Egyiptom még magához sem tért a – Hoszni Mubarak elnök harmincéves rezsimjét elsöprő – 2011-es forradalom után, máris itt az újabb fordulat, ezúttal a hadsereg irányításával. Az egyre súlyosbodó belpolitikai és gazdasági válságot, illetve a reménytelennek tűnő helyzetet a fegyveres erők főparancsnoka, védelmi miniszter, Abdel-Fattah esz-Szíszi tábornok sajátos módon próbálja „kezelni”: katonai hatalomátvétellel, puccsal. Azok után, hogy a hadsereg – az ő utasítására – eltávolította hivatalából az egy éve elnökösködő iszlamista Mohamd Murszit, lényegében minden a tábornok döntésétől függ.
Bár Egyiptomban ideiglenes elnököt neveztek ki (Murszi helyére), a döntés és az irányítás a tábornok-miniszter kezében van. Esz-Szíszit tavaly augusztusban nevezte ki a vezető katonai tisztségekre a héten megbuktatott egyiptomi elnök. Murszi nyilván azt hitte és remélte, hogy a tábornok a jövőben hűen szolgálja majd. Tévedett: a tábornok nemrég ellene fordult és csak az alkalomra várt, hogy félreállítsa az államfőt, aki kezdettől fogva szálka az egyiptomiak nagy tömegének, és a Nyugat szemében is.
Esz-Szíszi tábornok színre lépése és az irányító szerepének „átvállalása” nem is annyira meglepő Egyiptom legújabb kori történelmében. A második világháború óta a katonai elit és a hadsereg meghatározó szerepet játszott az ország irányításában, működtetésében. A 2011 elején megbuktatott Hoszni Mubarak annak idején szintén a hadseregben kezdte. A légierőnél futott be tiszti karriert, mielőtt 1981-ben Anvar el-Szadat államfő helyére lépett. Szadatot 1981 őszén egy katonai parádén gyilkolták meg fanatikus iszlám katonák. A néhai Szadat szintén katonatisztként kezdte pályafutását, ahogyan előde, Gamal Abdel Nasszer tábornok is.
Az 58 éves esz-Szíszi tábornok az új generációs főtisztek közé tartozik hazájában. Harci tapasztalata nincs, bár lehetne neki, hiszen Murszi (még elnökként) júniusban azt javasolta, hogy az egyiptomi hadsereg avatkozzon be a szíriai belháborúba. Ötletét maga esz-Szíszi utasította el. Ebből már akkor arra lehetett következtetni, hogy az elnök és a védelmi minisztere között komoly ellentétek lehetnek.
Kezdetben még senki nem gondolt erre, hiszen a hadsereg (látszólag) Murszi mögött sorakozott fel. Emiatt az egyiptomi hadsereg és vezetése elveszítette népszerűségét a lakosság széles rétegeiben. Esz-Szíszit ez akkor nem nagyon izgatta, hiszen vérbeli katonaként kevésszer szerepelt a nyilvánosság előtt.
A Kairóban született esz-Szíszi Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban végezte tanulmányait; kiváló kapcsolatai vannak a két országban. Kezdetben az egyiptomi szárazföldi erőknél, gépesített lövészegységeknél szolgált. Később Mubarak elnök az – alexandriai székhelyű – észak-egyiptomi katonai körzet parancsnokává nevezte ki. Mubarak 2011-es megbuktatása után a mélyen vallásos, de nem iszlamista tábornok még feljebb lépett a katonai ranglétrán: a hírszerzés főnökévé avanzsált, és bekerült a vezérkarba.
Kiváló katona hírében áll, és állítólag rendkívül karizmatikus személyiség. Sokat elárul róla, hogy a példaképe maga Gamal Abdel Nasszer tábornok, a brit birodalomhoz hű egyiptomi monarchiát megdöntő 1952-es népi forradalom és katonai puccs előkészítője, az ország volt elnöke (1956-tól 1970 őszéig).
