Ellentmondásos nyilatkozatok jelentek meg Párizsban a francia katonák mali kivonulásának időpontjáról. Míg február végén Philippe Lalliot külügyi szóvivő még arról számolt be, hogy a mali fanatikus iszlamista lázadókat legyőző francia csapatok már márciusban megkezdik a csomagolást, a védelmi miniszter a napokban pontosan az ellenkezőjét állította. Jean-Yves Le Drian március első napjaiban már azt nyilatkozta: a 4000 fős francia intervenciós sereg addig marad, amíg teljesen fel nem szabadítják Észak-Malit.
Franciaország január 11-én avatkozott be katonai erővel Maliban az ottani kormány kérésére, miután az afrikai ország északi részét uraló lázadók előretörtek déli irányba. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel is szövetséges militánsok – francia beavatkozás híján – valószínűleg hatalmukba kerítették volna az egész országot. Párizs és a Nyugat attól tartott, hogy Mali elfoglalása esetén az iszlamisták az egész országot szélsőséges iszlám mozgalmak és terroristaszervezetek fészkévé alakították volna át.
A francia csapatok gyorsan szétverték a lázadókat. Több százan meghaltak közülük, mások külföldre menekültek, de egy részük az északi, hegyvidéki térségbe vonult vissza. Utóbbiak számát 1200 és 2000 közöttire becsülik.
A rosszul felszerelt mali hadsereg egyelőre képtelen egyedül fenntartani a rendet és a közbiztonságot az északi országrészben. A lázadók Észak-Maliból időnként rajtaütéseket és öngyilkos merényleteket hajtanak végre a kormányerők és a megsegítésükre érkezett afrikai csapatok ellen. A nemzetközi közösség tervei szerint a franciák idővel kivonulnának és az Afrika-közi katonai kontingens segítené Maliban a béke fenntartását.
A kormány megdöntésére szerveződött iszlamista mozgalmak kifüstölését az ENSZ is jóváhagyta, előbb a francia intervenciót, utána a békeerők helyszínre vezénylését több nyugat-afrikai országból. Hírek szerint az 5800 fősre tervezett afrikai kéksisakos kontingens jó része már a Maliban van, és több akcióban is részt vett.
A terepen szerzett tapasztalatokból és az egymással is ütköző párizsi nyilatkozatokból elemzők arra következtetnek, hogy nem valószínű a francia erők márciusra előrejelzett kivonásának a megkezdése. A tervezettnél ugyanis valószínűleg tovább kell maradniuk, részben a bizonytalan harci helyzet miatt, részben azért, mert a franciákat felváltani hivatott afrikai katonák még nem szereztek kellő tapasztalatot a sivatagi, illetve a hegyvidéki harcokhoz. A francia katonák gyors távozása után az iszlamista szélsőségesek és terroristák visszafoglalhatják a felszabadított területeket.
Több szakértő már a hadművelet januári megindításakor arra figyelmeztetett, hogy a lázadókat könnyű lesz elintézni, de a gerillaharcra berendezkedő maradványaik még sok fejtörést okozhatnak. Egyesek már akkor úgy vélték, hogy Mali északi részében az afganisztánira jellemző helyzet alakulhat ki. Ez viszont akár évekig tartó francia katonai jelenlétet tehet szükségessé.
Hogy ezt elkerüljék, a franciák és szövetségeseik mindent megtesznek, hogy mielőbb felkészítsék a szétzilált és lerongyolódott mali hadsereget a hatékony akciók önálló végrehajtására.
Az EU katonai kiképzőmissziót (EUTM) küld az északnyugat-afrikai országba, és az április elején kezdi meg 15 hónapos munkáját. Az uniós kiképzők fegyverforgatásra és a hadviselés fortélyaira tanítják majd a mali katonákat, de a nemzetközi hadi és humanitárius jog előírásait is megismertetik velük. Elképzelhető, hogy az EU pénzzel is segíti a mali hadsereget, hogy megfelelő mennyiségű egyenruhát és hadfelszerelést vásárolhasson.
Az EU-tagországokból 450 katona vesz részt a mali kiképzőmisszióban, amelynek költségeit Brüsszel 12,3 millió euróra becsüli. Az unióból érkező katonák között kétszáz kiképző lesz, a többiek a biztonságukról gondoskodnak; harci cselekményekben nem vesznek részt. A legtöbb katona (330) Németországból érkezik, de a francia, brit, lengyel, cseh és az ír hadseregből is sokan mennek Maliba. Németország és több uniós ország, valamint az USA és Kanada már január óta logisztikai, hírszerzési és egyéb, nem harci jellegű támogatást nyújt a franciáknak Maliban.
Washington közben bejelentette: fokozza hírszerzési tevékenységét a térségben. A szomszédos Nigerbe pilóta nélküli, távirányítású repülőket (drónokat) telepít, amelyek Mali fölé is berepülnek. Az általuk begyűjtött hírszerzési adatokat az amerikaiak (ígéretük szerint) meg fogják osztani a franciákkal.
A dróntámaszpont az észak-nigeri Agadez város közelében hamarosan megkezdi működését. Lapértesülések szerint Washington nem zárja ki, hogy az iszlamista fenyegetés erősödésével rakétacsapásokat is végrehajt a térségben az egyelőre csak felderítést végző drónokkal.
