A polgárháború kiújulásának előjelét vélik felfedezni a hozzáértők az Irakban végrehajtott legutóbbi terrorakciókban. Csak az utóbbi három napban csaknem kilencvenen vesztették életüket – a közép-keleti ország több városában végrehajtott – (öngyilkos) merényletekben.
A hét végén Bagdad síita negyedeiben (hét helyszínen is) és vidéki településeken robbantottak. Tegnap pedig az iraki fővárostól 360 kilométerre északra fekvő Moszulban. A Moszulban (egy katonai konvoj ellen) elkövetett, s legalább 25 áldozatot szedő öngyilkos robbantás az Irakot elárasztó erőszakhullám legújabb fejezete.
Irakban öt éve nem volt ilyen súlyos a helyzet, mint most. Az országban az év eleje óta szinte mindennap végrehajtottak legalább egy véres terrorakciót. Hetente pedig többször is robbannak a bombák, sokszor az öngyilkos merénylőkkel együtt.
ENSZ-adatok szerint Irakban április óta már 2500-nál is többen haltak meg terrormerényletekben. Csak júniusban 761-en vesztették életüket, júliusban pedig már mintegy 400 halálos áldozatot szedett az erőszak.
Az elmúlt hónapokban fellángolt erőszak oka elsősorban az iszlám két fő ágához (felekezetéhez) tartozó síiták és szunniták közötti ellentétekben keresendő. A síiták a lakosság 55 százalékát alkotják Irakban, míg a szunniták 30 százalékot tesznek ki. Irak mai területét évszázadok óta a szunnita elitek uralták. Ezt az állapotot csak Szaddám Huszein exelnök rendszerének 2003-as amerikai megdöntése és szétzúzása szüntette meg.
Azóta a síiták közül kerülnek ki a rendőri vezetők, és a hadsereg sem szunnita „terület” már, ahogyan az a 2003-as háború kezdete előtt volt. A szunniták amiatt is elégedetlenek, mert szerintük a kormány már a titkosszolgálatot is ellenük veti be. Az értékelések szerint (a síita) Nuri al-Maliki miniszterelnök tekintélyelvű rendszere egyre önkényesebben lép fel, ami szintén kiváltotta a szunniták felháborodását.
A szunniták nehezményezik, hogy Szaddám Huszein bukása óta a síita többség elnyomja őket. Az egyre elégedetlenebb szunniták pedig egyre több merényletet hajtanak végre országszerte. Az utóbbi hónapok megszaporodott véres terrorakció-sorozatának nagy többsége mögött sok politikai megfigyelő az elégedetlen szunnitákat sejti.
A két felekezet közötti harc egyre erősödik. A merényletek többségét a síita negyedekben követik el, vagy rendőrségi (ritkábban katonai) épületeknél, esetleg kormányzati központok közelében. Főként tehát ott, ahol a szunnita csoportok a síita hatalom jelenlétét észlelik.
A szunnitáknak – a vélt és valós hazai igazságtalanságok mellett – a szíriai felkelők sikerei is ösztönzést adtak az iraki hatalom intézményei és a síiták elleni véres akcióikhoz. Az, hogy a szomszédos Szíriában a szunniták fegyverrel harcolnak az alavita (vagyis a síita) önkényuralom ellen, az iraki hittestvéreket is lázadásra ösztönözte.
Sőt az iraki és a szíriai szunniták között egyre szorosabb az együttműködés. A bagdadi kormány a nyáron már az iraki hadsereg több egységét vezényelte a szíriai határ közelébe. Azzal magyarázta a lépést, hogy így akarja megakadályozni a két ország felkelői közötti kapcsolattartást.
A szunnita (terror)akciók Irakban látszólag vallási jellegűek, de az igazi céljuk a hatalom (legalább egy részének) visszaszerzése és a részesedés szavatolása a természeti kincsekből, így a kőolajból származó jövedelemből is. Irak kőolajlétesítményei ugyanis főként a síiták lakta déli országrészben vannak, valamint az északi, vegyes nemzetiségi összetételű és kurdok lakta területen. A véres erőszakhullám miatt sokan már attól tartanak, hogy ha a síiták, a szunniták és a kurdok nem találják meg a hatalommegosztás és az együttműködés módját, Irak ismét a káoszba süllyed.
