Valószínűleg ideggázt (talán szarint) vetettek be a fegyveres lázadók ellen Bassár el-Aszad szíriai elnök katonái. Több nyugati és az izraeli katonai hírszerzés úgy véli, hogy a szír kormányerők a napokban többször is megismételhették a vegyi fegyverrel végrehajtott támadást, de ezt Damaszkusz tagad. Az sem kizárt, hogy a felkelők kezébe is jutott a vegyi fegyverekből, amelyekkel lecsaptak Aszad katonáira.
Nyugati kémszolgálatok már korábban is azt terjesztették, hogy szíriai csapatok március második felében a főváros, Damaszkusz közelében használtak vegyi fegyvert. Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke és a NATO akkor azzal fenyegetőzött, hogy a vegyi fegyverek újabb bevetése esetén be fog avatkozni Szíriában a felkelők oldalán, vagyis az Aszad rezsim ellen. Obama elnök még március 21-én üzente meg a damaszkuszi rezsimnek, hogy Washington elfogadhatatlannak tartja a polgári lakosság támadását vegyi fegyverekkel.
A szír katonák a napokban állítólag ismét vegyi fegyverrel támadtak. Igaz, nem a civilekre, hanem vélhetően a lázadókra. Úgy tűnik, ezzel az akciójukkal máris átlépték azt a vörös vonalat, amelyet Obama húzott meg márciusban. Kérdés: változik-e az USA eddigi magatartása Szíriával szemben, és a nyugati katonai szövetség beavatkozik-e a már két éve polgárháború dúlta országban?
A Földközi-tengeren és a Szíriához közeli országok közül többen is állomásozik amerikai haderő, de egyelőre nem készülődik a beavatkozásra. Mintha Obama megfeledkezett volna arról, mit is mondott jó egy hónapja.
Az is lehet, hogy meggondolta magát, és Washington már nem is siettetné annyira a győzelmét a felkelőknek, akik között teljes a széthúzás és nagyon sok a szélsőséges fanatikus iszlamista harcos. Sőt a lázadók között a vezető szerep már jó ideje a radikális iszlamista csoportoké.
Az Aszad-ellenes fegyveres csoportok nem egységesek, ahogyan a politikai ellenzék sem az. A szír ellenzéknek arról sincs közös álláspontja, mi lenne, ha Aszadék nem volnának. Fanatikusokat viszont a Fehér Ház nem látna szívesen Aszad helyén. A Közel-Kelet szakértői ebből arra következtetnek, hogy az USA emiatt nem akarja siettetni a külső katonai akciót az Aszad-rezsim ellen. Ehelyett Washington (titokban) inkább tovább tárgyal Moszkvával a szíriai háború rendezéséről. Moszkvának szintén nem érdeke egy fanatikus iszlám rezsim hatalomra kerülése Szíriában, mert az bátorítást adhatna az oroszországi (elsősorban az észak-kaukázusi) iszlám közösségek radikalizálódásához.
Ez lehet az oka annak, hogy Moszkvából az utóbbi időben nem érkezik egyetlen hír Aszad esetleges gyors távozásáról, illetve elmeneküléséről. Oroszország nagyon sokat veszíthet, ha megbukik az Aszad-dinasztia. Gazdasági, geopolitikai és stratégiai érdekei forognak kockán a térségben. Izraelnek, de az Aszad-rezsimet makacsul támogató Iránnak sem érdeke a még nagyobb felfordulás, a konfliktus kiszélesedése Szíriában.
Az oroszok láthatóan eltökélték, nem engedik, hogy a Nyugat megismételje a líbiai forgatókönyvet. Az USA pedig nem akar újabb iszlám terrorfészket finanszírozni, s azt sem akarná, hogy megismétlődjön az iraki történet, vagyis nem szeretne (katonáival) egy hosszú és bizonytalan véres konfliktusba bonyolódni.
A legutóbbi amerikai nyilatkozatok is arról tanúskodnak, hogy a Fehér Ház nagyon óvatosan és körültekintően akar eljárni. A vegyi fegyverek bevetésével kapcsolatos minapi híreket is fenntartásokkal fogadta, és azok – helyszíni ellenőrzéssel való – megerősítésére vár.
Az USA-ban már nyoma sincs annak a harcias hangnemnek, zajos kardcsörtetésnek, ami a korábbi, a George W. Bush vezette adminisztrációt jellemezte az Irak elleni 2003-as invázió előtt. Washington visszafogottságának ezúttal nem is a titkosszolgálati információ hitelességével lehet elsősorban gondja, hanem valószínűleg el akarja kerülni, hogy egy új és kockázatos háborús konfliktusba bonyolódjon.
Mindez arra utal, hogy Aszad még marad (egy ideig), a két éve tartó felkelés pedig korlátozott helyi háborúvá változik, amelyben a külső hatalmak saját érdekeiket próbálják meg érvényesíteni, s közben a nekik szimpatikus szíriai tábort fegyverrel is ellátják. Ez azt jelenti, hogy az öldöklés folytatódik, miközben folyamatosan emelkedik a menekültek száma is. Az ENSZ szerint a háború már eddig is legalább hetvenezer ember (főként civil) életébe került, s legalább 1,1 millióan menekültek el az országból. Szírián belül további 2,5 millióan kényszerültek elköltözni lakhelyükről a vérengzések elől; nagy részük az országban bolyong.
Ebben a harci patthelyzetben tehát a szíriai lakosságnak a legrosszabb. A nagyhatalmak folytatják az egyezkedést a szétrombolt országukról, amelynek a kilátásai borzasztóak, hisz még nincs olyan terv a véres konfliktus rendezésére, amelyet mindegyik érintett elfogadna.
