„Ne gyertek el a világbajnokságra” – javasolja a Facebook közösségi hálóra feltett videofelvételen egy brazil lány. Üzenete meghökkentő, hisz hazájában, a 2014-es foci vb helyszínén a labdarúgás mindenek fölött áll és mindennél népszerűbb; páratlan szenvedéllyel imádott nemzeti sport.
Okkal, hiszen a brazil nemzeti válogatott – egyedüliként a labdarúgás történetében – eddig minden világbajnokságon szerepelt, és ötször nyerte el a győztes címet, kétszer ezüstéremmel tért haza, és ugyanennyiszer harmadikként fejezte be a versenyt. A brazil csapat minden bizonnyal arra készül, hogy jövőre is első legyen és az öt világbajnoki cím mellé – hazai pályán – megszerezze a hatodikat is.
Az ország lakossága szintén ebben reménykedik, de sokukat egyelőre más gondok nyomasztják. Egészen hétköznapi ügyek foglalkoztatják őket, mi több bosszantják, amit június elejétől tüntetéseken is nyomatékosítottak. A békésen induló, de váratlan tiltakozás csaknem három héttel ezelőtt kezdődött, miután a kormány növelte a városi tömegközlekedés díját. A drágulás húsz éve nem tapasztalt hevességű tüntetéseket generált, aminek hatására több brazil nagyváros vezetése gyorsan visszavonta a tarifaemelést.
De már késő volt. A jegyáremelés elleni tiltakozás óriási tüntetéssorozattá nőtte ki magát, és olykor egymillió embert mozgatott meg, illetve vitt az utcára száz városban. A résztvevők hamarosan szociális sérelmeik sokaságát tárták ország-világ elé, tombolni kezdett a népharag. A tüntetések néhol zavargásokká fajultak, amelyekben legalább ketten meghaltak.
A jegyáremelés tehát kiütötte a biztosítékot, amely a társadalom széles rétegeiben tartotta ellenőrzés alatt a feszültséget. A javarészt okleveles és fiatal tüntetők a sok társadalmi visszásság, hiányosság és probléma miatt vonultak utcára, Jobb Brazíliát! jelszóval. Szerintük Brazília attól lenne jobb, ha még inkább odafigyelne, s többet áldozna az oktatásra, az egészségügyre, valamint a kormányzati korrupció, a bűnözés és a szegénység elleni harcra.
A tiltakozók azt is elfogadhatatlannak tartják, hogy a kormány túl sokat (összesen 26 milliárd dollárt) költ a jövő évi brazíliai futball-világbajnokságra és a 2016-os Rió de Janeiró-i nyári olimpiára. A gyanú szerint azért, hogy mindenki jól járjon, vagyis a beruházásokra szánt állami pénzből bőven jusson magánzsebekbe is.
Mindazonáltal Luis Fernandes sportminiszter azt állítja: a 2014-es labdarúgó vb óriási lehetőség az infrastruktúrafejlesztésre, amiből mindenkinek haszna származik. Azzal érvel, hogy Brazília lakosságának többsége támogatja a jövő évi nemzetközi sportrendezvényt.
A presztízs beruházások sokasága és az építkezési láz azonban nem mindenkit tölt el örömmel. Különösen nem azokat, akiket korábban azért lakoltattak ki, hogy házuk vagy vityillójuk helyére felhúzzák az állítólag jó adag korrupcióval megalapozott új stadionokat.
A tiltakozók lényegében azért emelik fel szavukat, hogy a nyugati követelmények ne csak az új stadionokban érvényesüljenek, hanem az élet minden területén. A közpénzt ne csak kacsalábon forgó, méregdrága futballarénákra költsék, hanem építsenek hasonló színvonalú oktatási intézményeket, kórházakat és szociális intézményeket is. Az utcára vonulók üzenete félreérthetetlen: a kormány javítsa a közszolgáltatások színvonalát, a pénzt pedig ellenőrzött körülmények, illetve nagyobb átláthatóság közepette irányítsa a gazdaságba, aminek így sokkal nagyobb hasznát látná az egész társadalom.
A tüntetéshullám tehát nem politikai, ideológiai indíttatású, sokkal inkább általános társadalmi elégedetlenséget tükröz. A csaknem kétszázmillió lakosú dél-amerikai országban a nagy többség (a lakosság 75 százaléka) támogatja a – főként fiatalok részvételével zajló – tiltakozásokat, de elutasítja a megmozdulásokat kísérő vandalizmust, fosztogatást, rombolást, gyújtogatást és erőszakot. A rendőrség azonban keményen lépett fel, ezért Brazília egyes nagyvárosaiban már-már háborús állapotok alakultak ki.
A helyzet komolyságára jellemző, hogy Dilma Rousseff államfő lemondta a június 26-ára tervezett tokiói látogatását, s a kormánnyal már több válságértekezletet is tartott.
A tüntetéshullám látványosan megtépázta az elnök és pártja, a baloldali Munkáspárt (PT) nimbuszát is. Amíg pár hónapja a szárnyaló infláció és egyéb gazdasági nehézségek ki nem kezdték, a világ kevés más vezetője volt annyira népszerű hazájában, mint a 2011-ben hivatalba lépett, most 65 éves Rousseff.
A politikus asszony a demonstrációknak nem örül ugyan, de nem is ítélte el, csupán a rendbontásokat. A kiélezett helyzetet csillapítandó bizonyos kérdésekben – ilyenek az oktatás és az egészségügyi ellátás színvonalának emelése – még igazat is adott a békés tüntetőknek.
Múlt pénteken kilátásba helyezte a tömegközlekedés, az oktatás, az egészségügy és más közszolgáltatások reformját is. Cáfolta ugyanakkor, hogy a foci-vb-re szánt pénzt az oktatáson és az egészségügyön spórolnák meg. A sorozatos tüntetések hatására a héten pedig már a demonstrációk szervezőivel és a politikai párok vezetőivel egyeztetett, majd bejelentette: a kormány októberig népszavazást tart, amelyen a lakosság arról nyilváníthat véleményt, hogy milyen átfogó politikai reformokat, változásokat szeretne az országban. Emellett ígéretet tett a tömegközlekedés 23 milliárd dolláros fejlesztésére. A tüntetők azt üzenték neki, hogy ígéretek helyett tetteket várnak a kormánytól.
Rousseff utalt arra is, hogy kormányával közösen – bő két és fél év alatt – negyvenmillió embert emeltek be a középosztályba. Az utóbbi évtized eredményei még látványosabbak, hiszen Brazília, mint Dél-Amerika legnépesebb állama – a látványos fejlődés eredményeként – bekerült a világ gazdasági és politikai életét alakító G20 országcsoportba.
Közben a Föld hatodik legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. A gazdasági fellendülés motorja a hirtelen megnövekedett nyersanyag- és mezőgazdasági termékexport volt, amelynek a bevételei nagyban hozzájárultak a középosztály kiszélesedéséhez, megerősödéséhez és a szegények számának radikális csökkenéséhez. A belső fogyasztás felélénkült. Igaz, jórészt a hiteleknek köszönhetően. Ez azonban – a válság miatt – már a múlté; a hitelezés visszaesett, a kölcsönt felvevők 15 százaléka pedig képtelen törleszteni.
A korábban jegyzett 7,5 százalékos éves gazdasági növekedés mára hajszállal 1 százalék alá apadt. A munkanélküliség meg emelkedik. A tavalyi történelmi mélypontról jócskán elrugaszkodva az idén áprilisban már 5,8 százalékot tett ki. Mindez annak bizonyítéka, hogy az elmúlt évtized gazdasági fellendülése megtorpant és ez az utóbbi hetekben a leglátványosabb és legvadabb formában is megmutatkozott több tucatnyi brazíliai nagyvárosban.
Érdekes, hogy a brazil futballválogatott több tagja is a tüntetőkkel szimpatizál. Ezzel alighanem a kormánynak lőttek gólt. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha a válogatott elbukik a 2014-es világbajnokságon. Azt alighanem senki nem bocsátja meg a nemzeti tizenegynek. Az elmúlt hetek eseményeinek ismeretében belegondolni is rossz, hogy a válogatott kudarca esetén mivé fajulhat a lakosság sportbéli csalódottsága és az egyre nagyobb szociális düh együttes robbanása.
