Óriási meglepetést hozott az Izraelben megtartott előrehozott parlamenti választás. A keddi szavazáson a vártnál rosszabbul szerepelt, s ezzel jelentősen meggyengült a legnagyobb izraeli kormánypárt, a jobboldali Likud választási koalíciója. A parlamentben (knesszetben) pedig – az ellenzék megerősödésével – patthelyzet alakult ki a politikai vetélytársak között. Úgy tűnik, Benjamin Netanjahu eddigi kormányfő maradhat tisztségében, de rendkívül nehéz (kormány)koalíciós tárgyalások elé néz. Pártszövetsége ugyan győzött, de támogatottsága csökkent. Ennek ellenére Netanjahu „nemzeti koalíciós” kormányban reménykedik, amelybe a tervei szerint ellenzéki (baloldali) pártok is bekerülhetnének.
Izraeli politikusok már megkezdték a koalícióalakítási puhatolózásokat. Az új kormány megalakítása a választási győztes jobbközép Likud és a nacionalista jobboldali Jiszráél Béténu (Izrael a hazánk) pártszövetségre vár. A Benjamin Netanjahu vezette blokk 31 mandátumhoz jutott a 120 tagú knesszetben. Ezzel a közös listán induló két párt megnyerte ugyan a közel 70 százalékos részvétellel megtartott választást, de – vélhetően gazdasági és egyéb belső problémák miatt – rengeteg szavazatot vesztett. Eddig összesen 42 parlamenti hellyel rendelkeztek; ezentúl (győztesként, de meggyengülve) 11-gyel kevesebbel kell beérniük.
A siker ellenére sem a Likud-elnök Netanjahu, sem választási szövetségese, a tőle jobbra álló Avigdor Liberman ex-külügyminiszter vezette Jiszráél Béténu nincs könnyű helyzetben. Több koalíciós társat is találniuk kell, hogy többségük legyen a parlamentben. Ha csak a jobboldalon próbálnak partnereket keresni, többnyire náluk (sokkal) radikálisabb pártokkal kell egyezségre jutniuk és kormányozniuk.
Netanjahu ezt valószínűleg nem szeretné. Ezért inkább „nemzeti koalíciót” ajánlott a baloldalnak, vagyis saját ellenzékének.
A baloldali, centrum- és arab pártok összesen hatvan parlamenti helyet szereztek. Ugyanannyit, amennyit a jobboldali és vallásos pártok. (A jobboldali blokknak korábban 66 fős többsége volt a knesszetben.) A két rivális politikai tömbhöz tartozó pártok egyenlő számú mandátuma azt jelenti, hogy patthelyzet alakult ki az új izraeli törvényhozásban. Ez pedig jelentősen megnehezíti a kormányalakítást.
Egyelőre annyi valószínűsíthető, hogy – az elmúlt évekhez hasonlóan – Izraelnek koalíciós kormánya lesz. Úgy tűnik, hogy a 63 éves Benjamin Netanjahu lehet ismét (harmadszor is) a miniszterelnök.
Nagy kérdés, hogy mely pártokból áll majd össze az új kormány. A győztes egyik koalíciós partnere lehet a – választás előtt nagy esélyesként emlegetett – jobboldali nacionalista Habájt Hajehudi (Zsidó otthon) párt. A 2008-ban alapított Habájt Hajehudi azonban csak 11 mandátumot szerzett, annyit, mint az ultraortodox zsidókat tömörítő Sasz párt.
Mindkettőjüket jócskán megelőzi a másodikként „befutó” Jes Atíd (Van jövő) centrista párt és a nagy múltú, balközép (ellenzéki) Munkapárt. Előbbi 19, utóbbi 15 mandátumnak örülhet. A két párt látványos sikerét és előretörését sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy a 31 százalék bizonytalan szavazó közül sok voksolt rájuk.
Bár a szociáldemokrata Munkapárt jelentősen megerősödött (csaknem megduplázta eddigi képviselői helyeit), vezetője, a volt újságíró Seli Jehimovics (egyelőre) kizárta a koalíciót a Netanjahu-féle pártszövetséggel. A magyar származású és – apja, a néhai Tommy Lapid révén – újvidéki gyökerű Jair Lapid volt tévés-műsorvezető új alapítású pártja, a Jes Atíd szintén bírálta Netanjahut. Nem tudni azonban, hogy hajlandó-e belépni a kormányba a mindössze egy éve működő Jes Atíd. (A koalíciós egyezkedésnél néhány másik párt is kapóra jöhet, de ezek mindegyike tíznél jóval kevesebb mandátum birtokosa.).
Megfigyelők szerint nehéz lesz stabil és erős koalíciót alakítani. Az egyik izraeli televíziós csatorna szerint a kiegyenlített parlamenti erőviszonyok miatt akár hónapokon belül új választásra is sor kerülhet. Más elemzők azt olvasták ki a voksolás eredményéből, hogy a választók irányváltást várnak a politikai elittől.
Szakértők szerint a Jes Atíd előretörése azt mutatja, hogy az izraeli középosztály nagy része, amely az adók zömét fizeti, szembefordult a Netanjahu-kormány fő (külpolitikai) céljaival, törekvéseivel. Inkább azt szeretné, ha az új kormány a belső – gazdasági, költségvetési, szociális és egyéb – problémák megoldására összpontosítana.
Politikai elemzők is egyetértenek abban, hogy az új kormánynak orvosolnia kell a gazdasági bajokat. Közben alaposan fel kell készülnie a palesztin kérdés, az arab tavasz közel-keleti következményeinek és az iráni atomprogram okozta kihívás kezelésére.
