Fél évszázada dúló, megnyerhetetlen belháború érhet véget talán már a közeli jövőben Kolumbiában. Feltéve, ha a szembenállók kiegyeznek egymással. A megállapodásra több jel is utal, hiszen a tavaly ősszel kezdődött béketárgyalásokon Juan Manuel Santos konzervatív elnök kormánya és az ellene harcoló egyik legszervezettebb és legerősebb marxista gerillaszervezet, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) már több eredményt ért el. (Kolumbia másik számottevő gerillaszervezete, az ELN vezetői szintén bejelentették, hogy szeretnének bekapcsolódni a párbeszédbe.).
Ennek eredményeként a szélsőbaloldali FARC által harminc éve alapított Hazafias Szövetség (UP) politikai párt – bírósági döntés alapján – júliusban felújíthatta működését, amelyet sikertelen választási szereplése miatt még 2002-ben kellett megszüntetnie. A megújult UP jövőre már indulhat az általános választásokon, amelyektől sokan fordulatot remélnek az ország zavaros belpolitikai életében.
A kormány és a FARC képviselői közben semleges terepen – a távoli Kubában – folytatják a megbékélési tárgyalásokat, amelyeket hat kiemelt témára összpontosítanak. A legfontosabb kérdésben már sikerült megegyezni. Ez reményt ad a további öt tárgyalási fejezet sikeres lezárására, ami akár az öt évtizede dúló kolumbiai fegyveres konfliktus befejezését is eredményezheti. A tárgyalások maradék öt fő pontja közé tartozik a békefolyamatból születő új politikai mozgalmak demokratikus részvételének garanciája; a gerillák leszerelése és társadalmi visszailleszkedése; a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása; az igazságtétel és kárpótlás a konfliktus áldozatainak.
A megállapodás – fél évi tárgyalás után – a földkérdés (földreform) és vidékfejlesztés ügyében született. Ez az a kérdés, amely miatt ötven éve a FARC fegyveres harcot indított a kormány ellen. (A földreform az ország 19. század eleji függetlenedése óta szociális feszültségek és véres konfliktusok örökös forrása.).
A kormány és a gerillák között nemrég Havannában elfogadott alapvető fontosságú megállapodás a vidéki Kolumbia helyzetének rendezését tartalmazza. Elsősorban a mezőgazdasági fejlesztéseket és a földkérdést érinti. Egyetértés alakult ki abban, hogy az elmaradott vidékek fejlesztését mielőbb meg kell kezdeni. Ennek pedig egyik alapfeltétele a gerillák „ellenőrzése alatt tartott” régiók helyzetének a rendezése. A tárgyalók fő célként az infrastrukturális fejlesztést, a szociális ellátás javítását, a szegénység felszámolását, új lakások építését és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését határozták meg.
A földkérdés megoldása a tervezett későbbi vidékfejlesztési programok beindításának feltétele. Kolumbiában ugyanis jelenleg rengeteg földbirtok tulajdonjoga rendezetlen. Ennek több oka van, de az egyik a háború, amely sokakat elűzött saját földjükről, míg másokat az elhagyott birtokokra sodort. Ez azt jelenti, hogy a termőterületek 48 százalékát nem hivatalos „tulajdonosok” művelik és tartják (törvénytelenül) ellenőrzésük alatt. Eközben sok olyan gazda is akad, akinek a földjét senki nem műveli, a (környéken korábban gyakori) fegyveres konfliktusok miatt. Becslések szerint a gazdák csaknem tizenegymillió hektárt hagytak el, vagy fosztottak ki a felkelők, akik még mindig óriási területeket tartanak ellenőrzésük alatt.
A rendkívül zavaros viszonyok rendezését, illetve a birtokok újraelosztását a Földalap a Békéért intézmény végezné, amelynek megalakításáról már meg is állapodott a kormány és a FARC. A cél egyértelmű: az új intézménynek minden kisbirtokost, vagy a harcok nyomán teljesen földnélkülivé vált parasztot földhöz kell juttatnia. A gerillák fennhatósága alatt álló területek és azok infrastruktúrája visszakerülne az állam ellenőrzése alá. A kormány és a FARC abban is megállapodott, hogy minden új földtulajdont hivatalosan is nyilvántartásba vesznek és azt mindenkinek tiszteletben kell tartani.
Az ország feudális jellegű agrárstruktúráját az 1930-as évek óta hiába próbálták megreformálni. A kormány és a FARC-gerillák agrárreformra, vagyis a földkérdés rendezésére vonatkozó megállapodásától mégis sokan a helyzet normalizálását és a polgárháború lezárását remélik. A véres belharc azért robbant ki 1964-ben, mert a mezőgazdaságból élő lakosság többségét a nagybirtokosok megakadályozták abban, hogy saját földterülethez jussanak. A kisbirtokosokat pedig a nagyok erőszakkal kiszorították a számukra megélhetést biztosító területeikről, ami felett a politikai elit szemet hunyt.
A kisemmizett kolumbiai kisgazdák, földmunkások – politikai érdekérvényesítő képesség híján – ezért az 1960-as években fegyveres önvédelmi csoportokat hoztak létre, ezek közé tartozik a FARC és több más gerillaszervezet, amelyek jó része azóta felbomlott. Ezek a mozgalmak radikális társadalmi és gazdasági reformokat, elsősorban a termőföldek újrafelosztását követelték a kormánytól.
Az évtizedekig tartó fegyveres küzdelemben Kolumbia több régiójában „független köztársaságokat” alapítottak, ahol saját szabályok szerint szervezték meg az életet. A kormányhadsereggel – a területek feletti ellenőrzésért – folytatott összecsapásokban gerillák, katonák és civilek százezrei haltak meg. A harcok elől pedig hárommillió ember menekült el szülőföldjéről.
Az eredeti eszmék, célkitűzések sok helyütt megkoptak. Így fordulhatott elő, hogy a FARC és más szervezetek külföldieket raboltak el és kábítószert állítottak elő, hogy minél több pénzhez jussanak, s fenn tudják tartani magukat. A kormány szintén belefáradt a háborúba, amely a leghosszabb ideje tart egész Latin-Amerikában. A rettenetes állapotok miatt a hadsereg az utóbbi évtizedekben gyakran válogatás nélkül gyilkolt mindenkit, aki útjába került, olykor a gerillák leküzdésére létrehozott jobboldali félkatonai szervezetekkel együttműködve.
A béketárgyalások eddigi sikere biztató, de a háborúnak még nincs vége. Sőt, a múlt óvatosságra int. Tíz éve ugyanis egyszer már sikertelenül próbáltak békét kötni a szembenállók. Előtte pedig kétszer szintén kudarccal végződött az egyezkedés.
A legújabb agrár-, illetve vidékfejlesztési megállapodást is csak akkor lehet érvényesíteni a gyakorlatban, ha sikerül a maradék öt pontban is kompromisszumot elérni, és az érintettek megkötik a békeszerződést. A folyamatot pedig a tervek szerint népszavazás zárná le.
A kilátások mindenesetre biztatóak ugyanis június második felében ismét tárgyalóasztalhoz ültek a FARC-gerillák és a kormány képviselői. Ezúttal már egy új tárgyalási fejezet van napirenden. Ennek részeként abban próbálnak dűlőre jutni, hogy a FARC-gerillák miként kapcsolódhatnak be a politikai életbe. Természetesen csak azok után, ha letették a fegyvert.
