Két éve tüntetéssel kezdődött Szíriában is, ahogyan a többi észak afrikai országban, ahol az arab tavasznak nevezett tüntetéssorozatban az utcára vonult tömegek diktatórikus rendszereket döntöttek meg... Először mindenki azt hitte, hogy Szíria is az arab tavasz egy új állomása. Tévedtek.
Szíriában semmi nem úgy sikerült, ahogy 2011. március derekán a tüntetők gondolták és szerették volna. A demonstrálókat szétverte, szétlőtte a rendőrség, majd a hadsereg. A diktátorbuktató kísérlet ezután rendszerellenes lázadássá, nem sokkal később véres és egyre kegyetlenebb polgárháborúvá fajult, amelynek két év után sem látszik a vége.
Az öldöklés folytatódik, az áldozatok száma emelkedik, a pusztítás egyre nagyobb, miközben a konfliktus vallási jelleget is kapott. Az uralkodó alavita Aszad-dinasztia és a lakosság 10-12 százalékát kitevő – síitákhoz közelebb álló – alaviták hatalmát elutasító, többségi szunniták ellentéte egyre mélyebb és kiélezettebb.
Az iszlám két vallási irányzata közötti szíriai konfliktus „megfertőzte” a síita és a szunnita többségű (térségbeli) országokat, közösségeket is. Ezek szinte mindegyike igyekszik támogatni saját hittársait Szíriában. A síita iszlám irányzatához, az alavitákhoz tartozó Bassár el-Aszad szíriai elnök mögött már régen felsorakoztak a síita államok, így Irán is. A damaszkuszi rezsimet támogatja a síita radikális (mások szerint terrorista) fegyveres szervezet, a libanoni Hezbollah is. Eközben a szunnita országok, mint például Szaúd-Arábia, Katar vagy Törökország a felkelők pártján állnak.
A megdönteni tervezett Bassár el-Aszad szíriai elnök még szilárdan tartja magát, jóllehet sokan hátat fordítottak neki otthon és külföldön is. Az Aszad-rezsim ellen harcolók időközben ellenőrzésük alá vonták az ország egyes területeit, de a szembenállók közül egyik fél sem tudott felülkerekedni. A fővárosban, Damaszkuszban, illetve környékén is gyakoriak a fegyveres összetűzések a kormányerők és a lázadók között.
A 13. éve a hatalmat gyakorló Aszad elnök és rezsimje ellen küzdő legerősebb fegyveres testület a Szabad Szíriai Hadsereg (FSA), amely főként a katonaságtól dezertált több tízezer harcosból és tisztből áll. Az FSA jelentős sikereket ért el, elsősorban Szíria északi részén és a keleti tartományokban, a libanoni határnál.
Az Aszad-ellenes erők nem egységesek, ahogyan a politikai ellenzék sem az. Mindazonáltal 2012 decembere óta a világ több országa a rezsim megdöntéséért küzdő Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalícióját ismeri el a szíriai nép egyetlen törvényes képviselőjének.
Sok állam azonban az Aszad-rezsim mellett áll. Közéjük tartozik Kína, Oroszország és Irán is. Utóbbi két ország erőteljesen támogatja Damaszkuszt, és rendszeresen szállít (jelentős mennyiségű) fegyvert Aszad hadseregének.
Oroszország nagyon sokat veszíthet, ha megbukik az Aszad-dinasztia. Gazdasági, geopolitikai és stratégiai érdekei forognak kockán a térségben. Ezért – saját érdekében – igyekszik befolyásolni a harcok végkifejletét, amennyire csak teheti.
Irán, amelynek szintén komoly érdekeltségei vannak Szíriában és a térségben, katonai tanácsadókkal s állítólag csapatokkal is segíti Aszadékat. Teherán az utóbbi hónapokban növelte a damaszkuszi rezsimnek juttatott támogatást, amely Libanon irányából is bőven kap utánpótlást. Irán erőteljes segítsége arra utalhat, hogy Teherán így próbálja győzelemhez segíteni Aszadékat. Törökország korábban már feltartóztatott iráni fegyverszállítmányokat, amelyeknek végcélja Szíria volt.
A lázadók főként Nyugatról kapnak (szintén titokban) fegyvereket és egyéb segítséget. A Nyugatról érkező fegyverszállítmányok jó része Törökországon át jut el a szíriai felkelőkhöz.
Az egyre erőteljesebb iráni segítség és érdekérvényesítés hatására London és Párizs a napokban jelezte: az EU-embargó ellenére készek fegyvert küldeni a szír lázadóknak. Vélhetően azért, hogy a „címzettek” mielőbb meg tudják dönteni Aszad hatalmát.
Miközben a régió és a világ hatalmai megpróbálnak dönteni Szíria sorsáról, a helyszínen a valóságban egyre borzalmasabb dolgok történnek. Aszadot sok ország már azzal vádolja, hogy a fegyveres felkelést brutális erőszakkal próbálja leverni, s a katonai siker érdekében vegyi fegyverek bevetésére is hajlandó lenne. Damaszkusz tagadja ezeket az állításokat.
Az ENSZ legújabb összesítése szerint a szíriai belharcokban eddig mintegy 70 ezren vesztették életüket (főként civilek), s legalább 1,1 millióan menekültek el az országból. A menekültek fele gyerek, többségük 11 évesnél fiatalabb. Szírián belül további mintegy 2,5 millióan kényszerültek elköltözni lakhelyükről a vérengzések elől. Ők maradtak az országban, de nagy részük bolyong és megpróbál nyugalmas helyet találni.
Egyelőre nincs olyan terv a szíriai véres konfliktus megoldására, amelyet minden érintett elfogadhatónak tart, sem olyan, amit a világ vezető hatalmai egyöntetűen támogatnának.
