Látványos ünnepségekkel emlékeztek meg a koreai háború lezárásának 60. évfordulójáról Phenjanban, a világtól elzárkózó kommunista északi ország fővárosában. Az ünneplés fénypontja a phenjani katonai parádé volt.
A szombati katonai díszszemlét a koreai háborút 60 évvel ezelőtt lezáró tűzszüneti megállapodás napjára időzítették, mivel Észak-Korea az 1953-ban befejezett konfliktus nagy győztesének tartja magát. A katonai parádé ezért az észak-koreai haderő legyőzhetetlenségét és félelmetes erejét hivatott elsősorban demonstrálni ország-világ előtt.
Kim Dzsong Un szalutál a háború befejezésének 60. évfordulója alkalmából tartott katonai parádén (Beta/AP)
A több ezer egyenruhás és a haditechnika díszmenetben történt felvonultatása (Phenjan központi terén) a volt kommunista fő hatalom, azaz a Szovjetunió és Kína hidegháborús katonai parádéira emlékeztetett. Emellett azon ritka alkalmak egyike, amelyeken a külvilág némiképp tájékozódhat az 1,2 millió fegyverest számláló észak-koreai haderőről.
Dél-Koreában szintén tartottak megemlékezést, de az sokkal szerényebb és visszafogottabb volt, mint az észak-koreai ünnepség.
A phenjani rendezvényen a 30 éves Kim Dzsong Un észak-koreai vezető és Li Jüan-csao kínai alelnök is részt vett. Politikai megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy Peking már nem neheztel annyira szomszédjára és pártfogoltjára, mert az év első felében kísérleti atomrobbantással, háborús fenyegetőzésekkel, hadgyakorlatokkal és mozgósításokkal veszélybe sodorta a Koreai-félsziget és Kelet-Ázsia biztonságát. Phenjan néhány hónapja még atomháborúval riogatta Dél-Koreát, Japánt és a fő ellenségnek tartott Egyesült Államokat. Dél-Koreával még a tűzszüneti megállapodást is felmondta. Sorozatos fenyegetőzéseivel és katonai műveleteivel az utóbbi évek legnagyobb feszültségét gerjesztette a térségben.
A Koreai-félszigeten a nyár eleje óta azonban mintha enyhülne a feszültség, ami elsősorban Észak-Korea szövetségesének, Kínának köszönhető. Peking többször is felszólította Phenjant, ne élezze a helyzetet, s hagyjon fel a nukleáris fenyegetésekkel. (Észak-Korea – a nemzetközi tiltás és büntetőintézkedések ellenére – 2006 óta már három kísérleti atomrobbantást hajtott végre. A legutóbbit idén februárban.)
A Phenjanba látogató Li Jüan-csao kínai alelnök szintén a nukleáris kísérletek leállítására és arra kérte Kim Dzsong Un észak-koreai elnököt, hogy országa térjen vissza a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítéséről szóló tárgyalásokhoz. Az Észak- és Dél-Korea, az USA, Japán, Kína és Oroszország részvételével zajló hatoldalú megbeszélések 2008-ban szakadtak meg, mert Phenjan azóta nem hajlandó tárgyalni atomprogramjáról.
Peking szerint az észak-koreai elnök ezúttal támogatja a hatoldalú tárgyalások újrakezdését. Az enyhülésre utal az is, hogy Phenjan a nyáron tett néhány békülékeny gesztust is Dél-Korea irányába. Ennek részeként helyreállította a két ország közötti közvetlen telefonösszeköttetést (amelyet márciusban szakított meg), és megkezdte az egyezkedést az Észak-Koreában – dél-koreai befektetők által – működtetett keszongi közös ipari park újraindításáról, amelyet a legutóbbi háborús hisztériakeltése idején önkényesen zárt be. Miniszteri szintű találkozót is javasolt.
Észak- és Dél-Korea esetében ugyanarról a nemzetről van szó, csak a háború 1953-as befejezése óta a Koreai-félsziget – szigorúan őrzött határral (demarkációs vonallal) – két részre van osztva. Északon a világ páriaállama, a sztálinista kommunizmust építő – a nemzetközi tiltás ellenére atomfegyverrel is rendelkező – Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a sziget déli felében pedig az 50 millió lakosú Koreai Köztársaság, a régió és a földkerekség egyik legdinamikusabban fejlődő állama, illetve gazdasági hatalma található.
A háborúban kettészakadt ország északi részét 65 éve a Kim-dinasztia uralja. A 24 millió észak-koreai nagy része nyomorban és mélyszegénységben él; hazájuk gazdasági válsággal és súlyos élelmiszerhiánnyal küszködik.
A phenjani kommunista diktatúra azt terjeszti, hogy hatvan éve megtámadták, és bő három év után, 1953-ban fényes győzelmet aratott.
A valóságban ennek épp a fordítottja történt: a kommunista Kim Ir Szen északi rezsimje – a Szovjetunió támogatásával – 1950. június 25-én megkezdte a déli országrész invázióját. A támadókat az USA vezette 341 ezer fős – többségében amerikai katonákból álló – ENSZ-hadsereg visszaszorította, mindezt a kommunista Kína elfogadhatatlannak tartotta, és 1950 őszén többszázezer katonával a phenjani rezsim segítségére sietett. A három évig és egy hónapig tartó háborúban – amerikai adatok szerint – 1,2 millió ember halt meg. (Barack Obama amerikai elnök a fegyverszüneti egyezmény aláírásának 60. évfordulóján mondott szombati beszédében Washingtonban úgy fogalmazott, hogy az USA csapatai és szövetségeseik arattak győzelmet a koreai háborúban.)
A harcoknak az 1953. július 27-én Panmindzsonban megkötött tűzszünet vetett véget. Mivel a háborút csak tűzszünettel, nem pedig békemegállapodással zárták le, ezért technikai, illetve jogi értelemben a két Korea azóta, vagyis hatvan éve hadban áll egymással.
