Alighanem véget ért a történelmi meglepetések és váratlan események idei sorozata a Vatikánban, amely még február 11-én kezdődött XVI. Benedek pápa lemondási szándékának bejelentésével. A befejezés, vagyis a főesélyesek között nem emlegetett argentin Jorge Mario Bergoglio bíboros gyors megválasztása új pápává (március 13-án) legalább akkora meglepetést keltett a világban, mint XVI. Benedek február 28-ai önkéntes és végleges távozása a római katolikus egyház éléről.
Arra se számított szinte senki, hogy az új, a 266. katolikus egyházfő, aki a Ferenc nevet vette fel, a „világ végéről” jön. Szinte esélytelenként érkezett a konklávéra, hisz 2005-ben állítólag épp XVI. Benedek győzte le.
Még honfitársait is meglepte, ők sem gondoltak rá, hogy Bergoglio, Buenos Aires jezsuita érseke kerül a római katolikus egyház legmagasabb tisztségébe. Az ünneplés azóta is tart a negyvenmillió lakosú Argentínában, amelynek mintegy 90 százaléka katolikus.
Az egyházi tanítások tekintetében konzervatívnak számító, 76 éves Ferenc azzal is meglepetést keltett, hogy ő az első jezsuita, egyszersmind az első (dél-)amerikai egyházfő, és több mint 1200 éve ő az első pápa, aki Európán kívül született. Beskatulyázása a konzervatív táborba szintén fura. Főként akkor, ha szem előtt tartjuk, hogy a jezsuiták rendje már nem az egyházi konzervativizmus fellegvára, sőt ellenkezőleg.
Nem mindennapi maga a személy(iség) sem. Argentin, mégis olasz... származású. Akik olasz pápát vártak, voltaképpen teljesült a vágyuk. Ferenc felmenői ugyanis Olaszországból (Torinóból) vándoroltak ki Argentínába; maga is akcentus nélkül beszéli szülei anyanyelvét. Ez szintén kuriózum a Vatikánban, miképpen az a szellemes megjegyzése is – „Isten bocsásson meg nektek ezért a döntésért!” –, amelyet a szerdai megválasztása utáni vacsorán mondott a bíborosoknak.
Első nyilvános megjelenése, illetve bemutatkozása a vatikáni Szent Péter-bazilika áldáserkélyén szintén egyedülálló, sőt formabontó volt. Legalább ötszáz éve nem akadt példa arra, hogy a pápa csupán a szokásos fehér reverendában lép ki a bazilika (központi) erkélyére, az ilyenkor kötelező bíborszínű és a legfőbb főpapi hatalom, illetve rang egyik fontos jelképének számító vállgallér (mozetta) nélkül. Az aranysujtásos, díszes stólát, a főpapi hatalom másik jelvényét is csak az áldásosztáshoz vette fel. Mindez akár a pápakép további átalakítására is utalhat.
Bemutatkozásakor más rendkívüli dolgok is feltűnhettek az őt figyelőknek. Például az, hogy kétszer is Róma püspökének nevezte magát (nem pápának), és így tett elődjével is. Továbbá megáldatta magát a hívekkel, és meg is hajolt a Szent Péter téren – a köszöntésére – egybegyűltek előtt, noha a katolikus liturgia szerint nem a nép áldja meg a papot, hanem minden éppen fordítva történik.
Névválasztása szintén szokatlan, egyedi, de az sem hétköznapi dolog az ő esetében, hogy saját maga főz.
Sokan nem értik, hogy jezsuita létére miért nem az 1534-ben alapított szerzetesrend valamelyik kiemelkedő tagjától, esetleg főnökétől kölcsönzött magának nevet. A magyarázat talán az, hogy a szegényeket segítő (Assisi) Szent Ferencet, szerzetesrend-alapítót tartja a legközelebbinek a saját lelkületéhez. Ez nem is annyira meglepő, hisz szociális érzékenysége, a társadalmi igazságosság iránti elkötelezettsége, szerénysége, minimalizmusa és alázatossága közismert. Bergogliót főként ezért tisztelték meg ismerői a „szegények püspöke” címmel. Furcsán hangzik, de még az is meglehet, hogy ezután a szegények pápája akar lenni.
A megannyi szokatlan fordulat után az élet azonban valószínűleg a Vatikánban is hamarosan visszazökken a régi kerékvágásba. Mindaz, ami a napokban következik, meghatározott forgatókönyv szerint történik majd. Sok meglepetésre alighanem már nem lehet számítani. Az egyik legfontosabb esemény az új pápa beiktatási szertatása lesz, amelyet március 19-én, Szent József ünnepén (a húsvét előtti böjti időszak legjelentősebb egyházi ünnepnapján) rendeznek a Vatikánban.
A furcsaságoknak azért egyelőre még nincs végük, amit az is bizonyít, hogy Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök asszony és a kormány az elsők között gratulált az új pápának, annak ellenére, hogy Bergoglio Buenos Aires-i érsekkel az utóbbi években többször is komoly vitába keveredtek. Ennek oka az, hogy a vallási vezető hazájában rendszeresen bírálta a korrupcióra hajlamos, de a szegények életének javítását elhanyagoló politikusokat.
Sorra gratulálnak más országok és nemzetközi szervezetek vezetői is, illetve küldik hivatalos jókívánságaikat az új pápának, mindannyian együttműködési készségükről biztosítva őt.
Üdvözlő üzenetében Barack Obama amerikai elnök „a szegények bajnokaként” méltatta az új katolikus egyházfőt. A Vatikánnal komoly vitában és haragban álló Kína szintén gratulált Ferenc pápának. Peking, amely nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal, a kétoldalú kapcsolatok javítását reméli az egyházvezetőtől.
Az új pápának és a világ 1,2 milliárd római katolikusának is gratuláló Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szerint az egyházfő és a világszervezet célkitűzései közösek mind a béke és a társadalmi igazságosság megteremtésében, mind a szegénység és az éhezés elleni küzdelemben. Az ENSZ-főtitkár kifejezte meggyőződését, hogy Ferenc pápa – elődje példáját követve – síkraszáll a vallások közötti párbeszédért.
Megválasztása után közös közleményben gratulált a pápának José Manuel Barroso, az Európai Bizottság és Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is. Kifejezték reményüket, hogy a pápa és a katolikus egyház közelebb hozza egymáshoz a világ népeit és vallásait, valamint előrelendíti a béke, a szolidaritás és az emberi méltóság alapvető értékeit.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke erőt és bátorságot kívánt az új egyházfőnek. Közleményében hangsúlyozza: „Új lendületre van szükség a kereszténység alapértékeinek felélesztéséhez, mint például a szolidaritás, a nemzetek és népek közötti béke, a tolerancia, valamint a leggyengébbek és legszegényebbek támogatása.”
A nemzetközi média központi témája szintén a meglepetéspápa és a katolikus egyház, illetve annak új vezetője előtt álló kihívások. A véleményformáló lapok úgy vélik, hogy Bergoglio pápává választásával az egyház olyan térség felé fordult, amely a jövőjét jelenti. (Latin-Amerikában él a katolikus hívők 42 százaléka.) A hírmagyarázók többsége egyetért: az új pápa nem fogja megosztani az egyházat, hiszen „kompromisszumos megoldásként” került vatikáni hivatalába. Ez a média értelmezésében azt jelenti, hogy sem átfogó és mélyreható reformokat nem lehet várni tőle, de a konzervatív tábor túlzott megerősítését sem.
A fő kérdés a tömegtájékoztatási eszközök szerint az, hogy mit tud majd kezdeni azzal a sok gonddal, botránnyal és problémával, amit elődje ráhagyományozott. Hozzá mer-e nyúlni az egyházi tabukhoz, és szembe mer-e szállni azokkal az erőkkel, amelyek fojtogatják, kihasználják és széteséssel fenyegetik a katolikus egyházat?
