Róma történelmi városközpontjában, a Gammarelli szabóság egyablakos kirakatába már március elején kitették az új pápának – három különböző méretben – készített fehér reverendát és kiegészítőit, amelyek közül a neki megfelelőt megválasztása után fogja felvenni. Erre a remények szerint már nem kell sokáig várni, hisz március 12-én délután a vatikáni Sixtus-kápolnában megkezdődik az előre hozott pápaválasztó gyűlés, a konklávé, amelynek bíborosok a tagjai. Előzőleg a választó bíborosok a vatikáni Szent Péter-bazilikában közös – latinul: pro eligendo Romano Pontifice – misén vesznek részt.
A római katolikus egyház élére azért kell új vezetőt választani, mert XVI. Benedek, a korábbi pápa – évszázadok óta példátlan módon – 2013. február 28-án saját elhatározásból végleg távozott tisztségéből és örökre visszavonult. XVI. Benedek idős korára és testi-lelki erejének meggyengülésére hivatkozva csaknem nyolcévi szolgálat után, 85 éves korában vált meg tisztségétől. Ő volt a 265. a római katolikus egyházvezetők sorában.
A konklávé – a néhány korábbi kivételtől eltekintve – rendszerint a pápa halála után ül össze. Ezúttal szintén sajátos helyzethez kellett alkalmazkodnia.
A pápaválasztó gyűlések hagyományos és hivatalos helyszíne (1559 óta) a vatikáni Sixtus-kápolna. A pápák házi kápolnájaként használt teremben – a konklávé ideje alatt – minden meghatározott szertartás, illetve forgatókönyv szerint zajlik.
A jelenlegi pápaválasztáson 115 bíboros vesz részt, akiknek már jó előre el is készítették a cseresznyefából készült ülőalkalmatosságokat a Sixtus-kápolnába, további 12 asztallal együtt. Az egyik legfontosabb kellék, az öntöttvas kályha és az ideiglenes kémény szintén a helyére került; a belőle felszálló füst fogja jelezni a külvilágnak a szavazás eredményét.
Először március 12-én lehet majd látni egyszer a füstjelet, hiszen aznap (délután) még csak egy alkalommal szavaznak a bíborosok. Elvben már ekkor sikeres lehet a voksolás. Ha mégsem, a következő néhány napban a bíborosok – a siker reményében – négyszer voksolhatnak naponta: kétszer délelőtt és ugyanannyiszor délután.
Az új pápa érvényes megválasztásához a jelenlevők (legalább) kétharmados többsége, vagyis 77 szavazat kell. Amint ez megvan, véget ér a konklávé érdemi része.
A hagyomány szerint bármelyik nagykorú római katolikus férfi pápának választható. Mindazonáltal szinte borítékolható, hogy az új egyházfő a konklávén részt vevő 115 – a szabályok szerint 80 évnél fiatalabb – bíboros közül kerül ki. Ők mindannyian választásra és választhatóságra jogosult főpapok.
A szavazás titkos, sőt az egész konklávé a nyilvánosság teljes kizárásával zajlik. A titoktartás érdekében a konklávé ideje alatt mindegyik választó bíborost teljesen elszigetelik a külvilágtól. Az új pápa megválasztásáig a Vatikánt sem hagyhatják el. Senkivel nem tarthatnak kapcsolatot; még mobilhálózati térerő sem lesz azokon a területeken, ahol megjelen(het)nek. „Teljes, örök titoktartást” kell fogadniuk mindennel kapcsolatban, ami a pápaválasztáshoz fűződik. Szigorú titoktartás kötelezi a pápaválasztás helyszínén dolgozó alkalmazottakat, így például a takarítókat is.
A Sixtus-kápolnából nem szivároghat ki semmi, csak a fehér vagy a fekete füst, ami a szavazás kimenetelét jelzi. Ha a szavazás eredményes, és a győztes elfogadja a pápai címet, akkor száll fel a fehér füst a kápolna kéményéből. Ezzel egy időben a Szent Péter-bazilika harangjai is megszólalnak.
A füst minden esetben a 2x2 centiméteres szavazólapok és a választási listák szalmán való elégetéséből származik. A szavazócédulára a bíborosok az általuk favorizált jelölt nevét írják a latin „Eligo in Summum Pontificem” („Legfőbb főpappá választom”) útmutatás alá. A szalma, illetve a papír vegyszerrel való leöntésével, esetleg egyéb anyag (szurok, olaj, kóc) hozzáadásával érik el, hogy égéskor fehér vagy sikertelenség esetén fekete füst keletkezzen.
Ha a megválasztott elfogadja a bíborosok többségének döntését, azonnal pápának, a római egyház püspökének és a püspöki kollégium vezetőjének tekintendő. Elnyeri és gyakorolja a római katolikus egyház fölötti pápai hatalmat, jogokat és kötelességeket.
A fontos hírt a Szent Péter-bazilika áldáserkélyéről fogja ünnepélyesen bejelenteni (latinul) a protodiakónus bíboros a következő szavakkal: „Annuntio vobis gaudium magnum: habemus papam!…”, vagyis „Nagy örömet hirdetek néktek: van pápánk…” A bejelentésben hangzik majd el a katolikus egyház új vezetőjének, vagyis a 266. pápának a neve is.
Federico Lombardi vatikáni szóvivő szerint a konklávé „néhány napig fog tartani, nem lesz hosszú”. Sokan arra számítanak, hogy már vasárnapig (2013. március 17-éig) sikerül dönteni a pápa személyéről, és azután hamar elfoglalhatja a hivatalát. (Optimizmusukat arra alapozzák, hogy az 1846 óta összehívott tíz konklávé közül egy sem tartott öt napnál tovább.) Ha ez a feltételezés beigazolódik, húsvét napján (március 31-én) már bizonyosan az új pápa fogja üzenetben köszönteni a világ 1,2 milliárd római katolikusát.
A Corriere della Sera olasz napilap szerint a „külföldi bíborosok” attól tartanak, hogy az olaszországi és vatikáni társaik már „meg is egyeztek egymás között a pápajelöltről”. Ennek pedig az lesz a vége – amivel sokan mások is egyetértenek –, hogy a római katolikus egyház irányítása ismét olasz pápa kezébe kerül.
A legfőbb esélyesként az utóbbi napokban a 71 éves Angelo Scolát, bíboros-teológust, Milánó érsekét, a leggazdagabb és talán legbefolyásosabb olaszországi egyházmegye vezetőjét emlegetik. A legveszélyesebb vetélytársa pedig állítólag a 63 éves Odilo Scherer brazíliai bíboros, a világ legnagyobb egyházmegyéjének számító Sao Paulo érseke és a szintén 63 éves Timothy Dolan amerikai bíboros, New York érseke.
Ha közülük egyik sem érdemelné ki a konklávé többségének a bizalmát, a média kompromisszumos megoldásra számít, vagyis egy harmadik bíboros megválasztására. Az újságok közéjük sorolják Peter Turkson ghánai, Marc Oullet kanadai, Erdő Péter magyar és Christoph Schönborn osztrák bíborost. A történelmi tapasztalatokat figyelembe véve a konklávé döntése nagy meglepetést is okozhat, rácáfolva az eddigi találgatásokra.
Egy biztos: a Gammarelli szabóságot nem érheti meglepetés, ők már szinte mindenre felkészültek. Az új pápa új ruháját is azért készítették három különböző (kicsi, közepes és nagy) méretben, hogy a leginkább megfelelő reverendát adott pillanatban azonnal a megválasztott egyházvezető termetéhez igazíthassák. A szabóságot az utolsó percben esedékes pluszmunka sem ejti gondba. Megszokta már az ilyen helyzeteket; volt ideje „gyakorolni” és készülni: 1789 óta ugyanis a Gammarelli szabócsalád öltözteti – tetőtől talpig – a Vatikán magas rangú papjait. IX. Piustól, vagyis 1846-tól kezdve pedig már több pápának varrt reverendát kiegészítőkkel, valamint készítette el (kézzel) a híres és szimbolikus jelentéstartalmú vörös cipőjét is.
