A nagyvilág szinte alig tudja, hol is van a Falkland (Malvin) szigetcsoport, amelyen összesen alig háromezren élnek. Mégis fokozott nemzetközi érdeklődés kíséri a vasárnap kezdődött kétnapos referendumot a 778 szigetecske területi hovatartozásáról. Az eredmény azonban leginkább Argentínát és Nagy-Britanniát érdekli.
Az Atlanti-óceán déli térségében szétszórt – alig háromezer lakosú – szigetcsoport brit fennhatóság alatt áll ugyan 1833 óta, de a sokkal közelebbi Argentína szintén magáénak követeli. Az utóbbi években egyre erőteljesebbek ezek a – történelmi jogokra alapozott – követelések.
Annak ellenére, hogy Argentína 1982-ben elvesztette a britekkel vívott háborút a szigetcsoportért. Az akkori argentin invázióra gyors és sikeres brit ellencsapás volt a válasz. A Leopoldo Galtieri tábornok-elnök irányította argentin katonai junta által 1982 tavaszán kirobbantott 74 napos falklandi háborúban 255 brit és 650 ellenséges katona, továbbá három szigetlakó halt meg.
Buenos Aires azóta sem mondott le a brit partoktól mintegy tízezer, Argentína déli csücskétől viszont „csak” 450 kilométerre található szigetcsoportról. Továbbra is a sajátjának tartja a területet. Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök asszony az utóbbi években minden követ megmozgatott, hogy a nemzetközi közösséget maga mellé állítsa a britekkel folytatott szigetvitában. A népszavazás előtti hetekben Buenos Aires pedig széleskörű nemzetközi diplomáciai offenzívát indított saját igazának megismertetésére és bebizonyítására.
Brit médiahírek szerint Héctor Timerman argentin külügyminiszter utasította hazája külképviseleteit, hogy az érintett országok közvéleményét győzzék meg a referendum törvénytelenségéről, illetve arról, hogy a szigetek szuverenitásának eldöntése – az ENSZ 1965-ös határozata értelmében is – a két országra tartozik. Buenos Aires azt követeli Londontól, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a konfliktus rendezéséről. A brit vezetés visszautasítja az egyezkedést a Falkland-szigetekről.
A választási jegyzékben nyilvántartott szigetlakók körében végzett 1986-os átfogó felmérés egyszer már nyomatékosította a többség állásfoglalását. Akkor a megkérdezettek csaknem 94,5 százaléka támogatta a brit fennhatóságot.
Az új, vagyis a vasárnap kezdődött kétnapos referendum végeredménye alighanem ahhoz hasonló lesz. A voksolás kimenetele már most borítékolható: az 1672 szavazásra jogosult helybeli óriási többsége várhatóan a brit korona fennhatóságára fog szavazni. Arra, hogy a Falkland-szigetek maradjanak Nagy-Britannia (tengerentúli) része.
Argentína már jó előre jelezte: törvénytelennek tartja a népszavazást és nem veszi tudomásul eredményét. Buenos Aires azzal érvel, hogy a szigetlakókat a britek telepítették be, így nem követelhetik maguknak az önrendelkezési jogot. Nagy-Britannia nem hajlandó egyezkedni; a szigeteket továbbra is sajátjaként kezeli.
London hajthatatlanságának szó szerint is mélyebb okai vannak; az óceán fenekén kell keresni azokat. A víz alatt ugyanis a Falkland-szigetek óceáni talapzata – a geológiai kutatások szerint – akár 60 milliárd hordó nyerskőolaj-készletet is rejthet. Ez a mennyiség az Északi-tenger fokozatosan kimerülő olajkincstartalékával vetekszik. Ha a Falkland-szigetek környékén megkezdődik a kitermelés, a brit kincstárba adók és illetékek formájában évente több milliárd dollár folyhat be csak erről a tengeren túli területről. Válságos és ínséges időkben London érthetően nem szeretne ennyi pénzt veszni hagyni.
