Határtalan örömmel és lelkesedéssel indultak el tegnap az első kubaiak a nagyvilágba. A kommunista vezetésű karibi szigetország új utazási törvénye, illetve könnyítése értelmében ezentúl minden kubai állampolgár szabadon utazhat külföldre, ahol 24 hónapig maradhat megszakítás nélkül.
Feltéve, ha van elég pénze, beutazási vízuma a célországba és érvényes útlevele, amelynek a kiváltásáért már napok óta hosszú, tömött sorokban várakoznak a fővárosban, Havannában.
A január 14-én életbe lépett utazási reform Havanna első igazán nagy horderejű intézkedése a kubaiak szabad mozgása szempontjából. A helyi média arra számít, hogy már az év elején megnő az útlevélkérők száma. Óriási tumultusra és tülekedésre valószínűleg nem kell számítani a hivataloknál. Részben az utazás költségei, részben amiatt, hogy a kubaiaknak be kell szerezniük a célország vízumát, ami sok esetben egyáltalán nem könnyű.
Korábban minden másképp volt az országban, amely jó fél évszázada a kommunizmust építi, megannyi korlátozással. Ez az oka annak is, hogy eddig csak nagyon kevesek hagyhatták el szabad akaratukból az országot. Rengetegen inkább elmenekültek; közöttük sok a (volt) sportoló és szakember. Azért mentek, mert nem tudták elfogadni a kommunista életmódot. A Kubát illegálisan elhagyó mintegy kétmillió ember 80 százaléka a közeli Egyesült Államokban, ott is elsősorban Floridában él.
Az utazási reform előtt kiváltság volt az utazás az ország határán túlra. A hatóságok több feltételhez kötötték a magánszemélyeknek a külföldi utakat. Az 1960-as évektől a kubaiak csak akkor kaphattak otthon kiutazásra jogosító engedélyt, ha volt külföldi meghívólevelük. Egy olyan hivatalos okmány, amellyel valaki (pl. rokon, ismerős, vagy bárki más) külföldről meghívott magához egy kubai állampolgárt, aki elutazása után legfeljebb 11 hónapig maradhatott távol hazájától.
Ha valaki túllépte ezt a határidőt, a kubai hatóságok azonnal emigránsnak bélyegezték. Egy ilyen átminősítés után nyomban elkobozták az illető vagyonát és megtiltották a hazatérését Kubába.
Ez a veszély már nem fenyegeti az utazókat. A fő gond inkább már az utazás költségeinek előteremtése, ami a 19 dolláros (átlag)fizetésből csak nagyon nehezen oldható meg.
Éppen ezért Oscar Elias Biscet, a hazájából régen elmenekült kubai orvos azt gyanítja, hogy az utazási reform csupán porhintés. Igazi célja pedig az lehet szerinte, hogy Havanna meg akar szabadulni a rendszer bírálóitól, a másként gondolkodóktól. Az emberi jogi aktivista orvos úgy véli: ha a kritikusok és a hangoskodók szabadon távoznak, nem lesz, aki lázít a rendszer ellen. Biscet meggyőződése, hogy az új utazási törvény kiváló eszköz az országban érezhető feszültség csillapítására is. Annak a feszültségnek az enyhítésére, amelyet a gazdasági válság okozott a Raúl Castro elnök irányította Kubában.
A törvény azonban nem mindenkinek kedvez. Az élsportolók és a nélkülözhetetlen szakemberek, vagy a politikai vezetők a jövőben sem utazhatnak szabadon. Havanna így akarja megakadályozni szakemberei elvándorlását, az agyelszívást, amelyben épp a szomszédos USA jár az élen.
Mindazonáltal a Kubát évtizedek óta büntetőintézkedésekkel sújtó Washington kedvezően fogadta, hogy a kubai rezsim, amelyet Raúl bátyja, Fidel Castro alapozott és szilárdított meg, összhangba hozta migrációs politikáját az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával. Ez azt is kimondja, hogy mindenkinek joga van elhagyni bármely országot, akár a saját hazáját is, ahová bármikor szabadon visszatérhet.
