Moszkva és Washington érdekei ellentétesek a szíriai konfliktusban, de a közel-keleti országban bő két éve dúló polgárháború után az orosz és az amerikai legfelsőbb politikai vezetés együtt próbálja rávenni a damaszkuszi rezsimet és az ellene harcolókat a békés rendezésre. Oroszország és az Egyesült Államok (a múlt héten) már megállapodott, hogy megkísérlik rábeszélni a háború befejezésére a Szíriában egymás ellen harcolókat. Ez azt is jelenti, hogy az USA – korábbi sugalmazásai és ígéretei ellenére – egyhamar aligha fog katonailag beavatkozni a belháború sújtotta országban.
Úgy tűnik, a szíriai stabilitás megteremtése most már amerikai–orosz közös érdek. Moszkvában ugyanis attól tartanak, hogy a békétlen arab államból utánpótlást kaphatnak az oroszországi (észak-kaukázusi) fanatikus iszlám szélsőségesek. Az USA pedig amiatt aggódik, hogy –a háború elhúzódásával – Szíria az al-Kaida terrorhálózat menedékévé és harci kiképző központjává válhat. Washington azt sem tartja kizártnak, hogy (külső politikai beavatkozás híján) a konfliktus kiszélesedik, túllépi Szíria határait, sőt akár maga az ország is összeomlik, ami a térség hatalmi egyensúlyát fenyegetné.
Oroszországban egymást követik a diplomáciai egyeztetések a szíriai válság rendezéséről azóta, hogy a múlt kedden John Kerry amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásai után bejelentették: a Fehér Ház és a Kreml közös lépéseket tesz a konfliktus politikai megoldásáért. Vlagyimir Putyin orosz elnök időközben fogadta David Cameron brit és Benjámin Netanjahu izraeli kormányfőt. A fő téma minden esetben Szíria, illetve az ottani háború lezárása volt. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral várhatóan május 17-én tárgyal (a Kremlben) a szíriai helyzetről.
Kerry és Putyin abban egyezett meg, hogy nemzetközi Szíria békeértekezletet hívnak össze, amelyre Damaszkusz és a szíriai lázadók képviselőit is várják. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a hét derekán felszólította a szíriai ellenzéket, hogy támogassa Moszkva és Washington erőfeszítéseit egy nemzetközi értekezlet megtartására, amelynek a szíriai vérontás megállítása a célja.
Az ENSZ adatai szerint a 2011 márciusában kirobbant konfliktusban több mint hetvenezer ember halt már meg. A londoni székhelyű Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) civil szervezet viszont azt állítja: a nyolcvanezret is eléri az áldozatok száma.
Az orosz és amerikai remények szerint a vérengzések megszüntetését szolgáló tanácskozást június elején tartanák, vélhetően Genfben, ahol tavaly nyáron már egyeztettek a szíriai békéről. Moszkva beleegyezne egy damaszkuszi átmeneti kormány megalakításába, de (egyelőre) nem támogatja Bassár el-Aszad szíriai elnök félreállítását, amihez pedig az ellene harcolók foggal-körömmel ragaszkodnak. London és Washington szintén elfogadhatatlannak tartja Aszadot, és a háború utáni Szíriában semmilyen politikai szerepben nem szeretnék látni. Ezért fokozni kívánják a nyomást Damaszkuszra az elnök távozása érdekében. Barack Obama amerikai elnök és David Cameron brit kormányfő a napokban igyekezett rávenni Moszkvát, hogy segítsen meggyőzni Aszad elnököt a távozásról.
Egy átmeneti kormány megalakítása, Aszad nélkül, igazi áttörés lehetne a szíriai konfliktusban. A Nyugat elsősorban Aszadot teszi hibáztatja a háború elmérgesedéséért és az ország destabilizálásáért, amivel az oroszok nem értenek egyet. Moszkva emiatt nem is szavazta meg az ENSZ-közgyűlés szerdai határozatát, amely a háború kiterjedéséért az Aszad-rezsimet teszi felelőssé, egyszersmind támogatást ígér az ellenzéknek a közelgő nemzetközi Szíria-konferencián.
A szíriai ellenzék legtöbb képviselője nem hajlandó a párbeszédre, ha annak nyomán Aszad, vagy udvartartásának akár egyetlen tagja is részese maradna az ország új vezetésének. Omran Zubi szír tájékoztatási miniszter eközben jelezte: előbb részletes információt szeretnének kapni a nemzetközi békekonferenciáról, s Damaszkusz majd csak utána dönti el, hogy képviselői részt vesznek-e rajta, vagy nem. Hozzátette: a szíriaiak és a szavazóurnák dolga, hogy mi lesz Aszad elnök sorsa.
Moszkva szintén azt szeretné, ha a leendő hatalmi berendezkedésről a szíriaiak döntenének. Emellett Szíria szuverenitásának és területi egységének a megőrzése mellett is határozottan kiáll.
