetet nem lehet katonai eszközökkel megoldani.
Ezért az olykor kaotikus és botrányos előkészületek után jelenleg úgy tűnik, hogy a svájci Montreux városában – ENSZ-felügyelet alatt – ma megkezdődhet a nemzetközi Szíria-békeértekezlet. A tanácskozáson a Bassár el-Aszad elnök vezette damaszkuszi rezsim képviselői és támogatóik (mindenekelőtt Oroszország), illetve a szíriai központi hatalom ellen fegyverrel harcoló, de megosztott ellenzék egy része és külföldi pártfogóik (így az Egyesült Államok, az EU és több öböl-ország) megbízottai vesznek részt. Az Aszad-rezsim egyik legfontosabb szövetségeseként Irán nem kapcsolódhat be a munkába, de a rezsim ellen harcoló mérsékelt ellenzékiek legfőbb erejét képviselő, külföldön működő ernyőszervezet, a Szíriai Nemzeti Koalíció (SNC) a tárgyalások egyik fontos szereplője lehet. Bár a világszervezet főtitkára, Ban Ki Mun a minap Iránt is meghívta, döntése óriási diplomáciai vihart kavart, s a botrány miatt visszakoznia kellett.
A tanácskozásra mintegy negyven államból és nemzetközi szervezettől várt résztvevő különböző tervekkel érkezik Svájcba. Mindazonáltal a találkozó egyik alapkövetelménye, hogy a Genf–1 találkozóként is emlegetett első Szíria-konferencián jóváhagyott nyilatkozatban (kommünikében) foglaltak gyakorlati végrehajtásáról, alkalmazásáról kellene megállapodni. A Genfi Kommüniké néven ismertté vált 2012. június 30-ai dokumentum (mely az ENSZ égisze alatt tartott konferencián született) a háború utáni politikai átmenet körvonalait vázolja fel. A nyilatkozat szorgalmazza egy – teljes végrehajtó hatalommal felruházott és közös megegyezéssel jóváhagyott – átmeneti nemzeti egységkormány megalakítását Szíriában, továbbá az erőszakmentes, demokratikus politikai átmenet alapjainak megteremtését. Ennek egyik módja a szabad választások megtartása lenne, amit megelőzne az alkotmány és a jogrendszer felülvizsgálata, illetve módosítása.
A Szíriában egymás ellen harcolók ugyanakkor külön követeléseket is támasztottak a Genf–2 kezdete előtt. Az ellenzék és külföldi pártfogóik követelik a szíriai elnök elmozdítását a hatalomból, s ha lehetséges, a politikai életből is. (Washington is ragaszkodik ahhoz, hogy az átmenet folyamatának Aszad távozásával kell végződnie.) Aszad erre nem hajlandó; fő szövetségeseként Oroszország sem ért egyet az ő visszavonulásával. Moszkva szerint nem külső hatalmaknak, hanem a szíriaiaknak kell eldönteniük, hogy ki irányítsa az országukat.
Aszad arra sem hajlandó, hogy ellenzékieket nevezzen ki miniszteri pozíciókba (az átmeneti kormányba), sőt közölte: valószínűleg indul a júliusi elnökválasztáson. A konferencia előtt azt mondta, hogy a svájci tárgyalásoknak az – általa terroristáknak nevezett – ellenzéki erők elleni küzdelemről kellene szólniuk.
A két tábor közötti mély ellentéteket az is mutatja, hogy a Genf–2 békekonferenciát már tavaly novemberre tervezték, de a viszálykodások miatt akkor el kellett halasztani.
Szakértők szerint a genfi találkozó második fordulójától áttörést nem lehet várni. Ráadásul a szíriai ellenzék töredezettsége, sokszoros megosztottsága és rivalizálása, valamint Aszad elnök hatalmi ambíciói, és Irán mellőzése kétségessé teszi még a tárgyalások sikerét is. Több politikai elemző ugyanakkor úgy véli: a jövőben a szíriai politikai ellenzéknek gyökeresen meg kell változnia, hogy remény legyen az érdemi tárgyalásokra.
Szíriában 2011 tavasza óta dúl a polgárháború Aszad erői és a rezsimje megdöntéséért harcolók között. A háborúnak azonban regionális és nemzetközi vetületei is vannak.
A konfliktusban eddig csaknem 130 ezren haltak meg. A Genf–2 konferencia elé időzítve hozták nyilvánosságra azt a – fényképekkel dokumentált – nemzetközi szakértői jelentést, mely szerint a szír hadsereg brutális kegyetlenséggel kínzott és ölt meg a fogságába került fegyveres lázadók közül tizenegyezret.
Az ENSZ közben arra figyelmeztetett, hogy a pusztítások miatt már mintegy 6,5 millióan váltak földönfutóvá a korábban mintegy 20 millió lakosú Szíriában. A külföldre menekültek száma meghaladja a kétmilliót. A Szíriában maradt lakosság felét ugyanakkor humanitárius katasztrófa fenyegeti.
Damaszkusz szerint a három éve pusztító belháború több, mint húszmilliárd dollár gazdasági, anyagi és egyéb kárt okozott az országnak.
