Hitetlenkedve csóválják a fejüket a Koreai-félsziget jó ismerői. A kommunista irányítású Észak-Korea fiatal vezére, Kim Dzsong Un ugyanis újévi üzenetében – ha bort nem is, de – békességet ígért a halálos ellenségnek tartott Dél-Koreának. Bejelentése óta hallatta a hangját az illetékes katonai bizottság is Észak-Koreában, amely már azt javasolta a délieknek, hogy szüntessék be ellenséges politikájukat.
A koreai háború hatvan évvel ezelőtti befejezése óta a két ország még mindig nem írta alá a békemegállapodást, és rendkívül feszült a viszonyuk. Ezzel hozható összefüggésbe Dél-Korea válasza is az Észak-Koreából érkezett újévi üzenetekre. Szöul csak annyit válaszolt a szomszédnak, hogy „bölcs és korrekt döntéseket” vár tőle.
A háborúban kettészakadt ország északi részét a sztálinista Kim-dinasztia uralja, már 65 éve. Észak-Koreából azóta nagyon kevés békés hangvételű üzenet érkezett a déli szomszédba, amely az utóbbi évtizedekben a régió egyik gazdasági hatalmává nőtte ki magát.
Az északiak eddig nemigen erőltették a két ország újraegyesítését sem, ami a konfrontáció és a hadiállapot beszüntetését jelentené. Kim Dzsong Un újévi tévébeszédében azonban utalt az újraegyesülésre is. Azt nem mondta, hogy ezt miként képzeli el, de alighanem arra gondolhatott, hogy a műveletet az ő rezsimje hajtaná végre, s nyilván ő irányítaná a jövőben az egységes államot is.
A szokatlanul új északi bejelentés nem aratott osztatlan sikert Dél-Koreában, ahol gyorsan megállapították: Kim szóhasználata alig különbözött az előző két kommunista diktátor, azaz apja és nagyapja beszédeitől. Elemzők azt is furcsállják, hogy a nagy megbékélés lehetőségére nem sokkal azután utalt a fiatal északi vezér, hogy országa nemrég sikeres interkontinentális rakétakísérletet hajtott végre. A világ sok országa azt gyanítja, hogy a rakétafellövés a koreai atomprogram része.
Erről nem esett szó Kim beszédében. Az örök ellenség, az imperialista Egyesült Államok hagyományos gyalázása is elmaradt.
Akadt helyette más. Egy szép új észak-koreai világ megteremtésének a felvázolása. A terv szerint a nagy változás már 2013-ban kezdődhet az elszegényedett, a világtól elszigetelt és a lakosságot rettegésben tartó diktatórikus államban.
Kim arra számít, hogy első lépésben gazdasági óriássá változik majd Észak-Korea, s javul az ország életminősége is.
A 24 millió észak-koreai nagy része egyelőre nyomorban és mélyszegénységben él. Ráadásul az ország, amely a legutóbbi rakétakilövésre 1,3 milliárd dollárt költött, külföldi élelmiszersegélyekre szorul.
Az elmúlt 15 évben – a szigorú határőrizet ellenére – közel 25 ezer ember szökött át ebből a pokolból Dél-Koreába. Tavaly viszonylag kevesen menekültek délre. Mindössze 1500-an, miközben 2011-ben a számuk már elérte a 2700-at. Ebből egyesek arra következtetnek, hogy a fiatal Kim bő egyéves elnöksége alatt megszigorították a határőrizetet, s nem igazán készülnek annak fellazítására, még az egyesülésre utaló beszéde ellenére sem.
Nem ritkán Kínába is menekülnek az észak-koreaiak, de róluk nincsenek megbízható hivatalos adatok. Kína a phenjani rezsim legfőbb támogatója. Sok elemző nem hisz Kim szép szavainak, újévi ígéreteinek. Szerintük inkább arról lehet szó, hogy a diktátor egy kis levegőhöz szeretné juttatni a fuldokló gazdaságot. Ezzel annak összeomlását akarja elkerülni. A gazdaság további romlása akár lázadáshoz is vezethetne, ami megdönthetné a Kim-dinasztia uralmát.
Mások úgy vélik: bizonyos jelek arra utalnak, hogy az északi, kommunista rezsim valamilyen fordulatra készülhet az új esztendőben. Tény viszont, hogy a svájci magániskolában taníttatott Kim Dzsong Un igyekszik új stílust meghonosítani országában. Gyakran jelenik meg a nyilvánosság előtt, vidámparkokba és rockkoncertekre is ellátogat. Újévi beszédét is a tévében mondta el; ilyenre 19 éve nem volt példa Észak-Koreában. A (hatalmas) tűzijátékban, amivel Phenjanban, a fővárosban az új évet köszöntötték, meg egyenesen először gyönyörködhettek az emberek.
